Curfew (http://en.wikipedia.org/wiki/Curfew): Sringarban tanultuk ezt a szot, mikor kijarasi tilalmat rendeltek el. Nemcsak a jarokelok korlatozasat, hanem az autoforgalmat is erinti a dolog. Hol lezarjak az utakat, hol nem, az a lenyeg, hogy nem lehet tudni, mi lesz a kovetkezo pillanatban.
Dry day: Lehben tobbszor is sikerult kikapnunk ezt a napot. Azt mondtak eloszor, hogy egy heten egyszer van dry day, amikor is nem lehet alkoholt kapni, igy sort se, es hust sem (pl. csirkebol keszult eteleket). A sortilalmat meg csak betartjak, de bizonyos husos kajakat, pl. nonvegegetarian tukpat, remelem, jol irom (tibeti levesfelet) pl. lehet rendelni. Tegnapelott is dry day volt, meg most is, a franc erti az egeszet. lehet, hogy most azert van, mert a Dalai Lama holnaputan jon Nubra volgybe? Nem igen lehet itt erteni az osszefuggeseket, de mindegy is, this is India.
7/19/2010
Utolso nap Ladakhban
Hat, igen. Ez is eljott. Holnap reggel repulunk vissza Delhibe, majd 21-en ejjel egykor vagy hogyan Bangkokba a Kingfisherrel.
Ma elmentunk olyan helyekre Lehben, ahol meg nem jartunk, a japan bekesztupanal (Shanti stupa) es az alatta nem messze, valyogbol epulo sztupanal (A bekesztupa kben eleg jol nez ki, csak kar, hgoy kicsit tul sok rajta a szin. Ha egyszerubben hagytak volna, szebb lenne, mert maga a sztupa nagyon ki van talalva), es meg jarkaltunk mindefele, mostunk, meg a lengyel utitarsakkal ettunk-ittunk. Nagon jo arcok, jokat rohogcseltunk. Nem konnyu nekem innen elmenni, mert minden bosszusagok ellenere kedvelem Ladakhot. Ma talakoztunk egy magyarral is, egy kaposzakallu fickoval, aki itt biciklikolcsonzot uzemelt, es mondta, hogy a hasznot a Csoma zanglai szobajanak restauralasara forditjak. Szerintem huyenek nezhetett - joggal - mert megkerdeztem, hogy hogyan intezi, hogy itt tud maradni, ha lejar a vizum. Osszetevesztettem a helyzetet Nepallal, ahol rovid idore adjak a vizumot. Meg hogy ha lejar, akkor at kell menni Indiaba - kerdezem nagy okosan, mintha most nem Indiaban lennenk. Pedig nagyon is ott vagyunk, megha a nepesseg nagy resze tibeti kulseju. Kar, hogy a mentalitasbol sokat sikerult atvenni az indiai modibol, ami a lenyulast, a hazudozast, meg a bunkosagot illeti. Azert persze vannak normalisak is, foleg ha sikerul veluk masrol is beszelni, mint a bizniszukrol. Na, kivancsi leszek, milyen lesz India utan Thaifold. Az angol es az egyik lengyel utitarsunk, de Max, a francia is nagyon lelkesedett Thaifoldert es azon belul Bangkokert. Ma talakoztunk az orult parizsi novel, Christinnel is, aki egyedul volt. Ezek szerint Max nem birta tovabb a gyurodest, es otthagyta a bekepzelt parizsit. Na, az elobb osszeomlott a rendszer, most mar a budos aggregatorrol kapjuk az enerdzsit, ugyhogy abba is hagyom az irogatast, mert az idegeim nem birnanak el meg egy ujrainditast. Itt valami szornyu lassuak a gepek, az ujjam a billentyuzethez ragad, mopst mar gazmaszk is kene, mert bejon az agregatorbol a benzinszag, ja es meg draga is a tetejeben a net (90 rupia per ora).
Ma elmentunk olyan helyekre Lehben, ahol meg nem jartunk, a japan bekesztupanal (Shanti stupa) es az alatta nem messze, valyogbol epulo sztupanal (A bekesztupa kben eleg jol nez ki, csak kar, hgoy kicsit tul sok rajta a szin. Ha egyszerubben hagytak volna, szebb lenne, mert maga a sztupa nagyon ki van talalva), es meg jarkaltunk mindefele, mostunk, meg a lengyel utitarsakkal ettunk-ittunk. Nagon jo arcok, jokat rohogcseltunk. Nem konnyu nekem innen elmenni, mert minden bosszusagok ellenere kedvelem Ladakhot. Ma talakoztunk egy magyarral is, egy kaposzakallu fickoval, aki itt biciklikolcsonzot uzemelt, es mondta, hogy a hasznot a Csoma zanglai szobajanak restauralasara forditjak. Szerintem huyenek nezhetett - joggal - mert megkerdeztem, hogy hogyan intezi, hogy itt tud maradni, ha lejar a vizum. Osszetevesztettem a helyzetet Nepallal, ahol rovid idore adjak a vizumot. Meg hogy ha lejar, akkor at kell menni Indiaba - kerdezem nagy okosan, mintha most nem Indiaban lennenk. Pedig nagyon is ott vagyunk, megha a nepesseg nagy resze tibeti kulseju. Kar, hogy a mentalitasbol sokat sikerult atvenni az indiai modibol, ami a lenyulast, a hazudozast, meg a bunkosagot illeti. Azert persze vannak normalisak is, foleg ha sikerul veluk masrol is beszelni, mint a bizniszukrol. Na, kivancsi leszek, milyen lesz India utan Thaifold. Az angol es az egyik lengyel utitarsunk, de Max, a francia is nagyon lelkesedett Thaifoldert es azon belul Bangkokert. Ma talakoztunk az orult parizsi novel, Christinnel is, aki egyedul volt. Ezek szerint Max nem birta tovabb a gyurodest, es otthagyta a bekepzelt parizsit. Na, az elobb osszeomlott a rendszer, most mar a budos aggregatorrol kapjuk az enerdzsit, ugyhogy abba is hagyom az irogatast, mert az idegeim nem birnanak el meg egy ujrainditast. Itt valami szornyu lassuak a gepek, az ujjam a billentyuzethez ragad, mopst mar gazmaszk is kene, mert bejon az agregatorbol a benzinszag, ja es meg draga is a tetejeben a net (90 rupia per ora).
