"Mit adtak nekünk a lómaiak?"

"Mit adtak nekünk a lómaiak?" - ezt indultunk megtudni Ephesus tekintetében. A harmadik legnagyobb kõnyvtár - Celsus - a szép nagy színház, ahol a termékenységért felelõs istennõ, a város védnöke (jô kis szimbóleum) nevében elkövetett, vagy egy hónapig tartó feszt volt, amit szegény Thimotheus nem lájkolt, amiêrt megkövezték az akkori konzervatív és egyben rendesen élveteg erõk. Ezért aztán ide is jött Pál apostol balhézni egy olyat, hogy még a Bibliába is bekerült. Pál apostol nem lehetett szàzas, valami olyan fickónak képzelem el, mint szomorú jelenünk bolydultagyú polgármesterét, aki fura jelmezében megjelenik olykor tömegrendezvényekbe botrányt keltve, aggresszíven demoralizálni. Hogy viccesek voltak ezek a lómai kori efesusiak, azt eddig is lehetett tudni a híres közös latrináról, ahol a férfiak összegyûltek a kis márványba vésett vécékre ülve nem ám pisilni, hanem kifejezetten kakálni, vagy ahogy az egyik angol idegenvezetõ mondta a Nr.2-t végezni.* A pénisszobor körül, a kis vécêülõkêk elött a vájatban víz folyt, amibõl csövön keresztül, pedál segítségével jött a víz a fenekekbe. Némi visszafolyás is volt a vezetékbe, úgyhogy aki a vége felé ült - teljesen véletlenül a szegényebbek - azok már kicsit szaros vizet kaptak. De miért probléma ez ott, ahol a bejáratnál friss pisivel mostak kezet? Ezeket a szövegeket hallgattuk meg több nyelven elõadva Érdekes volt, hogy az egyes nációk hogy reagáltak. A japánok szégyenlõsen vihorásztak, a kínaiaknak csak távolabbról magyaráztak, az arcokon döbbenet, a franciák kacagtak, a spanyokok úgyszintén, de mindenki jobban figyelt a magyarázatra, mint pl. a Hadrianus-templomnál, vagy Celsus könyvtáránál. Mi fordítva néztük meg Ephesust, mert a selcuki dolmussal mentünk, ami az autóbuszállomástól indul (érdemes kimenni a rendes hely miatt, mert a belvárosban rohadt sokan szállnak be - és leszálltunk az efesi bekötõútnál és onnan kb. másfél km az alsó bejárat. Érdemes a 30 lírás belépõ mellett a plusz 15 lírás teraszházas jegyet is megvenni, mert az a legfantasztikusabb része a mûzeumnak. Osztràk cégek állati jó fedelet találtak ki egy eléggé épen maradt, domboldalba, teraszosan épült házcsoportra,.amelyben állati szép falfestés, mozaikok és mindenféle helyiségek viszonylag épségben megmaradtak, ill. amit úgy kell összelegózni, azt lehet látni, mert elõttünk dolgoznak a régészek és restaurátorok. Sajnos azt csak késõbb tudtuk meg Kingàtól, hogy van kõbe vésett reklámja a helyi kuplerájnak. Ezt nem találtam meg a leírásokban, és az idegenvezetöket se hallottam mondani. Amúgy elég nagy a tömeg. Még a lenti bejáratnál is sokan