Back to Istanbul

Mikor megérkeztünk és rájöttünk, hogy Isztambulon belül hol vagyunk, már nagyon könnyű volt hazamászni, ill. régi hotelünkbe, a Sindbádba. Szerencse, hogy mindent leíratok, ha intézek valamit. Most is jól jött ez, mert egy új - kedves, ámde agyhalott - lány jött dolgozni a hostelbe, akinek fogalma sem volt, hogy én már kifizettem egy plusz szállást, tehát csak négyet kell. De mutattam a főnöke írását és erre OK lett minden. Meg is kaptuk a legjobb szobát ,amihez kis erkély is tartozik. Ott írtam eddig, csak most bejöttem, mert lemerültem (mármint az akkumulátor). Az új csaj - nemzetközi kapcsolatok szakon egyetemista! - nem tud számolni, nem ment neki, hogy 4X39. A koreai főnök jött kiszámolni, hogy mennyi az annyi, mert messziről hallotta, hogy a csaj hülyeséget mond nekünk. Nem barmolta le, ezért enyhítem a koreai minősítését ősbunkóparaszttukkóállatról primitívsötétdeazértnemakkoraszemétre. A szállásunk tele van koreaiakkal és koreai szövegekkel. De hát érthető, hogy ők a törzsközönség. Azért a legjobb szobánk most nekünk van. 

A tervek szerint a Modern Művészeti Múzeumban kezdtünk  http://www.istanbulmodern.org/en/f_index.html

Ki gondolta volna, hogy kb. akkora múzeum ez, mint a Tate Gallery: Arról nem is beszélve, hogy mellette - egy raktárépületben (maga a múzeum is raktár volt) vagy egy másik döbbenet nagy kiállítás a zsír új anyagokból. Elképesztő a képek zömének minősége. Szinte mindegyik remek munka, és nagyjából 90%-a totál beteg. Eleinte kicsit kacagtunk a szürreál képeken, aztán meg hahotáztunk, na de mikor lementünk a pincébe, és ott megnéztünk pár videóinstallációt, azt mondtuk, hogy ilyen már nincs. Annyira nyers és súlyos,  no meg totál szokatlan árbározásaik vannak, hogy megettük a hajunkat. A videók - rengeteg van belőlük - egy része sajnos elég hosszú, és így képtelenség a múzeumot egy nap alatt á-tól z-ig végignézni. Mi már csak azért sem tudtuk volna az összes filmet végégnézni, mert marha álmosak voltunk, na meg vödörlábúak. Mindenkinek csak ajánlani tudom a modern múzeumot! 

A múzeumozás után azonnal ettünk volna valamiit, mert ekkora kiállítárra nem számítva, a végém már arra kellett koncentrálni, hogy ne együk le a vászonról a festéket. No, azért persze nem mindengyikről, mert volt itt minden, pl. agyműtét bemutatása óriáskivetítőn, mindenféle horrorisztikus történetet feldolgozó videó, egészen beteg de nem érdektelen festmények. Azért csak végigjártuk az egészet. Utána siklóval irány a Taksim tér, onnak az isztambul Váci utva (kicsit nagyobb és látogatottabb, mint a pesti) és a Galata torony, a Föld legrégebbi világítótornya. A Gábor -felfüggesztve tériszonyát - még fotókat is csinált a városról. Persze, volt is miről. A tormyozás után lemásztunk vissza át a Galata hídon, Sultanahmetbe. Igazából olcsó és jó teázóhelyet éa cukrászdát kerestünk. A végén megállapítottuk, hogy az elsőnapi helynél nincs jobb, úgyhogy maradtunk ennél. Ja, mikor megérkeztünk és miundent elrendeztünk ugyancsak itt hívtuk meg magunkat egy óriásepres, bombasztikus kehelyre. Tehát az lett, hogy hullafáradtan hazaestünk és én azóta a teraszon vertem a gépet =most már nem, mert lemerült). Nagyon frusztráló látni, hogy 100 fölött van az olvasatlan levelek száma, a legtöbb spam, de akkor is, mire végignézem, beleőszülök. 

Na, tényleg rakok fel pár fotót majd a reggelinél, mert már alig látok.

Holnap hajózás van betervezve, meglátjuk milyen szerencsével...
Na, majd ide is rakok pár képet, de az igazi válogatás otthon fog bekövetkezni.

"Ugrifüles" akcióban (mint mindig)

teljes ellátás...