reggeli a La Terasse-on
látkép a japán békesztupától
azaz innen
kicsit csicsás (messziről még elmegy)
Buddha japanischer Art
ezt is csak messziről kell nézni (nagyon messziről)
Ehhez a sztúpához menekültek sokan, mikor jött a sárlavina a nagy felhőszakadás után.
Zsuzsa sztupát épít
ez volna az...
Vajon ez az új, vályogból készült sztupa megvan még?
reméljük, nekik sincs bajuk
a lengyelekkel
7/18/2010
Lehi henyeles
Nagy itt a meleg nappal (30 fokig is felmegy tan) es mivel csapadek nincs, nem lehet menni lajtosabb vizekre raftingolni, csak nagyon durvakra, azt meg nem akarjuk bevallalni, ezert aztan ma lotyogos napot szerveztunk be. Reggel legalabb kilencig aludtunk, aztan elhuztunk kenyelmesen reggelizni a La Terasse-ram, ami szerintunk a legjobb kajalda, es nezelodtunk mindenfele Lehben, mert itt vegulis alig voltunk meg az iden. Nagyon meleg lett 2-re, ezert vettunk egy kilo mangot a piacon es fojtasnak Coca colat, aztan a szallason diznomodra megettuk (meg maradt ket darab). A mango itt olcso es edes, nem ugy, mint otthon. Imadni lehet, es meg csak meg se fosatott bennunket. Utana a Zsuzsa ledolt, en az erkelyunkon ucsorogtem, es ott aludtam el. Na, de azert 4 ora fele felkerekedtunk, es maszkalodtunk lenn a varosban, majd a Zsuzsa nem tudom, hova ment, mert nem akart feljonni velem a palotaba es az afolotti gompakba, amelyek a varos kozepen levo hegyen vannak, kicsit magasan. A felfele vezeto ut poros es neha csuszik, de ki lehet birni, foleg ha az ember fotozik es filmezget, mikor nagyon kifullad. Ket eve a Leventevel mar felmentem ide, na, de akkor a felso gompak mind zarva voltak, most meg minden nyitva volt. Valami nagyon nagyon fantasztikusat kell elkepzelni. Fustos kicsi imahelyek, tele letakart arcu protektorokkal (ezek demonfigurak), meg nagy aranybuddhaval. Felmasztam teljesen, meg at a pompaval szemben levo kis dombra is. Nem mondom, hogy nem zavart a kisse paraszt orosz fiatalok hangos csevelye, de hat vegulis orom, hogy mar ok is utazhatnak emberi modra. Most mar csak viselkedni kene nekik megtanulni. Lefele jovet ket gompat is kinyitottak nekem a lamak, nem lehet egy szavam se. Az egyikben pedig eppen puja volt, amikor leertem. Egyedul dobolt es kantalt a lama. Eloszor kintrol videoztam, de intett, hogy jojjek be. Azt nem akarta, hogy ot vegyem, de amugy filmezhettem bent. Utana kerte, hogy hadd nezze vissza, es marhara megoroult, mikor a sajat hangjat hallotta.
Mar sotetedett, mikor lekaszalodtam a hegyrol es a sikatorokbol, aztan beszoltam a szallasra Zsuzsanak es mentunk egyutt kajalni. A tonhalsalata a szokasos volt, tehat jo, na de a tukpa, amit rendeltunk (ami egyt tibeti levesszeru kaja) most olyan eros volt, mintha kerozint gyujtottak volna a szamban. Elso eset, hogy nem ettem meg itt kajat. Csak remelem, hogy nem fog ketszer csipni. Holnap is itteni program lesz, aztan kedden reggel huzunk Bangkokba. Hala Kis Janonak, nagyon sok infonk van a Kambodzsaba utazasrol, meg ma talalkoztunk az angol volt utitarsunkkal is, aki szinten ellatott bennunket praktikus tanacsokkal. Szoval, remeljuk a legjobbakat.
