Mudi

Buddha nepali szokasnak megfeleloen kesve erkezett a megbeszelt helyre. Akkor en mar tiszta ideg voltam, hogy potyara egetjuk magunkat a nappal a Nabil Bank elotti forgalmas uton. De vegre megerkezett, es huztunk a csirkes buszhoz, ami ropitett bennunket a Mudi nevu falucskaba, fenn a hegyekben. Az ut kisse keskeny volt, viszont egyaltalan nem szeles, na es jokora szakadekok oveztek. Nagy Buddhakep volt elol , az ut allagat tekintve teljesen erthetoen. Csak egy darabig aggodtunk, utana mar atadtuk magunkat a sorsnak, tortenjen, aminek tortennie kell. Allati szep helyen mentunk teraszos zold volgyek, kesobb hatalmas fenyok, es lattuk az orias Vishnu szobrot is, ami Kathmandu volgyet orzi. Erosen redukalt cuccot vittunk Buddhaekhoz, de kiderult, hogy annyit se volt erdemes. Mikor leszalltunk a buszrol rogton megpillantottuk a satrat, ahol a falu apraja-nagyja osszegyult. Buddha szuleinek nem keves penzebe kerulhetett a halotti puja, mert rengetegen ettek-ittak ott, es hat pesze mi is becsatlakoztunk. Kaptunk rizst babbal meg minefele eros szosszal es meleg vizet, mondvan, hogy hideg van. Az eso nem kicsit omlott. Aztan jott a kivalo fahejas tea, es mindenfele egyeb dolgot is ehettunk volna, de ugy gondoltuk (azt hiszem, Zsuzsa neveben is nyilatkozhatok), hogy bezarjuk a leheto legtobb nyilast magunkon, mert a korulmenyek nem voltak valami fenyesek egy kiados vecezeshez es utanan mosakosdashoz. A pisit is igyekeztunk inkabb kiizzadni. Nem azert, mert annyira koszos lett volna a vece, hanem mert toksotet volt, es a pottyantyoknak az a fajtaja, amivel az ember mindig eltalalja a laba szarat. Na de nem is ez volt a dobbenetes, hanem a kis lakas, ahova bekunyhoztunk. Egy mini szobat kell elkepzelni, valyogbol epultet, ugy a vaskori ember berendezesevel. Nem cikizesbol irom tenyleg, mert marha kedvesek voltak, csak hogy megis el lehessen kepzelni (ma lehet, hogy megkuzdok a kepfelrakassal itt a Kathmandu Guest House-ban, de ez meg korant sem biztos, mert itt elore kell valtani az internetjegyet, es csak orasat lehet, ami ha lejar, akkor lazan szetkapcsol). Sotet kis szobaba mentunk fel a fabol keszult letrafelen. Alatta nyilt tuzon foztek, igy akkora fust volt, hogy mar fajt. A fust rettenetesen marta a szemunket, de azert felmentunk a felso szintre is. Egy foldre teritett valami volt ott agy gyanant, meg egy oskori tuzrakohely, ahol anno a megboldogult nagymama, akinek a lelki udveert folyt egesz ejjel a lamaista szertartas, szoval o fozott, igy most ez hasznalaton kivul maradt. Lent harom agyszeruseg (valojaban valami farakasok lehettek, amin meg volt agyazva), egy asztal, egy nagy falada, egy polc es a meggyilkolt kiralyi par kepe volt a berendezes. A falak sotetek voltak a fusttol, az ablakok ugyszinten. Uveg ezeken nincs, csak fatablak, amiket belulrol egy ekforma dologgal lehet bezarni. Ide johettunk lepihenni, merthogy kb. 6-ra ertunk a faluba, de mint kiderult ejjel fel 2-kor kezdodott a szertartas. Addig tenferegtunk, meglatogattuk a rokonsagot. Mindenki nagyon kedves volt, es oriasi elmeny volt belelatni az egyszeru emberek eletebe. Mindenki fotoztatta magat, ugyhogy remelem, lettek jo portrek is. Fantasztikus, szinte alomszeru volt az egesz. Iszonyat budosek lettunk az elso percben a fojto fust miatt (ma mindenunket kimostunk, es persze magunkat is tetotol talpig, pedig nemreg mostunk hajat). Az eso eleinte valami dobbenetmodon esett es mikor esernyovel esokabatban maszkaltunk szerencsesen bekaptam egy piocat. Ezt ugy vettem eszre, hogy amikor  kicsit felmentunk a szobaba, es nem tul kenyelmesen harman leheveredtunk az agyra kicsit kummantani, mivel a labam mar nem fert el az agyon, a szemkozti asztalra pofatlankodtam a labaimmal, es egyszercsak felnezek, es latom, hogy  a labfejem mero ver, meg a labszaramra is jutott belole. Senki nem volt ezen meglepodve, tkeppen meg en sem, hiszen 2007-ben volt alkalmam a Gandrukh trekking alatt megismerkedni a piocakkal. Azert nem voltam nagyon boldog tole, de remelem, nem oltott belem valami dogveszt. A szobaban kb. 10-en aludtunk (en csak tetettem) es vartuk, hogy megfujjak a kurtjeiket a lamak , es kezdetet vegye a szertartas. A falu nepe, mikor elallt az eso, marha nagy tuzet gyujtott a ter kozepen, es tamang helyi notakat enekeltek eleg torzsi hangzassal. Amikor nem voltunk lenn, akkor is nyomon tudtuk kovetni az ablaknyilasbol a torteneseket, mert pont ralattunk a helyszinre. Egyszercsak mar nagyon vertek a dobokat, es akkor nekilattunk, hogy lehetoleg egy levegovel, Zrinyi kirhanasat lepipalva levagtassunk, atlepkedjuk a konyhai eszkozoket es az esemenyek reszeseive valjunk. Nem volt ez nehez, eleg volt csak elovenni a kamerat. Mindenki rendezte a filmemet. Idealljak, amazok meg oda, es akkor ide meg oda jojjek, na ez egy darabig igy ment, mig meg nem szoktak, hogy tudom en ezt egyedul is. Azert persze minden es mindenki meg lett orokitve, es be is lett mutatva nekik. Buddhanak majd DVD-n elkuldom az egeszet. A lamak - konkretan 25-en - korbetancoltak a tuzet, sajatos misztikus mozdulatokkal, ketten fujtak, a tobbi cintanerozott, es egy gyerek irgalmatlanul dobolt. Azutan becsatlakoztak a demonmaszkosok, es osszesen 13 adag tancot lejtettek (egy-egy tanc tobb korbol allt, amit a tuz korul prezentaltak). Ejjel fel 2-tol reggel 6-ig tartott. Kozben persze meg-meg alltak pihenni, velunk beszelgetni es pialni. Nagyjabol az egesz tarsasag be volt allva. Volt aki alig allt a laban. Persze hogy o egrecirozott bennuket a legjobban. Az egesz a fustben, fenn a feneben a Himalajaban, osi alarcokkal, vad dobolassal, szoval ez valami nagyon misztikus volt, en tatott szajjal bamultam. A lamak a szokasos bordo szerkot hordtak, de unnepi suveguk volt, a demonok feje faragott sarkany volt tobbnyire es nagy jakszor vagy hasonlo hajuk volt. A maszkot ugy tartottak a fejukon, hogy mindegyikhez madzag volt erositve, es azt a foguk kozott tartottak. Szeles mozdulatokkal ugraltak, meg forogtak.

