Incredible India - avagy vonzuk a bajt

Tegnap vegre megorganizaltuk az utjainkat, mert a marha irodasok elfelejtettek, hogy engedely kell a Kardung La hagohoz is, meg a Pangong tohoz is. Na, sikerult vegul mindkettore megkapnunk, pontosabban kiderult, hogy mindkettore megadtak, igy idnulhattunk nyugiban. Egy indiai honeymoon-os par es egy fiatal szinten indiai foszer jott velunk, ill. mi veluk. A paros junius 21-en hazasodott, es Allahabadbol jott, ahol mindketten orvosok lesznek, a kulon gyerek meg Kanpurbol. Indiai ertelmisegiek, a parosbol a faszi irtora szerette mutogatni a laptopjat, a huppanokon majd osszetorte. Lattuk az eskuvoi kepeket is, a lany olyan volt, mint maga Parvati, a fiu meg maharadzsanak volt maszkirozva. A sofor pakisztani muszlim-ladakhi buddhista paros muszlimma valt gyermeke, aki kben tok normalis volt. A kocsi pedig kiraly, egy abszolut uj, kinyalt aranyszinu dzsipfele.

így mentünk kardung felé

Ezt a nagy Buddhát a Dalai láma avatta fel egy héttel, miután elmentünk

Felirat hozzáadása

Felirat hozzáadása

közelebbről...

Discit

WC a gompában

Discit távolról


Disz isz májn Auto, ez a mi autónk, tü, tü...


"Pallavit, Pankadzs"


mani-kövek Hunderben (Nubra völgy)


szálásunk Hunderben (a viszontagságok után)


Ugye, hogy jó a fürdőszoba?


és kívülről...


Sumur (itt is járt utánunk nem sokkal a Dalai láma)




Pallaviték a Kardungon

Leventenek uzenem, hogy a Kardung La hago egeszen mas arcat mutatta, mint multkor. MOst allati nagy ho van ott, a kis gompa, ahol a durva samanos jellegu jelenet volt, felig ho alatt van. A Kardung La hago a feliratok szerint a vilag legmagasabban fekvo, autoval jarhato hagoja, valahol 5300 es 5600 meter kozott, egyik helyen igy, a masikon ugy irjak, de az a lenyeg, hogy magasan van. Az ut odafele is mas volt, mint 2008-ban. Hofalak mellett mentunk, a viz sokszor omlott az utra, neha kommplett viesesek, es igy havasan sokkal vadabb es szeb is volt persze. Az utakat ugy kell elkepzelni, hogy baromi keskenyek, megis sokszor szembe is jonnek, es akkor aranyosan kimennek egeszen a szakadek szelere. Lattunk egy autot, ami felig lezuhanasban volt, es tobben nyomkodtak vissza az utra. Naja, neha kicsit le is fagyott a viz, es ott csuszott. Felmasztunk a Kardungon a kis kilatoig. Nem volt egyikunknek sem az egvilagon semmi baja a magassag mia, sokkal inkabb a jeges ho kavart be, foleg mert nem vittem turabakacsot, csak egy szakadt dorkot, es abban eleg szar volt felmaszni, na meg foleg le. Majd a kepek mutatni fogjak remelem, hogy erdemes volt megis. Otthonrol tenyleg nem kepzelheto el, milyen helyeken jarunk, neha mi se hisszuk el, tenyleg. A Himalaja leirhatatlan, legjobb idejonni es latni. Dobbenetes formak, melysegek es magassagok, es szerencsere allati jo soforok jellemzik a terepet. Na, meg a megallokon irto undorito klotyok, ez is azert hosszatartozik a kephez. Ez utobbi azert ciki, mert a magassag miatt nem art sokat inni, es mivel nincs nagy meleg, ki se lehet izzadni, ezert aztan kene menni vecere (bokor ugye nincs), es az meg nagy levegovel is eleg gyotrelem. Nem tudunk elbujni se, mert a helyi erok utanunk jonnek erdeklodve, hogy vajon mit is nezunk ott. Na, szoval, fiunak jobb lenni errefele.