Mar sotetedett, mikor lekaszalodtam a hegyrol es a sikatorokbol, aztan beszoltam a szallasra Zsuzsanak es mentunk egyutt kajalni. A tonhalsalata a szokasos volt, tehat jo, na de a tukpa, amit rendeltunk (ami egyt tibeti levesszeru kaja) most olyan eros volt, mintha kerozint gyujtottak volna a szamban. Elso eset, hogy nem ettem meg itt kajat. Csak remelem, hogy nem fog ketszer csipni. Holnap is itteni program lesz, aztan kedden reggel huzunk Bangkokba. Hala Kis Janonak, nagyon sok infonk van a Kambodzsaba utazasrol, meg ma talalkoztunk az angol volt utitarsunkkal is, aki szinten ellatott bennunket praktikus tanacsokkal. Szoval, remeljuk a legjobbakat.
Leh-i sikátor
Leh sárlavina előtt
fent...
protektorok
még feljebb...
már majdnem totál fönn...
ez már Leh teteje
innen már csak a semmibe...
irány ide
visszanézve ilyen volt a kép
oroszok a csúcson
Leh felülről
7/17/2010
Uttalan utakon
A cim konkretan ertendo. De szerencsere tuleltuk. De mielott ebbe belekezdenek, volna egy fontos hianypotlas: tegnap nemcsak a korabban irt kolostorokban voltunk am, hanem Chemreyben is, ahol eppen pujara erekeztunk, ami valami nagyon remek volt. A lamak mely hangon kantaltak, erdekes suveggel a fejukon, idonkent veszetul vertek a dobokat es fujtak a hosszu kurtjuket. (Az előző bejegyzésben van is róla kép). A helyi erok a foldon ulve neztek az egeszet. Hogy nem fagyott oda a fenekuk. Mi konyveken alltunk es ultunk a Zsuzsaval, mert kulonben szetfagytunk volna. Ott is maradtunk volna meg, ha a rendkivul buddhista francia utitarsunk nem nogat bennunket, hogy eleg volt mar. Az a no nem normalis, a tarsa, Max, ma elegge el is hatarolodott tole.
Ma koran reggel indultunk volna, ha Christine nem szokarozik, hogy o nem ilyen, hanem amolyan kavet ker es hasonolok. Na, vegre elindultunk egy nem nagyon jo kocsival. Taxi volt rairva, az utazasi irodas azt mondta ra, hogy taxi limuzin vagy valami ilyet, a limuzinra pontosan emlekszem. Na, ez egy eleg ocska roncs volt. A Trans Tara cegnek kben ilyen szar kocsijai vannak, ezzel szamolni kell, ha valaki idejon. Nem ugy, mint az a ceg, akikkel a Pangong tohoz mentunk. Nekik legalabb a kocsijuk volt erosebb (igaz, azok meg kestek). Ott mondta is az urge, hogy Suzuki szamuraj. Ez volt a szava jarasa. Bennunket ez az Uvegtigrisre emelkeztetet (izirajder ocsem). Ez a kocsi olyannyira nem volt egy szamuraj, hogy elakadt az ocska szaros uton tobbszor is. Persze, az hogy ut, enyhe tulzas, mivel egy nagyon zotykos szakasznal ki volt egyszercsak irva, hogy closed. Egy darabig acsorogtunk ott, a taxisnak lathatoan fogalma sem volt, hogy mittegyen, mire valakik elhuztak szepen a tabla mellett a lezart utszakaszra. Erre a mi emberunk is felbatorodott, es mentunk a lezart szakaszon egy darabig. Hamarosan kiderult, hogy miert is volt lezarva az ut. Ti. egyszercsak megszunt letezni. Csak munkagepek es terdig ero korakasok, suppedo kosivatag, na meg szakadekok - ezt birtuk latni. Darabig eldulongeltunk, aztan vegleg megfeneklett az auto. Se elore, se hatra. Christine, a bolond parizsi no, elindult gyalog visszafele egy szal esernyovel, amit nap ellen hasznalt. Maxnak fajt meg a gyomra, en adtam neki gyogyszert, es strandpapucsban volt, tehat eslytelen arra, hogy gyalog elmenjen valahova. Kb. 3500-4000 m kozott jartunk marmint magassagban es 7-8 km-re Lamayurutol. Mi a Zsuzsavalk elhataroztuk, hogy gyalog elmegyunk Lamayuruba, es igy is tettunk. A soforunk csak tarta szet a kezeit, fogalma se volt, hogy mit tegyen, Christine lelepett, Maxnak mondtuk, hogy esetleg menjen a baratnoje utan a dzsippel, majd terjenek arra az utra, ami jo, es amin a busz is megy (azon jottunk Kargil felol). Mire Max elhatarolodott Christine-tol, mondvan, hogy csak par napja ismeri, es baromira utalja mindenki a parizsiakat, mert olyanok, mint ez az oreglany, ubermenschnek kepzelik magukat. Megjegyeztem, hogy tan nem is a kaja miatt van ki a gyomra. Elegge helyeselt. Azer azt elhallgatni napokig, hogy regard Max, attention, ne ide nezz, hanem amoda, orokke ugralt a no a kocsiban is, uvoltozott, szoval egy hulye picsa volt, aki raadasul baromira kivolt az egesz helyzet miatt, vegig mondogtta nekem, hogy ugye visszamegyunk az irodaba, es visszakerjuk a lovet, meg balhezunk, ami persze megint ram maradt, ahogy az kicsi hazankban is lenni szokott. Aki a leghangosabb, vegul, az nem vallalja frontalisan a konfliktust. Na, de mar megint elorerohanok.
