Hagia Sophia Pályaudvar

Ma (ill. már tegnap) a hosszas netezgetés után végre útrakeltünk és mentünk egyenesen a Hagia Sophiába, a bölcsesség bizánci-muszlim templomába, ill. hetven éve már csak múzeumába. Gábor belépve azt mondta, hogy ez olyan, mint egy pályaudvar. Tényleg van egy olyasmi feelingje, de azért nem annyira pályaudvarias nekem, hanem egy szép nagy valami, hol mecset, hol meg nem annyira, ott ahol keresztény témák vannak kimozaikozva. Az angyalok arca helyett a geometrikus formákon elméláztunk, hogy bizony van abban valami, hogy nem emberi "lényeket" nem emberien kéne ábrázolni. Azért az egyik angyal feje kifigyel a sok szárny közül, de azt nyilván később festették vissza. Jó sokáig ballagtunk az impozáns építményben, megnéztünk minden sarkot, minden korai szemét rongáló által bevésett szöveget is. Aztán egyszercsak konstatáltuk, hogy nem töltöttünk elemeket, és ezért kihagytuk a Topkapi palotát, mert oda mégis feltölve kell érkezni,  és bedobtuk magunkat a bazárba. Mindent átvizsgáltunk, alkudtunk össze-vissza, aztán végül a bazár egyik sarkában lévő könyves részlegben vettünk egy gyönyörű arab-angol koránt és egy tudós, állítólag Fethullah Gülen tanárának a tanárának a könyvét, ami nagyon mókás olvasmánynak tűnik.

Ettünk is jókat, pl. óriási érett eprekkel telerakott állati finom sütikupacot, fortyogó húsos kaját kőedényben és köftéket, na meg az egyik kedvencemet, a török rizspudingot. Nem merünk totál lepukkant helyeken enni, mert félünk, hogy a Gábor gyomra nem bírja az ilyesmit. Elmentünk azért helyi teaházba, ahol a helyi erők sisáznak (vizipipálgatnak). Én utálom a szagát is, de jó volt a hely hangulata, és kiváló a tea. Ittunk fekete, almás és gyömbér teát. Estefelé villamossal átmentünk Beyogluba és megnéztük a modern Isztambult. Végigmentünk a nagy bevásárlóutcán egészen a Taksim térig, ahol addig ténferegtünk, amíg egy tüntetésbe nem botlottunk. Útóbb megtudtuk, hogy azért demonstráltak, mert a választáson győztes politikai erők egy része még mindig börtönben van. A független bíróság elítélte őket államellenes bűncselekmények miatt, de a börtönből is lehetett indulni a választásokon, és ők indultak is, győztek, de ez az elítélt helyzetükön mit sem változtat. Fura egy hely ez a Törökország. Ezt a recepciós mondta el a szállásunkon.

Holnap Topkapi palotát tervezünk főszámként, aztán még elmegyünk újra Beyogluba  a ma visszafelé felfedezett úton, villamos és sikló a Taksimig (de milyen space az a sikló) és aztán gyalog a Galatáig és onnan szintén gyalog vissza Sultanahmetbe. A Gábor nagyon bírja a gyaloglást, csak az emelkedők nem mennek neki annyira, de azért ma ebből is kijutott, kb. 50 fokos volt az egyik útszakasz, majdnem leestünk róla.

Eszméletlenül más tud lenni ez a város. Tképpen nem is egy város ez, hanem sok összeragasztott hely, még kinézetre is nagyon különböző lakossággal. Nem lehet megunni, és ha a kiváló kajákat is hozzáteszem, alig überelhető (na, azért én bármikor megpróbálnám azért azt is, van pár útvonalterv a fejemben)-

Beyogluról az egyik blogban azt olvastam, hogy olyan, mintha mindig augusztus 20-a lenne. És tényleg. Csillog-villog és ezrek vonulásznak rajta hangorkánban. Itt is találtunk szuper üzleteket (pl. egy többszintes könyv- és CD boltot). Csak kár, hogy minden elég drága. India után legalábbis...

Hamarosan töltök fel pár képet, de most húzok aludni, mert holnap korán szeretnénk kelni. Sajnos szobacsere lesz, mert erre az egy napra nem volt meg a fürdőszobás szobánk, és ideiglenesen egy másikba kell költözni a fene egye meg.... Na, jó, ingyen kivisznek a buszpályaudvarig és elintézik nekünk a buszt Göremébe, ami nem rossz, csak jó legyen...