Kardung utan Discitbe mentunk a kolostorba, amit mar lattunk ket eve, na de ez is valtozott am: hatalmas ulo Buddha szobor epult vele szemben a volgyben. Discit a 15. szazadban epult, ha jol emlekszem, a Gelug-pa rendhez tartozik (ha nem, akkor bocs) es nagyon szep, igai klasszikus, tobbszintes tibeti kolostor. A dharmat vedo demonszobrok szokas szerint le voltak takarva, ezzel is emelve a hely misztikus jelleget, de azt sajna most nem tuddtam lefotozni, mert egy szerzetes orizte a helyet. A kolostorozast marmint azt a hosszasat, amit mi uztunk, indiai utitarsaink baromira untak, de nem szoltak, mint hogy mi sem a borzalmas indiai konnyuzeneert, amit kenytelenek voltunk elszenvedni. Mar igy tul a nyalhegyen rohogni lehet csak rajta, de ott neha fajt, hogy mennyire primko ez a zene, es ilyen csikicsikicsikdumdumra kell szakadekba zuhanni. Kicsit hallgattak az en MP3amrol is zenet, de vesztukre a multkori tuntetesbol maradt Kispal szamok jottek elo, es azokat nem igazan dijaztak (Ha az eletben, Forradalmar).
A kulturprogram utan tevegeles kovetekezett be egy baromi szep volgyben (ahogy ket eve is), majd pedig azt hittuk, hogy a szallasunkra huzunk, pedig dehogy. A for Hunder nevu faluba vitt, ahol is egy guest house-ban szep szobat kaptunk, amit gyorsan lealakudtam 400 rupiara. Az fura volt, hogy a ficko beszolt, hogy kajat nem kapunk, mert hamarosan vagy 20-an jonnek, es menjunk mashova kajalani. Ide 20-an? Mikor nagyjabol az osszes szobat elfoglaltuk. Na, mindegy, mentunk Zsuzsaval kajaldat kersni. A Picasso kalandjai c. film jutott eszembe folyton, mikor kerdezik benne, hogy aqua? es a foszer mutogatja, hogy iszik, meg a foldre veti magat es uszomozdulatokat tesz, mire a helyi ero rakerdez, hogy aaaaa, aqua? No. Na, mi is igy voltunk a kajaval. Vegul csokit vettunk, amit meg az okorbol hagytak ott az elso telepesek, meg valami itokat, tan Mirindat, es el volt intezve a vacsora. Mikor visszamentem a szallasra, tenyleg jott egy csomo dzsip, tele vademberrel. Konkretan ertendo ez. Kinezetre es viselkedesre. Nagy hangfalakat is hoztak, meg sotet villantasokat a szemukkel. A vezetojuk bejott hozzank, hogy menjunk mar el innen, o segit, mert mar egy honapja lefoglaltak ezt a szallast. Kerdeztem az agyhalott embert, akitol a szobat kivettuk, hogy ez meg milyen figura, de o csak bamult bamban. Azt is mondta a genyo, hogy az indiai utitarsaink mennenek, csak rank varnak. Na bementem hozzajuk, es persze, hogy nem akartak ok menni, hazugsag volt az egesz. Na, erre, besoltyam a csavonak, hogy nem megyunk sehova, menjenek ok. Egy darabig meg kerlelgetett bennunket, majd kitereltuk, es bezartuk az ajtot. Egyszercsak orditozas, es duboges. A Zsuzsaval el keztuk fontolgatni, hogy ha be akarnak torni, akkor mi legyen, ugorjunk-e ki az ablakon (fsz.)vagy rohanjunk-e ki mint Zrinyi. De nem tudtunk donteni, mert bedorombolt Amit, az egyik utitarsunk, es kiabalt, hogy Elisaebth gyorsan nyisd mar ki, mert megtamadtak ezek, es tunjunk innen. Na, franko, pakolhattunk, es mentunk ki az ejszakaba. A toksotet kis falusi utcara, amin kb. meterenkent kisebb patak folyt at. A guesthouse-os jott velunk masik helyet keresni, en meg kozben azzal szorakoztattam, hogy fel fogom jelenteni a rendorsegen, meg a kovetsegen, es a kov. szallasunkat o fizeti. Olyan tok volt, hogy nem is ertette az egeszet, a soforunk viszont annak inkabb. Egy szo, mint szaz, vegul baromi jo szallast talalt, 100 rupiaval olcsobbat, tiszta furdoszobaval es reggelivel, kedves haziakkal. Igy usztuk meg a zorro estet. A utitarsak melyen szegyeltek magukat, hogy ilyen elmenyeink vannak a hazajukban. Mi mondtuk, hogy nema hogy ok szegyellik magukat. Na, sietni kell, meg csak annyit, hogy masnap huztunk Sumurba, az uj kolostorba, amit nagyon erosen nyalnak ki, mert jovo heten jon oda 4 napra a Dalai Lama. Lattuk a tronjat is. Aszfaltoznak meg minden.
Holnap megyunk a Pangong tohoz, tehat folyt. kov.