A gyomrunk olyan lehet, mint a taplo, mert meg se kottyant neki, hogy olyan edenyekbol ettunk, mint a fold. Lattuk, hogyan ment a mosogatas. Hat mit mondjak, nem tuloztak el a higieniat. Reggel aztan az egyik rokonnal, akit Buddha apja, aki helyi lama, megaldott, es nekunk is kellett adni neki imasalat, szoval nala cukrozott friss bivalytejet ittunk. Mondtam a Zsuzsanak, hogy ha ettol nem fosunk fel az egig, akkor semmitol sem. Na, meg egyelore nincs semmi bajunk. Reggel mar nagyon nagyon budosek es mocskosak voltunk, de meg inkabb annak neztunk ki a felhomalyos fustos szobaban. A Zsuzsa nemletezo kormot toroltetett le az arcomrol, aztan kiderult, hogy csak a vilagitastol voltam olyan, mint egy kemenysepro muszak utan. A kormunk gyaszkeretes, tojni nem mertunk elmenni, na hat igy pirkadt rank, de osszesegeben nagyon halas vagyok a sorsnak, hogy ezt az egeszet eredetiben lathattam. Voltunk a kis falucska buddhista kolostoraban, ami valojaban egy nagyobb imafulke. Buddha nagyapja epitette es festette ki. Kar, hogy a sok nedvessegtol kezdenek a freskok eltunni a peneszben.