Szoval mentunk a hegyek kozott, a duborgo folyo menten a szerpentinen, ahol nehol eltunt az ut, de gyalog atjarhato volt. Danok is jottek gyqalog, tehat nem voltunk egyedul, csak az zavart, hogy nem lehetett tudni, hogy mennyi ideig es milyen magasra kell menni, hogy Lamayuruba erjunk. Iszonyatosan tuzott a nap. Vegre, egy kayar utan meglattuk a 11. sz-ban (asszem) epult gompat. Nagyon megoroultunk, meg a Lamayuru tablanak is, de meg jocskan kellett gyalogolni, hogy egy vendegloig, egyaltalan lakott helyre, erjunk. Izombol megtalaltuk let evvel ezelotti szallasunkat es a hozza tartozo ettermet, ahol jol beittunk (az osszes citromos vizet, ami volt) es bezabaltunk. Keszulni kellett arra, hogy esetleg stoppal jovunk vissza, vagy netan ott mradunk ejjelre. Feltetelesen le is targyaltunk egy szobat 250 rupiaert, aztan felmentunk a faluban, ami kben allati osi es nagyon klassz, a gompaig. Na, ott talalkoztunk Maxekkal es a taxissal. Kiderult, hogy Christine stoppolt egy dzsipet, majd mikor lefele haladtak az uton, osszefutott Max-szal es a taxissal, akik a szar kocsival mentek a masik utra. Kiderult hogy a taxis azert valasztotta ezt az utat, mert fel oraval rovidebb lett volna. Csak eppen nem szamitotta be szerencsetlen, hogy az ut le van zarva, gyakorlatilag nehany szakaszon meg nincs is, az o kocsija meg egy roncs, nem am negykerekmeghajtasu uj dzsip. Mert azzal azert at lehetett vergodni, azt lattuk. A taxis be volt szarva, hogy mi van velunk, es allitolag keresett bennunket, de szerintunk mi akkor mar javaban a pizzat es a vegetable pakodat ropogtattuk.
Lamayurut alaposan atneztuk, meg egy lamaszobaba is bementunk, na meg mindenhova, ahova lehetett, es ahova nem. A vorossipkasok e kozpontja nekem kulonosen kedves, nem tudom, miert, ezert szamomra meg ez az aladozatos ut is megerte. Remelem a kepek majd bizonyitjak, hogy igazam van. A sok kesedelem miatt azonban esely sem volt arra, hogy Alchiba es Likirbe bejussunk, ami azert veszteseg meg akkor is, ha ket eve jartunk mar ezekben a kolostorokban. Kertuk, hogy az este kozeledte miatt azonnal menjunk Lehbe, na meg azert, mert tobboras razatasnak neztunk igy is elebe, nem beszelve a szakaadekos szerpentinekrol. 3D-ben nyomtuk az utat, idonket ropkodtunk is a levegoben es izgultunk, nehogy egy bucka tetejen fulladjon le a jargany. Tenyleg komolyan addogni kellett az allaga miatt, no meg, hogy kifogy belole a benzin. Az egyik toltoallomasnak nem volt eppen benzin. Egy masik helyen meg a taxisunk ego cigivel a kezeben harom viszkisuvegnyi benzint ontott a tankba es slussz. A franciak mikor meglattak az ego cigit, ki is menekultek a kocsibol. Szoval ilyen egy hulye volt szegyeny sofor. Mikor vegre beertunk Lehbe, mar sotet volt, egyenesen huztunk az irodaba. Egy kezeit tordelo, mosolygo arcnak eloadtuk, hogy mi volt, es kertuk, hogy keritse elo a fonoket. Sajjjnos, az nem volt lehetseges, meg mobilon se birta ertesiteni valamely rejtelyes okbol. MI meg nem tagitottunk. Ill. Christine el akart menni, pont o, aki a legjobban ki volt akadva elotte, de monduk Max-szal, hogy ha most lelepunk, akkor holnap ezek mar sehol se lesznek, vagy minden le lesz tagadva. Mikor sokadszor emlegettuk a police-t es kertem, hogy legalabb a taxis keresse az arcot, aki az irodat vezeti, vegre megmozdultak, es kisvartatva elokerult a fonok. Azt hazudta, hogy baleset volt a jo uton - ez nem igaz, mivel mi, amikor gyalogoltunk, fellattunk arra az utra, es lattuk, hogy zavartalan a forgalom - aztan meg arra hivatkoztak a taxissal egyutt, hogy mi voltunk a kocsogok, mert elindultunk, ezert volt a keses. Na, ekkor hataroztam el, hogy nem csak a kimaradt ket kolostor miatti osszeget, hanem a teljeset fogom visszakovetelni. Ez igy is lett. Max is beszallt, mutatta a fotokat a kovekbe ragadt autorol, mondta, hogy az nem baleset, hogy ilyen szar volt az autonk, a hulye Christine meg mintha nekik drukkolt volna, probalt szepiteni, hogy nem a taxis hibaja (aaa, nem o valasztotta az utat, ugyebar, dehogyis), meg hogy vegulis lattunk egy kolostort. Mondtam neki, hogy aha, csak kar, hogy az ut egy reszet gyalog tettuk meg, es az is elofordulhatott volna konnyeden, hogy elkeruljuk egymast, aztan johetunk haza stoppal. No, meg nem biztos, hogy trekkingre keszultunk. Na, szo szot kovetett, vegul a faszi a teljes osszeget visszafizette. Ekkor valamit dumaltak Maxnak, en Christine sipakolasatol nem hallottam, csak azt lattam, hogy Max odadobja nekik az 1000 rupiat, es azt mondja, hogy ya, and this is France and you are slumdogs (ami eleg serto, merthogy a nyomornegyedben elo kutyakat jelenti - ezt sokan tudjak az Oscar dijas film ota). Kerdeztem utana, hogy ez mi volt. Azt mondta, hogy nala akkor kapcsoltak le a villanyt, mikor az egyikj irodas csaj beszolt, hogy naja, this is Ladakh (szoval, hogy ugyanma mit is varunk el), es erre lepte ezt. En nem tartottam helyes eljarasnak, es kifejtettem neki etologiai megfigyelesemet, ami kb. annyi, hogy itt ezeket a nepeket nagyjabol a vegeredmeny erdekli, es az ahhos vezeto ut nem. Egymassal is eleg sokat balheznak, mit nekik egy kis vita. Az a lenyeg, hogy a zseb legyen tele. Csak az szamit buntetesnek, ha vissza kell adni a lovet. Mondtam meg Maxnak, hogy besoltam az urgenek, hogy na, adja csak oda a francianak a penzet, mert micsoda dolog ez, hogy itt szenvedtettek, nem latta, amit akart, es amiert fizetett, es most itt vigyorognak - mert azt tettek - hogy beragott es visszadta a penzt. Nana, hogy nem adtak neki vissza. Nana, hogy en meg szepen eltettem a mi reszunket. Mikor kijottunk, a taxis meg beprobalkozott, hogy kapjon tolunk valami kis lovet, de nem hallgatam vegig a mesejet, hanem elhajtottam. Christine persze adott neki nem tudom mennyit, o, aki a legjobban ki volt akadva, es beigerte, hogy minden topicban elaztatja a gazembereket, akik az eletunket is veszelyeztettek. Ha ezek utan meg penzt ad nekik, csak megerositi oket abban, hogy ezt meg lehet csinalni, hiszen a kocsog feher ufok ugyis fizetnek. Na, mindegy, erzekeny bucsut vettem toluk, es elhuztam a szallasunkra. Zsuzsa mar elozoleg lelepett, mivel nem birja az ilyesmit. En ugy vagyok ezzel, hogy ha valaki nem teljesiti amit igert, es meg utana ossze-vissza hazudozik, azt nem tudom szo nelkul hagyni, ez van.
Jelentosen learaztuk tehat a programokat, de nem bantuk volna, ha nincsenek ezek a viszontagsagok, bar nyilvan ezekre fogunk majd a leginkabb emlekezni. Azert persze egy ilyen szar kocsival rosszul is vegzodhetett volna a kaland.
Most a netcafeban a fonok gepenel ulok (torzsvendeg leven) es mokas, hogy tolem kerdezik , hogy van-e szabad gep. Jottek izraeliek, mondtam nekik "ken" (igen) es mutatam melyik gephez uljenek. Lassan penzt is szedek, mert a fonok mondta, hogy kicsit ledolne, es ram bizta a ceget. Na, de lassan en is megyek. Zarom a boltot.
A rafgtingot lehet, hogy megis kihagyjuk, mert ennyi zorro tortenet kicsit elgondolkoztatott bennunket, na meg a valagunk is kivan, de majd meg meglatjuk.