Utitársunk, Amit, akit már kezdtek verni a vademberek, mikor menekültünk

imazászló-hegyek

Ennél magasabban nem jártunk soha

a kis gompát betakarta a hó (két éve itt láttam ezt a szertartást:: 

kicsit havas út (ilyen se volt két éve ugyanekkor) 

Nagyon jo volt a rafting

Olyannyira klassz volt a rafting, hogy meg ki se szalltunk a csonakbol, mar elhataroztuk, hogy megyunk meg egy menetet, mielott elhuzunk Ladakhbol. 10.15-kor indultunk, es kb. 6 orakor ertunk vissza, es nagyjabol 2-2,5 ora hosszat himbaloztunk a folyoban es peresze forgattuk a lapatot ha kellett, ha nem. Nagyon kiraly dolog ez a rafting. Azt hittem eddig, hogy valami mumajerseg, de nem, ez igazi adrenalindobalos kis programocska, jobb, mint fejlovestol felni, vagy szakadektol, mert kozben allati szep a taj, amolyan Grand canyon-szeruseg. Tarsaink lengyelek voltak, konkretan 4-en. Amugy nagyjabol 10-en vannak, de a tobbiek vagy le vannak omolva a magassagi betegseg miatt, vagy mas programot kerestek, de ez igy pont jo volt nekunk, mert hatan kivaloan elfertunk a gumicsonakban. Ket nagydarab pali jott, az egyiknek autoszerelomuhelye van, a masik Krakkoban a Jagello Egyetemen tanit vallasfilozofiat, a ket no kozul az idosebbik a vilag minden reszen jart mar, a Zambezin raftingelt uoljara, de volt Del-Amerika, Afrika es Azsia szinte minden orszagaban, leven hogy jolmeno hajos transzport valllata van Sopotban. A fiatalabb hobbitfrizuras csaj a lengyel 1-es tevecsatornanal oknyomozo szerkeszto-riporter. Nagyon jo fejek voltak, vegig jokat rohogcseltunk, meg persze felelevenitettuk kolcsonosen a lengyel-magyar elmenyeket. Egy ido utan ujra ertettem nagyjabol amit beszelnek, mert kiskoroban voltam vagy tizszer Lengyelorszagban, de ok is nyaraltak Mo-on. Ket kistermetu nepalira voltunk bizva, mindketten pokharaiak, az egyik newari, a masik kis gizda de akrobatikus tudasu ficko gurung. Meg tudom erteni, hogy az angolok anno miert a gurungokat fogtak be arra, hogy odaosonjanak az ellenseghez torkot elvagni. A ket urgenek segitettunk felfujni pumpaval a csonakot, aztan mentomellenyt, sisakot es lapatot kaptunk es irany a Zanskar. Egy darabig lassan haladtunk, aztan jottek a durvabb sziklas, vizesesesebb reszek. En neha a pumpaba kapaszkodtam, vagy a mogottem levo kotelbe, de vegulis egyszer sem volt olyan helyzet, hogy le kellett volna esni, viszont total beboritott bennunket joparszor a viz. Ha nem tortent semmi, akkor a bennunket kis papucsszeru kajakon kisero gurung csavo szorakoztatott, aki forgott, hol le, hol felbukott a vizbol, merg frocskolt a szemet. Mi is adtunk azert neki a lapattal. A csendesebb reszeken versenyeztunk vele. Mindannyian sebesen forgattuk a lapatot, de persze, hogy megelozott bennunket. A zuhogosabb reszeken meg eszunkbe jutott a vicc, amikor is megkerik a tevesek Pista bacsit, hogy mondja el sajat szavaival, hogy milyen volt a kertjebe leszallt ufo. Mi is korulbelul igy tudnank elmeselni a tortenteket. Na, ezen annyira rohogtunk, hogy a soforunkre is raragadt.
A taj nagyon alatt volt, korbe nagy hegyek, a tavolabbiakon hosipka, novenyzet nuku, vagy csak alig, de az is a part mellett, es fantasztikus formak. A 700 ruiaert tobb, mint 20 km-t mentunk a vizen, utana kivalo dal batot es salatat kaptunk valami faluban, ami 36 km-re van Leh-tol. Aztan huztunk vissza, es teljes felujitas utan (furdes, mosas) mentunk vacsorazni. A zsuzsa vegig nagyon evezett, ugyhogy o mar szerintem alszik, en meg termeszetesen nem vagyok se almos se faradt, ugyhogy meg irogatas utan kicsit csamborgok a varosban, ha nem lesz toksotet. Kar, hogy ennyiszer aramszunet van.
Az engedelyunk a Kardung La hagora el van intezve, ugyhogy a harom indiaival, akik meg be vannak fizetve, megyunk 8 oratol ketnapos utunkra a Nubra volgybe at a Kardung La hagon. Ket eve itt volt az a dobbentes szertartas, amit felraktam a yutube-ra, ide: http://www.youtube.com/watch?v=XWsJUvBPmw8
http://www.youtube.com/watch?v=AfQG1Gzc9fQ
es ide: http://www.youtube.com/watch?v=l_7N7O06xfI
JO lenne most is valami hasonlo elmeny, na, majd meglatjuk, mi lesz.
Bangkokbol jo hireket kaptunk, az ut aszfaltos Siem Riepbe (a kopkodos angol riogatott bennunket, hogy saros az ut), es nem esik nagyon sokat. Addig is, remeljuk a legjobbakat.
Zsuzsa nagyon orul annak, hogy a spanyolok gyoztek, en meg meg mindig nem ertem, hogy az embernek mi koze lehet, ahhoz, hogy a vilag masik vegen emberek egy ladat rugdosnak, meg rohangalnak le-fel, hehe.
Most egy ideig nem leszunk, mert szerintem a Nubra volgyben nem talalunk netet. Viszont lesznek kolostorok, sivatag es tevek, ha minden igaz.

a lengyelek, akikkel raftingoltunk (még mindig nem küldek képeket, pedig ígérték)