álltak sorba, mikor odaértünk. Ki is nyitott ezért egy másik pénztár is. Az eredeti sorban azonban nem mozdult.senki. Erre mi odaálltunk. Azonnal be is szóltak többen az eredeti sorból, hogy mi ez, tessék a végére állni. Nem értettem, hogy gondolták a dolgot. Nem állnak át a másik sorba, az se álljon be, aki késõbb jön, de akkor ki álljon be? Természetesen mi, akik észrevettük, hogy ott is kinyitottak. Mondom az egyiknek, hogy ha látta, ö is odamehetett volna elsönek, mire a másik bepofázó, leintette, hogy ne dumáljon nekem, magyarázva okosan, hogy this is education. Mire én: this not "education", this is "eyes". És szépen bementünk. szerencsére addigra már a két miskolcit és unokáikat is elhagytuk, akikkel véletlenül a dolmuson találkoztunk. Szervezetten jöttek ide, és a drága fakultatív helyett bevállalták a dolmusozást. Csak éppen azzal nem számoltak, hogy gyalogolni kell. A faszi bennünket oktatott, hogy nem a szállodai utazásszervezõvel kell intézni a dolgokat. Meg méltatlankodott, hogy miért nem vitték a bejáratig. Mondtam neki, hogy a neten mindenhol olvashatja, hogy ez îgy van, de csak okoskodott. Már akkor elhatároztam, hogy lerázzuk õket. A szállásunk - Pasha apart hotel - nem messze a ladies beachtõl, egy valaha jobb napokat látott hely, csak enyhén pukkant berendezéssel, de minden van benne, konyhánk és nappalink, airconos hálószobánk meg teraszunk is van, a kertben pedig egész rendes kis pool napozóágyakkal. Este a teraszon ülni marha jó. A reggeli is rendben van, vécészetileg és zuhanyászatilag is rendben van. Kusadasi kben helyes kis város, és valójában nem kisváros az Égei tenger partján. Bulizôs belváros, hastáncosnõ, elõzene, a Gábort testvérként kezelõ pincérek. Már kétoldali fejkoccot is kapott a kézrázáson kívûl - az õ révén én is - mert hiába, a sötét színkomplexió meg a bajusz kiváltja ezt a reakciót. A tenger szerintem nem olyan jó, mint Alanyában. A Gábor szerint jobb, mert sokáig leér a lába, és nincsenek akkora hullámok, hogy a ki- meg bejövetelnél földöntenék és végighúznák a homokon. Nincs kõ és gödõr se, amit az Ephesusba tartó miskolciak mondtak, de hamar rájöttem arra, hogy miért. Mi pont egy elõkelõbb hotel elé értünk ki a parton, és ugyan morogva,de kifizettük a horror árat a két napozóágyért és ernyõért, az alanyai 10 helyett 40 lírát, de ez valôszínüleg a strand rosszabb és belakottabb részein olcsóbb lett volna, de ott bejöttek volna a nõ által emlegetett kellemetlenségek. Szóval megint kifogtuk az upper classnak kijáró körülményeket. Ezt a posztot is innen, a partról írom. De nem sokàig, mert hamarosan vetem magam a habokba.Utolsó fürdõs napunk ez. "

