Keleti utazások: Thaifoldet ertunk

Tegnap reggel indultunk Lehbol. Pontosabban nem is reggel, mert hajnalban, mivel tobbszor is figyelmeztettek bennunket a Kingfisher irodajaban, hogy okvetlenul legyunk a repteren ket oraval elobb. Hogy minek, azt nem tudom, mert nagyon nem tortent sokaig semmi sem, de aztan annal inkabb. Eloszor is, elkapott bennunket egy biztonsagi ember, hogy nem vihetunk semmit a repulore a csak kamerat, meg laptopot, ha van, de kezipoggyaszt nem. MOst mar igy utolag tudom, hogy a kamera taskajat egyszeruen be kellett volna rakni a kishatiszakba es annyi, de ez akkor nem jutott eszembe. Rotal le voltam dobbenve, hogy ilyen baromsag van, foleg, hogy nem csak Delhibe, hanem Bangkokba utaztunk, es a ket repules kozott ott volt az egesz nap. Kozoltek, hogy nyugi, mindenunket meg fogjuk kapni Bangkokban. Nem ertettek, hogy miert reklamalok. Igaza van angol utitarsunknak, aki sokat jart Indiaban (a kopkodos, akivel Kargilbol Lehbe utaztunk), es megallapitotta, hogy itt az a jellemzo, hogy ha egynel tobb informacio eri az arcokat, az mar nekik feldolgozhatatlanul sok. Nem ertettek, hogy egy teljes napon keresztul miert nem eleg nekunk a kis hastaskank az utlevellel meg a penzzel, es a kamera, mikor csak a monszunverte Delhibe megyunk kicsi idore, es masnap mar meg is kapjuk az osszes cuccunkat. A biztonsagiak fonokevel akartam beszelni, miutan a panaszkonyv szerintuk egy fuzetbol kitepett lap volt. Na, jott is a fonok, eloadtam neki, hogy nem akarunk minden cucc nelkul azodni Delhiben. Olvassuk a lapokat es az a helyzet, hogy van arrafele kis eso, olyan ozonvizszeru. De Onok itt elvettek a cuccunkat, es nem allhatunk a kamera ala, de az utlevelunk se jo eso ellen (meg a dollarok se) es nincs kedvunk felszerelni magunkat, mikor nekunk vannak erre dolgaink. Erre a tag nezi sokaig a beszallokartyainkat es megallapitja, hogy ugyan, nekunk csak par orank van a ket repules kozott. Mondom neki, hogy nem pm, hanem am van a masik idopontnal es a kovetkezo nap, nem zavarja? Erre o, hogy na telleg. Akkor viszont azt tudja intezni, hogy az osszes cuccunkat kiadatja Delhiben. Mire, en, hogy neee, a nagy hatizsak menjen csak Bangkokba, a kis hatizsakot adja oda most vagy Delhiben. Akkor most Delhiben adja ki a csomagokat, vagy bangkokban, szolt a kovetkezo ijeszto kerdese, mire en feladtam, es kurvaanyazva otthagytam oket. Felszalltunk a gepre minimal csomagunkkal, majd pedig Delhiben vagy fel orat acsorogtunk a csomagkiadonal, mert ezek utan tartottunk attol, hogy kikopi a gep a teljes cuccunkat, de szerencsere nem igy tortent. Prepaid taxit fogtunk, es mentunk volna be paharganjba, de egy agyhalott taxist fogtunk ki. Mondom neki, hogy ne a vasutallomas felol menjen a Main Bazarba, hanem a Mandir Marg felol, de hat a szerencsetlen nyomoronc hulyeje nem tudta, hogy hol kell bemenni, egyre engem kerdezgetett. Annyit tudtam, hogy a feluljaronal, de azt nem, hogy egeszen pontosan hol, mert eddig ez ment a tobbi taxisnak. De ennek nem. Na, az lett a vege, hogy kb. 3 oran at furikazott bennunket, es idonket kiserletet tett arra, hogy kitegyen bennunket a szakado esoben. Merthogy tenyleg brutal monszunesok vannak Delhiben. Gurgaonban szabalyos katasztrofahelyzet (az a szomszed varos Delhi alatt). Itt is ugy rogyott, hogy eselyunk nem lett volna a maradek holminkat szarazon tartani (magunkrol nem is beszelve), pedig egy kis esernyot azert ki tudtam menteni az elkobzott hatizsakom oldalabol. Vegul, egyszercsak a Connaught Place belso korebe ert a csavo, es akkor gyorsan kiugrottunk a taxibol, kben meg most is benne ulnenk. Es mivel ott voltunk, ahol, ezt isteni uzenetnek vettuk, es huztunk gyorsan Delhi egyik legelegansabb ettermebe, a Zenbe, es ott rendeztunk egy utolso indiai, nagyon nagyon draga, de pazar zabalast foetellel ,desszerttel, mindennel, amivel kell. Gyakorlatilag itt vertuk el maradek penzunket, mar ami a rupiat illeti. Aztan riksat fogtunk, es a Modern Muveszeti Galeriaba vagtattunk. Addigra szerencsere elallt az eso. Addig ettunk a Zenben, mig el nem allt. A Modern Galeria Delhiben nagyon rendben van, azon keves helyek egyike, ahol nem erzi magat az ember Indiaban, hanem valami nagyon kulturalt helyen. Leginkabb Amrita Sher-Gil festmenyei miatt jottunk, merthogy o egyik kedvenc szerzom, Baktay Ervin rokona volt, es nem is rossz festo (szikh-magyar hazassagbol szarmazott).