Holnaptol durvulunk be

Ma csak lotyogtunk a varosban, es kozben szerveztuk persze az itteni programot, remelhetoleg sikerrel. Ronai Evanak uzenem, hogy lehet, hogy most olyan helyre kerulunk, ahol a folyoban elhunytakkal talalkozunk, ugyanis holnap raftingra megyunk a Zanskar folyoba, ami nem baratsagos arcarol hires. A Zsuzsa eroltette az egeszet, en fosok a raftingtol, mert nem szeretek sziklan szetkenodni. A dolog egyebkent all inclusive lesz, de kerdes, hogy az itt Ladakhban mit jelent. Ha lesz mivel, akkor holnap megirom.
Zsuzsa uzeni Istvannak, hogy sajna nincs a szobankban TV, ahol a meccset tudna nezni, ugyhogy varja a vegeredmenyt. Neki kben mindegy, ki gyoz, mert csak a nemeteket utalta (ami szemetseg).
A programunk a kovetkezo lesz: tehat holnap rafting a Zanskaron,
13-14-en a vilag legmagasabb autoval megkozelitheto hagojan, a Kardung La hagon keresztul megyunk ketnapos Nubra volgyi kirandulasra, Diskit es Sumur gompakat nezni, meg tevegelni. Itt mar egyeszer voltunk, ugyhogy ez ismetles lesz leginkabb az en kedvemert, mert en ezt helyey nagyon kedvelem. Valahol utjozben alszunk is. Harom indiai, egy hazaspar es egy pasas lesznek az utitarsaink.
15-en megyunk a mar emltett Pangong tohoz,
16-an megint imetles: taxizas Hemis gompaig es utjozben megnezunk meg ket masikat, Shey-t es a nagy kedvencemet: Thiksey-t.
17-en is ismert helyekre megyunk, Alchiba, ahol az egyik legregebi gompa van (buddhista kolostor), Likir (ahol hatalmas nagyfulu Buddha figyel kifele) es Lamayuru, az egyik szamomra legszebb telepules a legregebbi gompaval es romos kisvarossal nem messze Zanskartol.
18-19-en meg Lehben leszunk, majd 20-an repulunk vissza Delhibe es onnan masnap hajnalban Bangkokba.
Leh nekem nagyon kedves hely, egyaltalan nem banom, hogy a tervezettnel tobbet tudunk itt lenni, ezaltal vissza lehet menni bizonyos helyekre. Egyaltalan, nagyon szeretem a visszamenest.
Leh egy tipikus ladakhi kisvaros, hegyekkel, tibeti kis hazakkal, es tobbnyire huzottszemu emberekkel, akik messze nem nyomulnak annyira, mint az egyeb indiaiak. Merthogy ok nem is indiaiak, hanem tibetiek, csak ez a resz szerencsejukre Indiahoz tartozik. SOk itt a tibeti menekult is. A varos 3500 meteren van, de nem erzunk semmifele magassagi rosszulletet. Nekem a Kardungon sem volt eddig semmi bajom, remelem ez most is igy lesz. Zsuzsanak csak neha verzik az orra, de meg van vigasztalodva, mert kapott egy vasozt (aszongya irjam, hogy aranybol keszult oz, kek ekkovekkel).
A varosban nehany gompan kivul, na meg a palotan es a japanok altal epitett bekepagodan kivul sok minden nincs, leszamitva a rengeteg uzletet es bazart. Vettem Alexandra David-Neel konyveket es egyet a ladakhi kolostorokrol es heyi szokasokrol. Nekem ez a buddhista tobbsegu kozeg, na meg a taj is valahogy jobban tetszik, mint a kargili, Markus, a nyelvesz, akarmit is mond. Szegenynek, mikor meg nem tudtuk, hogy a kargili nyelvjaras a szakterulete, le poros-budosoztem azt a varost, mire beszolt, hogy o ott egy evbig lakott, nem erdemes neki szidni. Az itt lakok is eleg tatottszajuak, de annyira talan nem, mint a kargiliak (es Markus), de lehet, hogy ezt mar csak en latom igy.
Az ido kiraly, nincs se meleg, se hideg, 25 fok korul lehet, este viszont kisse huvos van. Az UV viszont brutalis, napszemuveg nelkul tapodtat se teszunk. Nagy problema viszont a gyakori aramszunet. A vecebe is raktunk gyertyat. A szobank kivalo, es megtudtuk, hogy a szallast fenntarto csalad szobajat kaptuk meg. A szobabol nyilo furdoszoba azert lehetne igenyesebb (najd mellekelek fotot, hogy ertheto legyen), de at tudunk menni tok rendes furdoszobaba is. Ejjel kicsit fagyos a levego, de van eleg pokroc, meg halozsak is.