Ma koran reggel indultunk volna, ha Christine nem szokarozik, hogy o nem ilyen, hanem amolyan kavet ker es hasonolok. Na, vegre elindultunk egy nem nagyon jo kocsival. Taxi volt rairva, az utazasi irodas azt mondta ra, hogy taxi limuzin vagy valami ilyet, a limuzinra pontosan emlekszem. Na, ez egy eleg ocska roncs volt. A Trans Tara cegnek kben ilyen szar kocsijai vannak, ezzel szamolni kell, ha valaki idejon. Nem ugy, mint az a ceg, akikkel a Pangong tohoz mentunk. Nekik legalabb a kocsijuk volt erosebb (igaz, azok meg kestek). Ott mondta is az urge, hogy Suzuki szamuraj. Ez volt a szava jarasa. Bennunket ez az Uvegtigrisre emelkeztetet (izirajder ocsem). Ez a kocsi olyannyira nem volt egy szamuraj, hogy elakadt az ocska szaros uton tobbszor is. Persze, az hogy ut, enyhe tulzas, mivel egy nagyon zotykos szakasznal ki volt egyszercsak irva, hogy closed. Egy darabig acsorogtunk ott, a taxisnak lathatoan fogalma sem volt, hogy mittegyen, mire valakik elhuztak szepen a tabla mellett a lezart utszakaszra. Erre a mi emberunk is felbatorodott, es mentunk a lezart szakaszon egy darabig. Hamarosan kiderult, hogy miert is volt lezarva az ut. Ti. egyszercsak megszunt letezni. Csak munkagepek es terdig ero korakasok, suppedo kosivatag, na meg szakadekok - ezt birtuk latni. Darabig eldulongeltunk, aztan vegleg megfeneklett az auto. Se elore, se hatra. Christine, a bolond parizsi no, elindult gyalog visszafele egy szal esernyovel, amit nap ellen hasznalt. Maxnak fajt meg a gyomra, en adtam neki gyogyszert, es strandpapucsban volt, tehat eslytelen arra, hogy gyalog elmenjen valahova. Kb. 3500-4000 m kozott jartunk marmint magassagban es 7-8 km-re Lamayurutol. Mi a Zsuzsavalk elhataroztuk, hogy gyalog elmegyunk Lamayuruba, es igy is tettunk. A soforunk csak tarta szet a kezeit, fogalma se volt, hogy mit tegyen, Christine lelepett, Maxnak mondtuk, hogy esetleg menjen a baratnoje utan a dzsippel, majd terjenek arra az utra, ami jo, es amin a busz is megy (azon jottunk Kargil felol). Mire Max elhatarolodott Christine-tol, mondvan, hogy csak par napja ismeri, es baromira utalja mindenki a parizsiakat, mert olyanok, mint ez az oreglany, ubermenschnek kepzelik magukat. Megjegyeztem, hogy tan nem is a kaja miatt van ki a gyomra. Elegge helyeselt. Azer azt elhallgatni napokig, hogy regard Max, attention, ne ide nezz, hanem amoda, orokke ugralt a no a kocsiban is, uvoltozott, szoval egy hulye picsa volt, aki raadasul baromira kivolt az egesz helyzet miatt, vegig mondogtta nekem, hogy ugye visszamegyunk az irodaba, es visszakerjuk a lovet, meg balhezunk, ami persze megint ram maradt, ahogy az kicsi hazankban is lenni szokott. Aki a leghangosabb, vegul, az nem vallalja frontalisan a konfliktust. Na, de mar megint elorerohanok.
Szoval mentunk a hegyek kozott, a duborgo folyo menten a szerpentinen, ahol nehol eltunt az ut, de gyalog atjarhato volt. Danok is jottek gyqalog, tehat nem voltunk egyedul, csak az zavart, hogy nem lehetett tudni, hogy mennyi ideig es milyen magasra kell menni, hogy Lamayuruba erjunk. Iszonyatosan tuzott a nap. Vegre, egy kayar utan meglattuk a 11. sz-ban (asszem) epult gompat. Nagyon megoroultunk, meg a Lamayuru tablanak is, de meg jocskan kellett gyalogolni, hogy egy vendegloig, egyaltalan lakott helyre, erjunk. Izombol megtalaltuk let evvel ezelotti szallasunkat es a hozza tartozo ettermet, ahol jol beittunk (az osszes citromos vizet, ami volt) es bezabaltunk. Keszulni kellett arra, hogy esetleg stoppal jovunk vissza, vagy netan ott mradunk ejjelre. Feltetelesen le is targyaltunk egy szobat 250 rupiaert, aztan felmentunk a faluban, ami kben allati osi es nagyon klassz, a gompaig. Na, ott talalkoztunk Maxekkal es a taxissal. Kiderult, hogy Christine stoppolt egy dzsipet, majd mikor lefele haladtak az uton, osszefutott Max-szal es a taxissal, akik a szar kocsival mentek a masik utra. Kiderult hogy a taxis azert valasztotta ezt az utat, mert fel oraval rovidebb lett volna. Csak eppen nem szamitotta be szerencsetlen, hogy az ut le van zarva, gyakorlatilag nehany szakaszon meg nincs is, az o kocsija meg egy roncs, nem am negykerekmeghajtasu uj dzsip. Mert azzal azert at lehetett vergodni, azt lattuk. A taxis be volt szarva, hogy mi van velunk, es allitolag keresett bennunket, de szerintunk mi akkor mar javaban a pizzat es a vegetable pakodat ropogtattuk.