http://hu.wikipedia.org/wiki/Amrita_Sher-Gil
Az autoriksas kedveert megneztunk harom borzalmas boltot mintegy 10-10 percig, hogy kapjon benzinkupont, es nemi riksazas utan mertroval Old Delhibe mentunk egyet nosztalgiazni a szikhekhez. Ok megint nagyon rendesek voltak, megetettek bennunket. Az egyik okori arc meg kanalat is hozott, hogy nem am, hogy meghagyjunk valami kajat, es tessek mindent megenni a dhalbol. Irtora csipos volt, mar-mar fajt az a kaja, de nagy elmeny volt megint egy csomo szikhkkel egy szonyegen a foldon ulve enni a foldre rakott femedenybol, amibe vodorbol loccsantottak a kajat. Kicsit hallgattuk meg a kirtanokat, amiket a szokasos haromtagu zenekar adott elo, es kitotyogtunk a vizes mocskos kovon (azert ott rendszeresen feltoroltek, hogy milyen ronggyal, az reszletkerdes). A talpunk es szandalunk erdekes mikrobiologiai kutatas temaja lehetett volna, de mindegy, ilyen labbal, mentunk egesz Bangkokig. Este az izraeliek altal kedvelt bakeryben bevasaroltunk, elkoltve az utolso fillereket (rupiakat) es mentunk ki taxival a repterre). Idefele 3 ora hosszat jottunk, most fel ora alatt ott voltunk, ugyhogy volt idonk megfagyni a legkondicionalt repteren (cuccunk nem leven). Azert erdekes igy minden nelkul utazni, lehet, hogy jo lenne raszokni. Penz, utlevel, repjegy, papirzsepi, kamera, oszt jovan. Viszont nem tudtam ellopni a kivalo kingfisheres piros pokrocot, amit a repulon adtak, mert nem tudtam hova rakni. A tobbi utas bezzeg tomte be a hatizsakjaba, de hat ok nem a szigoruan ellenorzott Lehbol mentek Bangkokba.
Na nemi felholt repules utan letette az ovodasnak kinezo csapat, a kapitany is kozepiskolasnak tunt, a repulot, es a space repteren tortent rovid becsekkolas utan egy szinten nagyon ujtipusu busszal huztunk Khaosanba, ahol szallasunk vagyon. Eloszor a Gabiek volt szallasat lottuk be, de most valahogy tul jonak tartottuk, mivel csak kicsit leszunk meg itt, mielott elhuzunk Kambodzsaba, ezert egy nem messze levo olcso, kis hippiszallast valasztottunk fele arert (360 bat kettonknek). Holnap intezzuk a tovabbutunkat, meg nezunk par dolgot itt Bangkokban. Ez a varos eredekes hely, egyreszt urkozpontra emlekeztet, mas reszei viszont tipikus keleti kisvarosra. A mi telepunk a turisnyakra szakosodott, laza pihenos, zabalos udulohely, a regi Bangkok kozpontja volt itt valaha, ha igazak a leirasok. A thai emberek mind ovodasnak neznek ki, szepek, kicsik es kedvesek (eddig), aztan majd meglatjuk. Be vagyunk igencsak etkezve sultcsirkebol es eletem eddigi legfinomabb etcsokis fagyiskelyhet is itt ettem, de a Zsuzsa oriaskelyhe is kivalo volt. Thaifold dragabbnak tunik Indianal, viszont az ellatas minosegileg alapvetoen mas: nincs kosz, a kajak finomak, az egesz jobban europai-kompatibilis, nem veletlen, hogy ide jarnak evtizedek ota dozsolni a nyugateuropaiak, beleertve a taplo nemet es norveg, es holland (stb.) szexturistakat is, akik a gyerekarcu lanyokra es fiukra (es egyszerre mindkettore) vannak szakosodva. Meg nem lattuk a voroslampas negyedet, de azt hiszem, tanulsagos lesz megnezni.