Kodobalas - Lehet hogy nemileg vitathato elmelkedes

Mikor az ember atutazza a fel Himalajat, van ideje kicsit elgondolkodni a latottakon, es persze a sajat szanalmas szintjenek megfeleloen dekodolni az adast. Nezegettem Sringarban a hiradasokat, meg hallgattam a helyi eroket, akik villogo szemmel, orditva szidtak az indiai kormanyt - talan nem minden ok nelkul - es elgondolkodtam azon, hogy hogy a feszkes fenebe kerul az utcara az a rengeteg tiezeves gyerek, akik a rendoroket es katonakat kovekkel dobaljak. Hogyhogy kiengedik oket az utcara, nincs egy szulo vagy felnott a kozelben, aki hazalokdosi oket, es rajuk zarja az ajtot, amikor olyan a helyzet, amilyen? Egyaltana mire ez a kodobalas? Ebbol lesz fuggetlenseg? Nane... Valahogy az korvonalazodott bennem, hogy olyan helyen, ahol muszlim vallasu a tobbseg, a neveles resze a Koran, az imam orditva magyaraz nem nagyon bekes dolgokat, amelyekkel a Koran is tele van, ott ez magabol fakad. Jojo, tudom, mashogy is lehet ertelmezni a tanitast, maris hallom torok baratom intelmeit, hogy nema, hogy felreertelmezzuk a szimbolikat, nodehat, a nep az istenadta, se egy szufi tudos ugye, mindent hajlamosak ugy venni, ahogyan azt halljak. Szoval uvoltoznek otthon, uvoltoznek a mecsetben, a hangosbeszeloben, ami varosszerte hallatszik, es ahogy lattam, gyakran egymasnak is ugranak. Konkretan tegnap alig tudtam zuhanyozas utan bemenni a szobankba, mert eppen lokodosodes folyt es ket no torkaszakadtabol uvoltott a szallodasokkal. Egy darabig neztem a pogozast, majd eloszor halkan megkertem oket, hogy kint folytassak az emelkedett szpicset, de mikor ez nem valt be, kiuvoltottem, hogy shut up. Persze, hogy ez se hatott tulsagosan. Na tehat, ez az alaphang, meg a lokdosodes. A rendorok meg oda-odacsapnak hosszu bambuszbotjukkal (nemcsak majom ellen van az). Ettol a buszke kasmiri nep kiakad, akik amugy sem ertik, hogy mit keres naluk az indiai hadsereg, es kezdodik a balhe. Ropodnek szepen a kovek innen-onnan, es hat persze az ind huszarokat se kell felteni, ha a bunkosagrol van szo, es elobb-utobb elszakad egy-kettonel a cerna, es akkor lesz a hir arrol, hogy a tinedzsert fejbelottek. Vannak persze teljesen megmagyarazhatatlan lodozesek is, de olyan helyen, ahol barhonnan johet a feltegla az agyba, nem lehet varni logikus ellenlepeseket. Most nem mennek bele abba, hogy rendben van-e a kamiri indiai katonai jelenlet, mert annyira (semennyire) nem ertek az itteni tortenelemhez es politikahoz, csak az etologiajat probalom megfejtegetni a dolognak. Kargilban es Sringarban, a muszlim tobbsegu helyeken, nem kiveteles ahogy tapasztaltuk, hogy az embernek csak ugy elveszik a dolgat, na, nem orokre, csak felprobaljak a napszemuveget, probaljak rolad lerangatni ami eppen megtetszik nekik, es persze a gyerekek is erdeklodnek az idegenek irant, de ugy nez ki, a belsejuk irant is, vagy arra kivancsiak, hogy mennyire tudnak futni, vagy elhajolni a kovek elol. Buddhista kozegben eddig nem tapasztaltam azt, hogy gyerekek kovel a kezben kovetik az embert, Kargil folott a kis falucskaban, amit megneztunk ez azert megvolt. Mentunk lefele az uton, es valahogy megereztem, hogy valami nincs rendben, ahogy mogottunk hangoskodtak a gyerekek. Hirtelen hatraneztem, es lattam, hogy mindegyiknek ko volt a kezeben es mikor eszrevettek, hogy hatrafordultam, gyorsan dugdostak, kozben meg kuncogtak. Elovettem a gyakorlati etologoiat (teremtsunk olyan helyzetet, hogy legyen ciki agresszorkodni), kerdezgettem oket, hogy hogy hivjak oket, hanyadikosok, meg ilyeneket, aztan elbucsuztam toluk es meg odaszoltam, hogy a koveket el kene dobni, mert azok nagggyon balesetveszelyesek, es ezt kedvesen meg is vartam, aztan szepen lassan eltavolodtunk egymastol. Azt akarom az egesz szetszort dumabol kihozni, hogy ez a kodobalas valahogy benne van a kulturaban ott, ahol egyebkent is a verbalis es a nyilt, kezzelfoghato agresszio a mindennapok resze olyan szinten is, hogy a tekintelyszemelyek is uzik ezt a sportot, igaz, ok nem kovel, hanem szavakkal.

ez még Kargil 

a kicsit örjöngő Suru folyó 

ez egy nemdobálós gyerek 

Vegre Lehbe erkeztunk

