Siman repultunk a full ellatasos Kingfisherrel. Volt sajat monitorunk es egy vegyesz egyetemi munkaero, aki rettentoen buszke USA utlevelere es hogy o ott egy egyetemen tanit. Elarultam neki, hogy megyunk este a Full Moonba, es nini ott vart mar bennunket. Remelhetoleg hamarosan el megy zarandoktarsaival Pokharaba, es akkor a kisse uncsi beszelgeteseknek vege szakad. Merthogy zarandokuton van a lelkem, ezert szlopalja a sort a kocsmaban es cigizik mint gyarkemeny. Dehat Shiva is tolta anno a gandzsat, o miert ne dohanyozhatna, nem igaz? - monda okosan.
A súlyos indiaival a Full Moonban
De megint elore vagyok rohanva, mert azert a partraszallasunk nem volt ilyen sima. Az lett volna, ha a Zsuzsa nem keresi meg meg a repulon a fenykepeit (nagyon humanus, rozsaszinesitett kis simitott rancu igazolvanykepeket gyartattunk meg Delhiben). Szoval megkereste es ugyesen az olebe rakta, es mikor felalltunk, szepen leejtette, ahogy kell. Na, ki is derult, hogy nincsenek meg a kepek, mikor a vizumot akartuk csinaltatni, es nana, hogy nem vettuk eszre a repteri fotos. En azonnal szolgalatba helyeztem magamat, es mentem vissza a kifutopalyara, gondolvan, majd csak felreugrok, ha jon egy gep. Rendori kiserettel ment mindez, akik serenyen telefonalgattak a fedelzeti szemelyzetnek, akik kerestek a Zsuzsa fotoit. Egyszercsak futva jott egy fegyveres ero kezeben a fotokkal. Na, igy vicceztunk veluk, mindjart az elejen.
Azutan felvettuk csomagjainkat, amire addigra mar piros kingfisheres nagyon dizajnos neni vigyazott, nem ertve, hogy mit baszakodtunk eddig. Aztan megvivtunk a taxisokkal, akik mindenkeppen 400 rupiaert akartak bennunket bevinni a belvarosba. Vegre talaltunk egy vagy suket vagy ertelmi fogyatekos arcot, aki mikor bemondtam neki hogy 160 rupia, azt valaszolta, hogy OK, de mikor odaadtam neki a penzt, nezett furan, szerintem akkor esett le neki, hogy mit is okezott le, de akkor mar persze nem engedtem. Nem volt visszajaro penze, meg minden trukk elojott, vegul elunva a csevelyt, kapott 100 indiai rupiat es mentunk szokott szallasunkra a Mt. Annapurna Guest House-ba. Buddha baratnenk nem intezte el a foglalast, de azert persze volt ures szoba, a tag is felismert bennunket, es mondtam neki, hogy ugy mondjon arakat, hogy mindenre emlekszem, es nem nagyon fizetnek tobbet ugye. Na igy maradtunk napi 500 rupiaban (ami azert 50-nel megis tobb), viszont elfoglaltuk a ket evvel ezelotti takaros, rovartalan, szep veces, rendes zuhanyos (hideg-meleg), tisztaagyas kis szobat. Egesz nap csak boklasztunk a varosban, logattuk a labunkat a Durbar Sqare-en, mentunk a kedvenc teazohelyunkre (Angan - a Durbar mellett, ahol a turista iroda van ott kell kijonni, vegigmenni az arusoknal, es egy sarkon a nagy keresztezodesnel), es mentunk este a fent emlitett Full Moonba, a kis hippihelyre ami nem olcso, viszont draga, de nagyon laza.
Ma talalkozot tervezunk a helyi ismerosokkel, akiket be akarunk vetni, hogy olcso kirandulast segitsenek nekunk intezni a Chitwanba, mert ott mar 3 eve nem jartam. Az ido is olyan tiszta, hogy egy Everest repules is befigyelhet meg. Na, majd kialakul. Kathmandu nagyon jo hely, mar nem is annyira saros, mert megcsinaltak a fobb utakat (koveztek pecsi modra, fele feljott mar, a masik fele meg csampasan van lerakva).
kathmandui utca
Durbar sqare
1 megjegyzés:
Haha, nektek mindig van valami ügyetek a légitársaságokkal.
Megjegyzés küldése