"Stercutius, Crepitus Érdekes istenségek következnek. Cloacina a szennyvízcsatornák istennője, amíg Stercutius a trágyáé az ókori Rómában. Emellett a legalapvetőbb WC isten repitus volt, akit a puffadás és a szellentés védőjeként tartottak számon. Crepitus akkor jelenik meg, hogyha valakinek görcsei vagy hasmenése van. Cloacina pedig a csatornákat felügyelte. A rómaiak egyébként nagyon féltek a WC-től. Meg voltak arról győződve, hogy rengeteg gonosz démon lakik a csatornákban. Aki a WC-n ült az kitette magát az ördögi teremtményeknek, éppen emiatt voltak fontosak az istenségek számukra."

http://bizzariummagazin.blogspot.com.tr/2014/04/10-wc-demon-es-entitas-vilag-minden_30.html?m=1

Pamukkale 1csoda

Pamukkale egy csoda, de a csoda tudja, hogyan keletkezett (ill. dehogynem tudjuk: "A hőforrások meleg (35°C), savas vize az alapkőzetből kioldja a kalciumot, az oldott kalcium mint hidrokarbonát a felszínre kerülve széndioxidot ad le, és karbonát keletkezik. A vízben rosszul oldódó karbonát kiválva folyamatosan növeli a domboldalak sórétegeit és tovább építi a teraszok falait." - csak éppen akkor is olyan valószínültenül fantasztikusan szép tünemény). Egy koszfészek kis falut kell elképzelni, ami ugyanolyan lócitromszagú, jellegtelen település lenne, mint a többi, amelyeken át mentünk Denizlibõl, ha nem figyelne ott ez a fehér, különös, vizes csodahegy, na meg mellesleg egy komplett ókori római város romjai, a néhai Hierapoliszé, amelynek ráadásul híres fürdõje is van, mert az ókor egyik legnagyobb kurtizánja, I mean, uralkodónõje, Kleopátra is áztatta benne állítólag kemény munkától fáradt tagjait. Mi nem kértünk ebbõl.a strandból, pedig - megúszva a 32 lírás belépõt - egy csoporttal belógtunk. Az antik(nak álcázott) medencék.elõtt ki volt írva, hogy a termálvíz mi mindenre jó, de azt elfelejtették kiírni, hogy cserébe mi mindent lehet kapni (Trichomonas vaginalis, Candida albicans, etc.) A dolmus, amivel mentünk, tömve volt, állnunk kellett, de tán jobb is, mert az éjszakai utazástól permanens alhatnékságban szenvedtünk. jó korán mentünk fel Pamukkale mezitlábas útvonalán, így messze szuperebb volt, mint lefelé a nagy tömeggel. Pamukkalet kb. olyan leírni, mint a naplementét. Látni kell, és kész. Egynapos kirándulás keretében, az autóbuszállomás alsó szintjérõl induló kisbuszokkal olcsón el lehet jutni, 3,5 lírába kerül. A sofôrnél kell fizetni. A pamukkalei fehér dombtetôre érve kezdõdik s második látványosság: Hierapolisz egy csomó térdig érõ rommal, de nagyobb épületekkel is, köztük egy méretes színházzal. Alig elviselhetõ hõségben marha nagynak tûnik a terep, és nem is oltan nagy baj, hogy a fehér mésztufán kell lemenni is, bár néhány helyen marhára szúrós kövel vannak, és késõbb már emberhegyeken kell átgázolni. A hőforrások meleg (35°C), savas vize az alapkőzetből kioldja a kalciumot, az oldott kalcium mint hidrokarbonát a felszínre kerülve széndioxidot ad le, és karbonát keletkezik. A vízben rosszul oldódó karbonát kiválva folyamatosan növeli a domboldalak sórétegeit és tovább építi a teraszok falait. Mikor teljesítettük a távot, beültünk kajálni egy szemközti, teraszos vendélõbe. A Gáborra azt mondta a pincér, hogy török feje van. Ha tudná, hogy a Gábor görög (a görög barátném rábeszélésére igazolt át, pedig sváb meg morva a családja (csak õ görög, de olyan aki szereti a görögöket is.) Visszafé átaludtuk a buszutat, majd rövid idõzés után beszálltunk egy álombuszba, amiben a baromi tágas és kényelmes üléseken kívül az ülések háttámlájában van inteternet is. Az volt csak a gond, hogy a facebookból alig tudtam kilépni, már attól tartottam, hogy pw-t kell cserélnem. A buszon nem kevés jólét következett be, kényelmes ülés, internet, italok, nasi, mi kell még?