Reggel 4-kor kellett kimasznunk Kargilban a buszhoz, ami mint kiderult, tenyleg nem volt nagyon pukkant. Igaz, hogy 4-kor egy teremtett lelek nem volt a buszpalyaudvaron, de hat ez India, ugyebar, itt ezen nem csodalkozik senki. Kicsivel utanunk erkezett egy oreg pasas, aztan egy indiai, aki idegesen integetett, hogy most aztan siessunk, mert a busz nem itt all, hanem parszaz meterrel arrebb. Hogy miert kellett sietni a mazsas cuccokkal, az nem derult ki, mert utana meg vagy 40 percet vartunk az utasokra, akiket az utolso percig toboroztak. Meg is emlitettem ezt a feher oregnek, aki erre kicsulazott az aszfaltra, es eloadta a sokszor hallott mondatot: This is India, na meg valami olyasmit, hogy az egesz egy nagy szemetdomb. A kopkodos oreg aztan vegig igencsak beszedes utitarsunk lett. A kb. 10 oras ropke, amugy meg kacsaringos es szakadekos uton szinte vegig hatrafodulva hallgatni a cockney englisht, nem volt egy konnyu dolog. Nem is ertettem mindent, de eszembe se volt rakerdezni, mert akkor meg most is itt dumalna (nana, hogy osszefutottam vele az elobbb a lehi foutcan). Felszalltt a buszra kesobb egy sved is Lamayurunal, igy megint csak sikerult egy kis ejropai klikket alkotnunk. Erdekes arcok ezek az oregedo utazok. Igenytelenek, valahogy hasonlora kergesiti arcukat a sok elmeny es valtozas, amelyhez folyamatosan alkalmazkodni kell. En is ezt tennem legszivesebben, es szerintem menne is. Nagyon tudom az ilyeneket irigyelni. A kopkodos oreg egyebkent valahonnan Del-Angilabol szarmazik, Thaifoldon tanitott egy ideig angolt, most a haverjait latogatja szerte a vilagban. A svedrol nem lehetett megtudni semmit, mert vegig az angol dumalt. Azert kaptunk praktikus tanacsokat Bangkokot es Kambodzsat illetoen. Kicsit talpraesettebb es gyakorlatiasabb volt, mint Marius baratunk, aki a kargili dialketust tanulmanyozza most is feszt, es aki megmondhatta volna, hogy naponta egyetlen busz megy Lehbe, es az is hajnalok hajnalan. Igaz, ha ezt megtette volna, nem ismertuk volna meg Kargilt, amit azert sajnalhattunk volna.
Lehben izombol a szallasunkra talaltunk, oda, ahol 2008-ban voltunk, amikor Levente is velunk utazott. Kaptunk is nagyon jo kis szobat a masodik emeleten (Ree-Yul Guest House), akkorat, hogy tancteremnek is jo. Van benne nagy szekreny is tele mindenfele erdekesseggel, teascseszekkel, kinaiakkal es tibetiekkel, Koranokkal es iszlamrol szolo konyvekkel (ez fura, mert itt tobbsegeben buddhistak laknak) es rendes agynemuvel, amelyben lathatoan legfeljebb csak kevesen aludtak. Gyors mosas es furdes kovetekezett a kisse szanalmas furdoszobaban (a mosdo egyenlo a pottyantos WC-vel, de van tobb magassagban seggmosocsap es zuhany is langyos vizzel).
Mikor emberi kulsot oltottunk a hajunkat leszamitva, merthogy hajat lustak voltunk mosni, pedig meg rajtunk van a Zoji-La hago es Kargil pora, ami nem keves, egesz vastagszalunak tunik tole a hajam. Elhuztunk kajalni a kedvenc helyunkre, mert itt is van ilyen, igen, Levente, arra a bizonyos tetore, ahol kivalo tonhalsalata van, meg minden mas is. Kaja utan rovid seta es alkudozas, majd Zsuzsa elvonult aludni, en meg ebbe a csoffadt netcafeba. Aram nem nagyon van a varosban, ugyhogy orulhetek ennek a szaros lassu netnek is. Holnap tenferges lesz a varosban es semmi kulonos program azon kivul, hogy igyekszunk utitarsakat szerezni dzsipes turakhoz. Az egyik mar megvan: egy tohoz megyunk egynapos kirandulasra, ami a kinai hataron van. Egy indiai hazaspar es egy sokat latott arcu oreg europid utazo lesz az utitarsunk. Igy sokkal olcsobb, mert a dzsipet akkor is ki kell fizetni, ha ketten utazunk benne, semmivel se olcsobb, igy viszont csak koponyankent 1000 rupiat fizetunk. Az irodakba ki van irva, hogy milyen utakhoz keresnek tarsakat, es igy eleg konnyu osszerakni a dolgot nemi szerencsevel persze. A dzsip. ha nincsenek sokan benne, eleg kenyelmes, nem kell hallgatni az uri kozonseg harakolasat, nem kell ellentartani a szeknek, amit az elottunk ulo muszlim nok az ideuton allandoan tokig hatra akartak hajtani. Ha jofejek az utitarsak, akkor foleg nagyon buli igy menni, en legalabbis nagyon birom az ilyen multinacionalis akciokat.

