A süveghegyen is túl...

Yangshuoba kell.jönni Guillinbõl annak, aki a legszebb süveg alakú karszthegyeket akarja látni. Shanghaibôl repülés Guillibe majd busz Yangshuoba. Eszméletlen helyen lakunk. Ha kinézünk az ablakon, ott figyelnek a kivilágított süveghegyek. Mikor megérkeztünk,rögtön befizettem egy állomáson lévõ cégnél egy négyórás hajóutat, ami után busszal jöttünk vissza a városba. És tényleg négy órát jöttünk. Elõször pluszpénz fejében engedtek volna.a.stetõre, aztán a fejenkénti 20 jüan lement a felére, majd pedig pár ajánlgatták, hogy inguen menjü k fel. Egy darabog ellrnálltam,  hogy már csak azért sem, de aztán olyan szép hegyek felé mentünk, hogy fel kellet mennem. Nem bántam meg, mert vagy másfél óra magányos  bámulás következett. Ez a táj túltesz Ha Long bay-en is,, fõleg ami ami a méretét illeti. De talán látványilag is. Na, majd a képek alapján ezt ki-ki eldöntheti. A hajón megidmerkedtem egy kedves családdal, akik elmondták, hogy a kétéves lányuk után majd évek múlva kérvényezhetik az új gyereket, aztán vagy kapnsk rá engedélyt vagy nem. Csoda, hogy nem a kedves vezetô maga adja hozzá a genetikai anyagot is. A gyerekkel az anya négy hónapig maradhat ottthon, utána mars vissza dolgozni. Náluk a nagymama szállt be a gyereknevelésbe. most is ott volt velük. Mázlijuk van, hogy fitt és láthatóan tõk normális a nagyi. Már persze kínai viszonylatban. Mikor esni kezdett, a gyerek kifutkosott a csúszós fedélzetre,.én meg szóltam nekik, hogy ez veszélyes, mert kicsúszhat a korlát alatt. Erre anya és.lánya hihetetlen rikácsolás közepette terelték le a gyereket. Csoda hogy szegény ijedtében nem esett ki.
Esôben ha lehet még szebbek a süveghegyek. Az egész táj egy finom szürke akvarellé változik. Remélem, majd valamennyire átjön a fotókon. Videólztam is, úgyhogy a kedves kis ezer decibeles szövegekbõl is sikerült néhány foszlányt megörökíteni.
Mialatt bámultuk a hajóból a tájat, beraktak egy Dvd-t, ami szintén ezt a vidéket mutatta, és arról volt szó benne, hogy a nép egyszerû lánya, aki szépen tud népdalokat énekelni, elmagyarázza a többieknek, hogy nem baj, hogy szegények, mert tudnak jó kis népdalokat, ami a szegények kincse, és terem ezen a földön mindenféle jó kajánakvaló, tehát elkeseredésre semmi ok, mert a népdalnak ereje van.És hogy mekkora, azt a film végén szemlélteti is, mert önkezével vet véget az uralkodó hatalmának. Ez a bárgyú szar rengeteg nyáltenger dalbetéttel egymás után kétszer menr le, még a tetôn is ki volt hangosítva. A táj azonban oluan elképesztõ volt,hogy még ezzel sem lehetett tönkretenni az élményt. A marayoni hajózás után hasonlóan hosszú buszozás következett, majd bevágtuk magunkat a bazárnegyedbe. Innen lesz a legrtöbb apró ajándék, elõre szólok. Harmat Eszternek üzenem, hogy nem találtam kisebb olyan táskát, ami az övéhez hasonló, csak nagyköves giccses szart, amit viszont képtelen voltam megvenni. Majd még nézelõdök. Yangshuo mind a 300 ezres lakossága kint lehetett az utcán, mert alig tudtunk a tömegben zsurmolódni. Mikor eluntuk a bazárt és jól teleettük magunkat valami rizses finomsággal, riksába ültünk, és húztunk vissza folyóparti, panorámás pecónkba.
Most legalább két nap szünet következik, mert felfogunk költözni a vonatra, és a legjobb kocsiosztályon, soft sleeperen utazunk Szecsuánba, azon belül is a fôvárosba, Chengduba.