Holnap Bhaktapur

Ma ossze-vissza jarkaltunk Kathmanduban, ami egy hihetetlen hely. Gyonyoru regi epuletek, oriasi forgalom, meg a szuk utcakban is, es estefele mindenhol foci. Oriasi kivetitokon megy a vilagbajnoksag. az emberek allnak es ulnek az utcan es nezik a meccseket, kozben meg athajt kozottuk par teherauto, meg motoros. Nem gond ez nekik, utat nyitnak nekik es bamulnak tovabb. Minden nap elmegyunk a Durbar Sqare-re es kornyekere, ma felmentunk a Swayambhunath sztupahoz is, nagy kedvencemhez. Masneven ez a Majom templom, amelyhez ropke 350 lepcso vezet fel. De megeri a faradsagot, mert eleg jol nez ki az egesz komplexum. Sajnos meg mindig ados vagyok a kepekkel, mert itt nagy internetinseg van. Koran zarnak, szarok a gepek, szoval nehez osszehegeszteni nemi fotomellekletet, de talan most lesz ra remeny , mert talaltam egy ejfelig nyitva tarto netcafet. Legkozelebb be fogok probalkozni a lementegetessel, es akkorbutitok par felvetelt, amiket igyekszem felrakni, igerem. Addig is nemi foto regebbrol itt: http://picasaweb.google.com/nagyerzsi
 Es most par uj:

Az a gond, hogy olyan szarok itt a gepek a sokaig nyitvatarto helyen, hogy a linekeleshez is ido kell. Legkozelebb netbook-kal kell sulyosbitani a csomagomat, mar latom.
Talalkoztunk itteni ismerosunkkel, Buddhaval, aki elmeselte, hogy a Swayambhunath sztupa lepcsofeljarojanal levo oriasi vajra (a tibeti buddhizmus egyik szimboluma) alatt mely ureg van, mint egy kut. Regebben fedetlen volt, es ide jartak leongyilkolni magukat sokan. Egy ido utan aztan eluntak ezt a szerzetesek (vagy a hatosagok) es befedtek a tatongo nyilast. Most mas szakralis ongyilkolohely utan kell neznie, akinek ilyen terve volna. Van itt par kiemelkedes, es elegge buddhasak a helyek, ugyhogy biztos menni fog ez. Buddha - marmint az elo, az ismerosunk, aki kben egy lany - holnapra igyekszik nekunk olcso dzsungelturas lehetoseget szerezni. Remeljuk, ugyesebb lesz, mint a taxiszerzesben, mert semmivel sem szerzett olcsobban kocsit ugyanarra a tavra, mint mi, ami azert eleg gyanakvova teszi az embert, hogy vajon a legtalpraesettebb emberrel van-e dolgunk.

Itt kulonben meg a penzvaltonal is lehet alkudozni, eddig csak tan a gyogyszertarban nem lehetett, de lehet, hogy csak nem probaltuk. Az ido meg mindig egesz jo, nem kell megfoni.
Utcan vacsoraztunk be kemeny 90 forintert, ha atszamolom. Nagyon fincsi sult vega kaja volt, ami osszetorort kis sult krumpligombocokbol allt es hozza valami parolt zoldseges trutyi, mindez levelbol keszult tanyerkan talalva koszos-penzes-zsiros kezbol. Dehat ez nem gond, mert az a kez, amivel ettuk, ugyanilyen volt. Azert biztos, ami totsicher, ittam ra egy gyilkos Coca colat. Ennel brutalabb mereg szerintem nem nagyon van, amit italnak adnak el. Ha az ember idoben megissza, nagy csondet csinal a belekben. El tudom kepzelni, miket muvel a sejtekkel. Namindegy, nem szoktam nyaklo nelkul inni a Colat, mert egyebkent azt hiszem, ki nem allhatom.
Koszugyileg sokat fejlodott a belvaros, mert mindenhol le van rakva - eszmeletlenul szar minosegben (a pecsi burkolatokat lepipalva) - az uj burkolat, de errol mintha mar irtam volna. Na, hagyon is abba, mielott duhrohamot kapok ettol a geptol. Holnap Bhaktapurba megyunk, ha igaz.