ez már lehet, hogy nem így néz ki a sárlavina miatt

iszlám és buddhizmus

hasispipák minden mennyiségben

kutyák is

Leh fő látványossága

körbe kicsit magas hegyek 

az a csík egy út

közelről ilyen 

Pallavit (balról) doktornő és Pankaj doktor úr, az ifjú férj

két éve ide be lehetett menni 

a világ legmagasabb autóútján 

Kardung

Kargilban vesztegelunk, de talan csak holnap hajnalig

Jelentem, megusztuk Sringart, igaz, meg nem ertuk el Leh-et.
Az ugy volt, hogy felhivtuk a kocsog lakohajosunkat, hogy jojjon ertunk, mert ugye ra voltunk szorulva, hogy csonakon elvigyen bennunket a lakohajoig. A netcafebol hivtuk fel, ahol a multkori blogot irtam. Erre azt valaszolta, hogy o csak oda megy, ahol kitett bennunket, csak nyugodtan bukdacsoljunk oda a toksotetben. Szegenyke nem tudott kibaltazni velunk, mert egyreszt mindig ragadnak rank helyi erok, akik nana, hogy odakisernek a kert helyre, masreszt, kivalo a telefonomon a ledes lampa, vilagit, mint csillar. Viszont akkor vegleg eldontottuk, hogy masnap kicsekkolunk, es kikoltozunk a partra, hogy konnyebben talaljunk valami jarganyt, ami elvisz bennunket Ladakhba. Ez igy is lett. Masnap beszoltunk, hogy megyunk. A lakohajos bunko ki se jott a kuckojabol, foleg, hogy a szolgaja, akik hozott-vitt bennunket, nyilvan jelentett, hogy azt mondtuk, hogy a gazdaja vagy sotet, vagy hazudos, mert azon az uton, amire azt mondta, hogy le van zarva, es amit rogton kiszurtam, hogy meg nincs is Old Sringarban, no meg embereket is lattunk rajta, szoval, hogy az igenis jarhato, minden nyitva van, na meg hogy onnan be lehet menni oda is, ahol a katonak orkodnek, ezt egyenesen toluk kerdztuk meg, es nem igaz az sem, hogy az allami budzpalyaudvar ne lenne elerheto. Na, mikor vegre elhuztunk tavi bortonunkbol, becsekkoltunk egy kinti szallasra, es nekivagtunk buszt vagy dzsipet nezni. Akkora mazlink volt, hogy azt kell, hogy mondjam, hogy meg ide is elert a nepali aldas, mert osszefutottunk harom feheremberrel, akik szinten huztak volna el. Igy hogy oten voltunk, eselyesek lettunk egy dzsipre, amirol megtudtuk, hogy barmikor indulhat, csak vasarloero kerdese az egesz, es feher szahiboknak szabad az ut is. Reggel meg kora delutan vannak dugok a kozeli Sonamarg-i zarandoklat miatt (ez a Yatra), de kulonben mehetunk szabadon ki a varosbol. Az volt csak kar, hogy utitarsaink csak Kargilig mentek, nem Leh-ig. Kargil feluton van. Itt volt 1999-ben egy eleg nagy csata, es meg most sincs teljes nyugi a pakisztani hatar kozelsege miatt. Korabban eleg sok buszt megtamadtak az uton. At is mentunk Tiger Hill-en, ahol a legnagyobb gazok voltak. Na, mindegy, gondoltuk, legalabb Sringarbol eltununk, amig lehet, mert barmikor lezarhatjak az utakat, es a bennrekedesnel jobb egy kis kargili tenferges. Onnan csak eljutunk tovabb valahogy.
Igy megalakult kis nemzetkozi csapatunk, es kozosen kifizettuk a nem keves, 4500 rupias dzsipet, ami zsiruj volt es kenyelmes, merthogy mas mar nem szallt be. Utitarsaink nagyon jopofa arcok voltak: egy mindig tatott szaju, ezert fogyatekosnak kinezo fiatal ficko Svajcbol, Marius, aki mint kiderult, egyaltalan nem hulye, csak orult. PHD-jet irja a Bern-i egyetemen a kargili dialektusbol (megigerte, hogy ha kesz lesz, elkuldi). Mivel svajci, eleve beszel par nyelvet, ugy mint nemetul, franciaul, olaszul es angolul, no meg tud, tibetiul, hindiul tan beszeli az urdut is, no meg a tibetinek azt a ladakhi valtozatat, amelyet Kargilban beszelnek. Ez egy igen osi valtozata a tibetinek, ezert eredekes tudomanyos szempontbol. Vicces, hogy a lakossag itt javareszt muszlim, megpedig siita (mindenutt Khomeini fotok emlekeztetnek erre), megis egy igen osi tibeti nyelvjarast hasznalnak, pedig hat Tibetre igencsak a buddhizmus jellemzo. Nem messze van persze Pakisztan, ez igaz. Tibeties arcok muszlim kornyezetben. A nok muszlim modon bebugyolalva, a fazonok egy reszenek a jellegzetes tokfedo a fejen, es mecsetek, gompak viszont nincsenek. Na, de megint elorerohanok (uhh, kozben elszallt a net, de nem sok veszett el szerencsere). Masik ket utitarsunk, egy kozepkoru ferfi es no, eredetileg csehek, valamikor a 80-as evekben leptek le Ausztraliaba. A no pek, a fazon valami elektronikai dologgal foglalkozik, de eppen eladtak mindent, es honapok ota utaznak. Open jegyuk van, nem kergeti oket a tatar, most konkretan Zanszkarba igyekeznek, ami leginkabb teherautoval, stoppolni kell ezeket, es lovon vagy oszveren kozelitheto meg. Evek ota utagatnak mindenfele, leginkabb Azsiaba, de jartak mar Csehorszagban is, miota leleptek onnan, meg szerte Europaban. Nana, hogy agyonnosztalgiaztuk magunkat a regi Praga urugyen, meg megdumaltunk minden kozos elmenyt. Jo kis multilingualis tarsasag voltunk. Marius hindiul beszelt a kasmiri taxissal, velem nemetul, a tobbiekkel, angolul, mi a csehekkel angolul, a csehek meg mi persze magunk kozt az anyanyelvunkon. A dzsipet Ivan valasztotta ki, aki oreg hippi formaju, hosszu osz haja copfban, es baromira reszletesen es nagy nyugalommal, de lerazhatatlanul faggatta a helyi eroket. Jobb volt igy egyutt atmenni a katonai checkpointon is, foleg, hogy a katonak kicsit tul sokszor mondtak, hogy no problem. Ja, azert volt rajtuk, golyoallo melleny es nagy dog puskak. Az utcak kihaltak voltak, ahogy mentunk a dzsippalyaudvar fele, es a boltok is zarva, de mikor odaertunk, lattuk, hogy a redony nem volt teljesen lehuzva, es a resen keresztul tudunk venni hideg vizet. Az alkudozas utan egy ora mulva indultunk is. Nem tudtuk igy kihasznalni uj szallasunkat, ami 300 rupiaert igen franko volt. Csicsas, de tiszta, es volt benne hideg-meleg zuhany, na meg egy olyan foszer, akit egy dan no tartott ki halalaig, es utana rahagyta a penzet (ebbol lett a panzio). Csak annyi idonk volt, hogy ezt a sztorit levagja nekunk a nehai selyemfiu, aki biztositott bennunket arrol, hogy az oreg dan nonek (aki szerinte kisertetiesen hasonlitott a Zsuzsara, hahaha) halalaig gondjat viselte, mindig masszirozta, ha kellett, es elfaradt vele mindenfele Europaban.

reggelink a lakóhajón

itt még rabságban 

Ugye, mennyire baromira hasonlít Zsuzsára a halott dán nő mikor még élt? 

pékség (nagyon jó kenyeret sütöttek)

Sonamarg a zarándokok sátraival 

tiszta Svájc (ill. annyira nem tiszta) 

recycling

kashmiri hegyek 

keskeny, szakadékos utakon...

Marius a Zoji-La hágónál 

az a fószer hátulról az Ivan 

középen a sofőrünk, a sápadtarcú Iván jobbszéln

gleccser 

kis csapatunk (kivéve a fotót készítő Marius) 

itt már Marius is látható

elég gleccseres az út

Ivan érdeklődik

Drass (itt alig több, mint 10 éve nagy csaták voltak: http://en.wikipedia.org/wiki/Kargil_War)

szerény szállás Kargilban

kívülről tök jó a szállásunk

Kargil: 

