Koh Pha Ngan - a földi paradicsom

Este a túlélõtúra után elég durva volt reggel 5-kor kelni. A tulaj elvitt bennünket a dzsipjével a helyi buszhoz, ami a taxi töredékéért szállított Surat Thaniba, ahonnan indulnak a buszok a katamaránhoz. Kb.2 óra hajôzås után értünk a szigetünkre, aminek homokos partján írom fürdés utáni blogomat. Egy arc mindjárt ránk szállt, 600-ért kínált parti airconos házat. Motorral elvitt pénzt váltani, úgyhogy ez az élmény is megvolt. Megnéztük a szállást,kiváló, úgyhogy maradtunk is. Rajtunk kìvül pár oligarhaképû orosz van a pereputtyával. Saját partszakaszunk van, függõágy a parton, de a teraszunkon is. A házikó tiszta, mindenki nyugodtan irigyelheti. A parton minden kötelezõ kellék megvan, fehér homok,.,, sziklák, pálmafák, kagylók, lakott és lakatlan részek. A parti étteremben olcsó thai tengerigyümölcsös tészta kapható és wifi itt is van. Remêlem, ezt a szöveget majd be tudom másolni a blogba és a tablettel készült képeket meg tudom osztani. Itt pihenjük ki a túlélõtúrát meg az egêsz êvet, mindkettônknek van mit. Na, tessék, most már hanyatt fekve ïrok. lassan de kényelmesen a homokban fekve, talpamnál a 30 fokos tenger. Itt csak sznorkelezni meg kajakozni szeretnêk a henyên kïvül. Összeségében megállapítható, hogy Thaiföld már jó régóta elindult az igénytelen giccses álmennyországot keresõ faszparasztok kiszolgálásának nyílegyenes ösvényén,és ebben jó messzire el is jutott. Nincs failak mûvízesés nélkül, a árusok kínálata általában gyalázatos, de az adottságok olyan jók, hogy mégis jó itt lenni. Ha végre látható valami az eredeti növényzetbõl, netán nem turistakényeztetõ kreténségek (pl. a magát holtnak mimikrizõ bêka leülõbuddházása) közepette figyelhetõ meg egy állat, hanem csak úgy spontán, vagy kimenni éjjel a failak teraszára és figyelni a szentjánosbogarakat (remélhetôleg), mint megannyi pislogó és mozgó szem az erdõben, a dzsungel elképesztõen horror hangjait hallgatni, szòval ez azért élmény, a nyaktörõ barlangtùrával együtt pláne. Na.,de most már megszáradtam, ideje begurulni a vízbe... Na, azóta kimásztunk, kimosakodtunk és felfedeztük a terepet. Ko Phangan hegyes-völgyes sziget, állandóan huplikra föl, huplikról le kell mászkálni. Nem csoda, hogy aki teheti, motorral jár. A helyi közlekedést még nem fedeztük fel. Eszter, Gábor, ha tudtokerrõl valamit, lécc írjátok, mert a taxi nagyon lehúzós. A miénk itt a sziget északnyugati részén az egyik legnagyobb resort. Van külön sznorihelyünk is, meg egy benyúló betonrész a tengerbe, aminek a végén függõágyakban @piheghetünk, szóval nem annyira rossz a hely. Bolt is van közel, csak kár, hogy négy buckát kell menni. Zsuzsa ki is dõlt már pedig alig múlt 9, úgyhogy én meg bevágom magam a fõépületbe, mert ott van wifi és megpróbálom megosztani a mai irományt némi rablettel készült képekkel, mert a többit még mindig nem tudom csatlakoztatni, hogy fel is ismerje. De majd csak belejövök... Na, megyek este a recepció épületébe, ahol állítólag van wifi, de már bezárták a koránfekvõ, késõnkelõ dolgos helyi arcok. Na, most reggel, túl a tengerpartra nézõ teraszon megvalósult reggeliztés után teszek egy próbát. Fotóztam tablettel is, azokat is igyekszem megosztani. Hogy hova siketül beilleszteni, az kérdéses.

Mégse tettünk próbát mert muszáj volt vízbe menni. van baja azért a partnak. A sasát részünk tùl sekély sokáig, aztán meg sziklás korallos. Van mellettünk egy beugró is, inkább nyúlvány étteremmel az elején a végén napozóágyakkal és függôágyakkal.Innen irok éppen. Ha itt megyünk be, rögtön mély a víz, viszont könnyen a sziklához tud vágni. Az lesz a megoldàs, hogy a helyünkrõl megyúnk be de túraszandálban. Hogy a bennünket foglalkoztató másik hatalmas problémát érzékeltessem:hosszan kerestünk olyan árnyékot, ahol nem eshet kókiszdiò a fejünkre. Találtunk ilyet is így helyreállt a világ rendje. Miért van az, hogy nem egész évben ilyen léptékû problémákkal kell küszködni? Na,lefotózom,hogy milyen körülmények közt ìrok.