Lamayurut alaposan atneztuk, meg egy lamaszobaba is bementunk, na meg mindenhova, ahova lehetett, es ahova nem. A vorossipkasok e kozpontja nekem kulonosen kedves, nem tudom, miert, ezert szamomra meg ez az aladozatos ut is megerte. Remelem a kepek majd bizonyitjak, hogy igazam van. A sok kesedelem miatt azonban esely sem volt arra, hogy Alchiba es Likirbe bejussunk, ami azert veszteseg meg akkor is, ha ket eve jartunk mar ezekben a kolostorokban. Kertuk, hogy az este kozeledte miatt azonnal menjunk Lehbe, na meg azert, mert tobboras razatasnak neztunk igy is elebe, nem beszelve a szakaadekos szerpentinekrol. 3D-ben nyomtuk az utat, idonket ropkodtunk is a levegoben es izgultunk, nehogy egy bucka tetejen fulladjon le a jargany. Tenyleg komolyan addogni kellett az allaga miatt, no meg, hogy kifogy belole a benzin. Az egyik toltoallomasnak nem volt eppen benzin. Egy masik helyen meg a taxisunk ego cigivel a kezeben harom viszkisuvegnyi benzint ontott a tankba es slussz. A franciak mikor meglattak az ego cigit, ki is menekultek a kocsibol. Szoval ilyen egy hulye volt szegyeny sofor. Mikor vegre beertunk Lehbe, mar sotet volt, egyenesen huztunk az irodaba. Egy kezeit tordelo, mosolygo arcnak eloadtuk, hogy mi volt, es kertuk, hogy keritse elo a fonoket. Sajjjnos, az nem volt lehetseges, meg mobilon se birta ertesiteni valamely rejtelyes okbol. MI meg nem tagitottunk. Ill. Christine el akart menni, pont o, aki a legjobban ki volt akadva elotte, de monduk Max-szal, hogy ha most lelepunk, akkor holnap ezek mar sehol se lesznek, vagy minden le lesz tagadva. Mikor sokadszor emlegettuk a police-t es kertem, hogy legalabb a taxis keresse az arcot, aki az irodat vezeti, vegre megmozdultak, es kisvartatva elokerult a fonok. Azt hazudta, hogy baleset volt a jo uton - ez nem igaz, mivel mi, amikor gyalogoltunk, fellattunk arra az utra, es lattuk, hogy zavartalan a forgalom - aztan meg arra hivatkoztak a taxissal egyutt, hogy mi voltunk a kocsogok, mert elindultunk, ezert volt a keses. Na, ekkor hataroztam el, hogy nem csak a kimaradt ket kolostor miatti osszeget, hanem a teljeset fogom visszakovetelni. Ez igy is lett. Max is beszallt, mutatta a fotokat a kovekbe ragadt autorol, mondta, hogy az nem baleset, hogy ilyen szar volt az autonk, a hulye Christine meg mintha nekik drukkolt volna, probalt szepiteni, hogy nem a taxis hibaja (aaa, nem o valasztotta az utat, ugyebar, dehogyis), meg hogy vegulis lattunk egy kolostort. Mondtam neki, hogy aha, csak kar, hogy az ut egy reszet gyalog tettuk meg, es az is elofordulhatott volna konnyeden, hogy elkeruljuk egymast, aztan johetunk haza stoppal. No, meg nem biztos, hogy trekkingre keszultunk. Na, szo szot kovetett, vegul a faszi a teljes osszeget visszafizette. Ekkor valamit dumaltak Maxnak, en Christine sipakolasatol nem hallottam, csak azt lattam, hogy Max odadobja nekik az 1000 rupiat, es azt mondja, hogy ya, and this is France and you are slumdogs (ami eleg serto, merthogy a nyomornegyedben elo kutyakat jelenti - ezt sokan tudjak az Oscar dijas film ota). Kerdeztem utana, hogy ez mi volt. Azt mondta, hogy nala akkor kapcsoltak le a villanyt, mikor az egyikj irodas csaj beszolt, hogy naja, this is Ladakh (szoval, hogy ugyanma mit is varunk el), es erre lepte ezt. En nem tartottam helyes eljarasnak, es kifejtettem neki etologiai megfigyelesemet, ami kb. annyi, hogy itt ezeket a nepeket nagyjabol a vegeredmeny erdekli, es az ahhos vezeto ut nem. Egymassal is eleg sokat balheznak, mit nekik egy kis vita. Az a lenyeg, hogy a zseb legyen tele. Csak az szamit buntetesnek, ha vissza kell adni a lovet. Mondtam meg Maxnak, hogy besoltam az urgenek, hogy na, adja csak oda a francianak a penzet, mert micsoda dolog ez, hogy itt szenvedtettek, nem latta, amit akart, es amiert fizetett, es most itt vigyorognak - mert azt tettek - hogy beragott es visszadta a penzt. Nana, hogy nem adtak neki vissza. Nana, hogy en meg szepen eltettem a mi reszunket. Mikor kijottunk, a taxis meg beprobalkozott, hogy kapjon tolunk valami kis lovet, de nem hallgatam vegig a mesejet, hanem elhajtottam. Christine persze adott neki nem tudom mennyit, o, aki a legjobban ki volt akadva, es beigerte, hogy minden topicban elaztatja a gazembereket, akik az eletunket is veszelyeztettek. Ha ezek utan meg penzt ad nekik, csak megerositi oket abban, hogy ezt meg lehet csinalni, hiszen a kocsog feher ufok ugyis fizetnek. Na, mindegy, erzekeny bucsut vettem toluk, es elhuztam a szallasunkra. Zsuzsa mar elozoleg lelepett, mivel nem birja az ilyesmit. En ugy vagyok ezzel, hogy ha valaki nem teljesiti amit igert, es meg utana ossze-vissza hazudozik, azt nem tudom szo nelkul hagyni, ez van.