Mikor hagytuk elfele Srinagart, sajnos az nekunk inkabb megkonnyebbules volt, semmint banat, a politikai helyzet, na meg a sok taplo miatt, akik azt a teruletet lakjak. Atmentunk azon a helyen, ahol nemreg az egyik kiskorut agyonlottek. Ott 20 meterenkent alltak a katonak. Neha beneztek az autonkba, de latva a sok sapadtarcut, mindig tovabb lettunk engedve. Parszor azert Kashmirban tartozkodasunk alatt ki kellett tolteni mindenfele ostoba nyomtatvanyt, igy az uton is, de ez a legkevesebb.
At kellett kelnunk a Zoji-La hagon, merthogy utba esett, es a Himalajaban ezeket nem igen lehet kikerulni, mivel nincs tobb ut. Majd ha vegre lesznek fotok meg videok (szerintem csak otthonrol feltoltve), lehet latni, hogy mirol van szo. Addig is probalom leirni. Mentunk, mendegeltunk jo uton, egyszercsak lettek oriasi, hofodte hegyek korben, nekunk is belogott a jeges ho az utra, es lattuk a kivalo zarandokhelyet is, a fent emlitetett, ahova gazdagek nem am gyalog mennek fel, hanem helikopterrel. En Shiva helyeben azert lehet, hogy lecsapnam ezeket egy oriasi legycsapoval. Mentunk a szerpentinen felfele, az ut egyre keskenyedett, egyre zotyogosebb lett, es korlat az persze nincs arrafele, csak marha mely szakadek. Drukkolni kell, hogy a kocsi elferjen az uton, mikozben allandoan jonnek szemben is. A mi soforunk, egy srinagari humorherold, vigyorgott egyfolytaban, es kozben dudalt es elozott. Ezen az uton. Mi Ivannal es Ivanaval (hehe, ez volt a cseh no neve, komolyan) mondtuk, hogy take it easy, meg ugyis fotoznank, nem kene elozgetni, mert ugyis ott van meg 200 teherauto elottunk, a pofa aszonta, hogy imadkozott az ut elott (ez igaz, mert lattuk, mivel mi mentunk oda erte, es utkozben szedtuk fel a tobbieket), es mindenkit beajanlott Allahnak, meg kulonben is, az istenunk utan, nyugodtan higyjunk benne, legyen mar o a kovetekezo a sorban. Na, ezutan rahagytuk a dolgot, es vartuk, hogy mi lesz. Lassan kikecmeregtunk a hagobol, es jobb ut kovetekezett, csak neha szelte at egy-egy folyo, de azon a dzsipunk vidaman atevickelt. Ejjelre megerkeztunk a poros kisvarosba, Kargilba, amit mar tobbszor szetlottek, de most eppen nem. Nagy nehezen talaltunk szallast, egy iszonyatos kutyaolat 300 rupiaert. Egy koszos, am amugy viszonylag ures szobat kell elkepzelni, bordo szonyegpadloval, amit mikor lekoszosoztam, a hazigazda szolgaja el kezdett ciroksopruvel soporni. Erre akkora port kerekedett, hogy nem latszott benne az arc. Gyorsan megkoszontem, hogy eleg is lesz a takaritas. Van meg benne egy mocskos matrac, ugyanolyan paplannal - errol egy sereg koszlott csako ugrott fel, mikor kiadtak nekunk a szobat. Kerdeztem, hogy nincs kedvuk tiszta agynemut adni? Erre az volt a valasz, hogy ezek csak teveztek ott, nem aludtak. Es tenyleg, egy teve is van a szobaban meg egy mocskos hamutarto (ez mar nincs, mert kiraktam). Na, ezt foglaltuk el. A vece, mosdo kinn. Nem gondoltam, hogy annyira, amennyire, mert a mosdo a folyoson van, az eges szemelyzet nezi, hogy az ember hogyan mos fogat, a vece seggmosoreszeben van egy vodor, erre mutatott az urge, mikor kerdeztem, hogy hol a zuhany. Az nincs, de a vodorrel onthetek magamra vizet. Mondjuk ugy, hogy a vece melle allsz, es zutty. Nem latszott ez rogton, mert allandoan foglalt volt eleinte a helyiseg, el is mentem mergemben, de a fonok, beintett a szobankba egyszercsak hogy lehet menni, mert megtehette ezt. A szoba egyik fala uveg, be lehet ugyan huzni a fuggonyt, de nem teljesen, marad ott egy res, es kinn meg a recepcionak kijelolt asztal van es korulotte nagy elet reggelig. Az ajto folott res, hogy lehetoleg minden behallatsszon hozzank. Na, igy lakunk itt mi a kirakatban. De nem sokaig, remeljuk.
Ma megtudtuk, amit Marius, a svajci Korosi Csoma nem mondott nekunk, hogy hajnalban, 4,30-kor indulnak a buszok. Dzsipre nincs eselyunk, mert nem talalunk annyi embert, hogy megerje berelni. Na, meglett a jegy, koponyankent 300 rupiaert megyunk Lehbe,es insallah, du. 3-ra odaerunk.
Ma megneztuk Kargilt, ami egy nagy, havas hegyek koze ekelt kisvaros, kb. 1 ora alatt kiismerheto, ugyhogy gyalog felmasztunk Kargil fole egy Goma nevu faluba, megnezni a hegyi eletet. Iszonyat szegenyseg van, valyoghazak, nagy szakadekok, baromi rohano, bo vizu patakok, es a Suru folyo, ami a varos kozepen morajlik at. Jo volt latni ezt is, de meg jobb lesz vegre menni. Most indulunk is lassan a szallasra, mert kora hajnalban keles, es indulas a kedves kis himalajai 10 oras utra a de luxe busszal (na, kivancsi vagyok).

iskoláslányok

az igazgatónő glóbusszal 

nagymosás

 lábáztatás útban Goma felé

kisbolt Gomában

 jó magasan...