Erdekes volt, hogy Buddhanak az egesz tok termeszetes most is, pedig egesz mas eletet el a varosban, legalabbis, amig dolgozik. Azt is meg lehet ilyen helyen tanulni, hogy ha az embernek szinte semmije sincs, is tud teljes eletet elni, nem kell hozza a sok targy (meg a "teknolodzsi szisztem profit" - a Tuvalu c. film utan szabadon).  

Ahogy megérkeztünk, már kaptuk is a vacsorát

a sátorban

A gyerekek imádják, ha fotózzák őket 

Buddháék házában füstölögtünk: 

Buddha édesanyja

Buddha rokonainál:

ebben az ágyban feküdtünk hárman, Zuzsa, Buddha, meg én

démonék pihenőben 

Ő az elhunyt nagymama, akinek az emlékére folyt reggelig a szertartás

Mudi templombelső:

a tamangok földje

Buddha a másik nagymamával 

vége a szertartásnak 

A reggel 8-as csirkes busszal leromboltunk. Utkozben nagy mazlink volt, mert lattunk 8 ezer meteres hegyoriasokat, mert veletlenul elobukkantak a felhokbol. Utana meg mocskosan ebed kovetekezett, aztan eloszor en tettem tisztaba magamat es a holmimat, utana a Zsuzsa nemi faziskesessel, mert o elotte aludt egyet. Hogy mekkorat, azt nem tudom, mert nem volt hajlando maszkalni, ezert egyedul mentem csirkes busszal a nagy Buddha sztupahoz (Boddhnathba). 

Ott tenferegtem es elveztem a helyet (ez az, ahol a nagy feher buckan figyel Buddha es korbejarjak sokszor, sokak szerint talan az elso sztupa). Teljesen veletlenul ismerosbe utkoztem, ket eveel ezelott ismertuk meg a szallasunkon Bhisnut (igazabol Vishnu-t, csak o igy mondja). Amig zuhogott az eso elteazgattunk. Megtudtam, hogy a kozos ismerosokkel mi lett, az egyik felesegul vette azt a pokharai lanyt, akit keteve megmutatott nekunk, a masik egy etteremben dolgozik, a harmadik pias volt nagyon es nem tudni miert, ongyilkos lett (Ezt mondjuk mar korabban is tudtuk, mert megirtak mailben). Utana pedig visszamentem 300 rupias taxi helyett 20 rupias busszal, es egy kedves hindu hazaspar vezetesevel meg is talaltam a sotetben egy olyan utcat, amit ismertem es onnan hazatalaltam. Zsuzsa kozben elzuzott netelni, en is mentem volna, de a recepcios invitalt, hogy menjek a teveszobaba, es dolgozzak a laptopjan. Na, ezt nem kellett volna, mert lassu volt, mint a tetu, vegul lefagyott az egesz. Viszont arrol most be tudok szamolni, merthogy a teve is ott volt, kozvetlenul az oriasbuddha mellett, hogy Deutschland-Argentina 4:0, a nemetek szetalaztak Maradona csapatat. A nepaliak a nemeteknek szurkoltak, az idokozben megerkezett Zsuzsa drukkolt csak az argentinoknak. Nepalszerte mar nemcsak kivetito van, hanem nagy zaszlok is, tudatva, hogy az ottlakok kiknek drukkolnak. Tiszta orulet ez a foci. 8 ora korul a nagy Buddha sztupanal nem az Om Mani Padme Humot lehet hallani, hanem a focivebe indulojat.

Holnap utolso egesz napunk van Nepalban, es azt tervezzuk, hogy visszamegyunk kicsit Bhaktapurba, mert az a vilag egyik, ha nem a legszebb varosa, na es persze meg egyet bazarozunk Kathmanduban. Jo lett volna ujra latni Patant is, de az szerintem nem fog mar beleferni, de majd meglatjuk.

tankafestők Bhaktapurban

Uhh, csak most vettem észre Zebrina kommentjét. A válaszok: A piócát nem kellett leszednem, mert már eltűnt, mire felfedeztem a harapást (érdekes, még most is megvan a helye). A WC a földszinten volt, és végül odajártunk (na, ez enyhe túlzás, hogy jártunk). Nem is volt gázos annyira.