Jelentosen learaztuk tehat a programokat, de nem bantuk volna, ha nincsenek ezek a viszontagsagok, bar nyilvan ezekre fogunk majd a leginkabb emlekezni. Azert persze egy ilyen szar kocsival rosszul is vegzodhetett volna a kaland.
Most a netcafeban a fonok gepenel ulok (torzsvendeg leven) es mokas, hogy tolem kerdezik , hogy van-e szabad gep. Jottek izraeliek, mondtam nekik "ken" (igen) es mutatam melyik gephez uljenek. Lassan penzt is szedek, mert a fonok mondta, hogy kicsit ledolne, es ram bizta a ceget. Na, de lassan en is megyek. Zarom a boltot.
A rafgtingot lehet, hogy megis kihagyjuk, mert ennyi zorro tortenet kicsit elgondolkoztatott bennunket, na meg a valagunk is kivan, de majd meg meglatjuk.
a távolban feltűnt Lamayuru
és megvan!
a viszontagságok után...
Lamayuru
szintén
szerzetesi szoba
Raftingolni lehet velünk, hosszabb útra viszont ne menj, mert ócskák az autóik
falun dafa Ladakhban is
Lehi piac
7/16/2010
Gompahegyek
Ma 9-kor kezodott a progamunk, ket franciaval egy kb. 100 evesnek kinezo novel es egy 40-es pasassal utaztunk Hemisbe, Thikseybe es meg egy nagyon kicsi lama kolostorba, aminek megint elfelejtettem a nevet. Ehhez egy barlang is tartozik, ami noveli a dolog kulonleges voltat. A no buddhista par eve es azt hitte, hogy ora kell majd varni a kolostoroknal, de nem igy volt, hanem forditva, mert en baromi sok idot el tudok ilyen helyeken szoszolni. Nem mertunk rakerdezni, hogy milyen viszonylatban is vannak ok ketten, miota egy hasonlo paros noi tagjatol Horvatorszagban megkerdeztem, hogy a fia mit rendel a kajahoz inni, mire o megsertodott, mert a ferje volt az illeto. Na, mindegy, nem is tartozik ez rank, viszont az jo, hogy a no, aki a parosbol az eroszakosabb, kellokeppen sznob, tehat nem szol be, ha sokaig maradok mindenhol, viszont tud par helyet, amit eredmes megnezni. Az a szomoru helyzet, hogy iszonyuana kell vecere mennem, ezert most csak roviden irok. A gompak alllati szepek voltak igy ujbol is. A Thiksey a vilag legmisztikusabb es legeslegszebb helye, ezt ujra konstataltam, es remelem, kepekkel es videokkal is fogom hamarosan dokumentalni. Holnap is a ket franciaval megyunk Lamayuruba es az utba eso Likir es Alchi kolostorokba. Igy, hogy tobben megyunk, visszakaptuk az ut aranak felet, Pangongban ingyen voltunk, szoval jelentosen learaztuk az utakat. Jo is ez, mert ujabb es ujabb memokartyakat veszek, amik itt is dragak, viszont nem vagyok hajlando egy ilyen koszlott gepbe se berakni oket, igy otthonra marad a tartalom lementese. Altalaban elmondhato, hogy folyamatosan inkabb 4000 korul vagyunk, mint 3000 meteren, de szerencsere semmi gaz nincs, ugy ugralunk a lepcsokon, mint szocskek. Nem igy a francia paros ferfitagja, aki mar igen zold volt estere es a no is elegge magaba zuhant. Azt hiszem, lett nemi allokepessegunk, csak ne kiabaljam el a dolgot.
Hallottunk egy megoldast arra, hogyan kell Bangkokbol Kamboba (Siem Riepbe) menni. Felorankent indulnak buszok a hatarhoz, az ott levo kaszinokba. Egy ilyen busszal kell olcson odamenni, aztan taxival vagy busszal tovabb Siem Riepbe. Nem tudom, hogy ez mukodik-e, de lehet, hogy ki fogjuk probalni.
Hallottunk egy megoldast arra, hogyan kell Bangkokbol Kamboba (Siem Riepbe) menni. Felorankent indulnak buszok a hatarhoz, az ott levo kaszinokba. Egy ilyen busszal kell olcson odamenni, aztan taxival vagy busszal tovabb Siem Riepbe. Nem tudom, hogy ez mukodik-e, de lehet, hogy ki fogjuk probalni.
Hemis
kolostorőrző Hemisben
kicsit régi imamalmok Hemisben
a Hemis tetejéről
ugyanaz egy másik szögből
sztupák Hemis mellett
Chemrey
puja
WC a pompában
tipikus kolostorszerkezet
kolostor-renoválás
Tak Thok gompa
Thiksey
a könyvtár Thiksey-ben
ez is az
ilyen belül
meg ilyen (kétoldalt a dobozokban vannak a könyvek)
Na, honnan van a blogom fejléce?
(Megfejtés: Thiksey kolostor könyvtárának ablaka)
Buddha Thikseyben
ő is az
Dharma protektor
ez is Thiksey-ben látható
kemény világ...
Thiksey
egy dán társasággal együtt elakadtunk...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)