Alanya másik oldala

Alanya másik oldala is egész érdekes. Sajnos 4-én ki lettünk ûzve a paradicsomból. Dêlben kicsekkoltunk, és elhatároztuk, hogy ma kulturprogram lesz estig, az éjszakai buszindulásig. Bementünk a városkõzpontba, és konstatáltuk, hogy a múzeum zárva. Naná, hogy hétfõ van, ami itt a muzeális szabadnap. Kinéztünk a kis golfpálya melletti parkba, és onnan a strandra, aztán két másik párossal.közösen béreltünk taxit, és megméztük a félsziget tetején lévõ szeldzsuk (azt hiszem) várrendszert és onnan a kilátást. A fószerrel lementünk, és gyalog át a félsziget másik oldalára, a kikötõbe. Itt bármikor meg lehetne rendezni a melyik a leggicsesebb kalózhajó-versenyt. Az egész másik oldal valahogy töményebb, giccsesebb néhol, meg tele van éttermekkel és nepáli hippikellékekkel. Ehhez jön még látványilag a sok hihetetlen külsejû hajó. Engedtünk a csábításnak, és beneveztünk egy egyórás, barlangnézôs projektbe. Nem vállaltuk be mi se a hajóról vízbeugrást, majd barlanghoz úszás, felmászást és másik oldalon kijövetelt, majd újra leugrást 8 méterrõl, pedig fel lett ajánlva ez a frankó lehetõség, hogy megismerkedjünk a lovers cave belsejével. Pedig ez lehetne inkább kaszkadõr's cave. A hajókálás után némi ejtõzés teászatilag (itt szerencsére kihozták baj nélkül), majd éjszakai busszal zúztunk Denizlibe, ahonnan kisbuszok mennek következõ programpontunkhoz, Pamukkaléba. A buszon nemcsak, hogy szar volt a net, de egy kislány összehányta a busz elejét, úgyhogy volt hosszas takarítás, illatosítás rendesen, én meg jobbnak láttam elaludni. Mikor kiszàlltunk hajónkból, felfigyeltem a parton egy helyes, vörös kismacskára. Önfeledten járszott egy jól megtermett görög teknõssel. A teknõs békésen falatozott a park lóheréjébõl, a macska meg a fejét akarta elkapni, a teknõs erre behúzta a fejét, macska.támadóállásba helyezkedett és a komótos táplálkozást látva megint paskolgatni kezdte a teknõs fejét. Mint a gyerek, aki valami érdekeset akarna kipiszkálni egy dobozból. Amint a net engedi, felteszek róla egy videót. A facebook népe lehet, hogy már elõbb látja, mert oda könnyebb a feltöltés. Hamar megérkeztünk Denizlibe, túl hamar is, fél 5-kor. Én olyan hulla voltam, hogy két ülésen azonnal elvetõdtem, és visszaaludtam. Már álmodtam is nagynan, mikor Gábor ébresztett azzal, hogy üljek fel, mert nem szabad itt aludni. Hülye ez?- gondoltam, de mikor felnéztem, megértettem, miért mondta. Két rendõr állt elõtte, azok szóltak. Velünk.szemben ortodox muszlim család ül, apuka fején horgolt, csücskösvégû kipaféle, anyán hosszúkabát és kendõ, fiacskája a vállán pihent. Élénktekintettel figyelte a jelenlétünket. A Gábor mondta, hogy látta, hogy õ szólt a rendõröknek, látható volt, hogy õ vezette hozzánk õket. Utána láttam,hogy más üléseken is feküdtek, és senki nem szólt be nekik, mivel alig lézengtek az autóbuszállomáson. Hogy ennek a baromarcú nõnek miért fájt, hogy aludtam, relytély marad. Én azért jól belebámultam a pofájába, el is rángatta a tekintetét, és hamarosan elkotródtak.

Megint jönnek, kopogtatnak...

Megint jönnek, kopogtatnak a takinénik, akiket rohadtul nem zavar, hogy a takarításra megjelölt idõintervallum 10-17 óra, és nem 10:05 pontban, vagy amikor éppen kedvük van. Na, de take it easy, vagy ahogy folyamatosan röhögörcsben fetrengõ német hotelvendégtársnõnk mondta a nála száz évvel fiatalabb fiúknak, akik megemlítették a személyzet bunkóságát: naja, andere Kultur. Genieße, és nyomatékul, hátha nem értik anyanyelvüket a gyerekek: enjoy! Amúgy az idõpontok itt nem szentek tán a buszt leszámítva. Tegnap is elõbb kezdõdött a szállodai pogrom, a zsonglõrök zsonglôrködése és utána a modernre áthangszerelt tradicionális zenére a tánc. Itt többnyire a férfiak táncolnak, láthatóan nagyon büszkêk tánctudásukra, meg a zenèjûkre is, ami tényleg jó. Nekem minêl keletibb, annál jobb. Van egy olyan êrzésem, hogy itt a szemêlyzet kurd. Nemcsak a sötêt színkomplexióból következtetek erre, hanem abból is, hogy mikor tanakodtam,hogy mit igyak a vacsorához, az egyik, amúgy láthatóana lêggyel is kikezdõ, gyorslábú pincér bizalmasan ajánlotta, hogy vörösbort, KURD võrösbort. Egyébkênt tényleg nem volt rossz, nem mint a kappadókiai karcos borok, ez jellegtelen volt, de legalább nem karcos. A pincérek ha alhatnak öt órát, éjfélkor mêg bevetésen vannak, de ugyanazok futkosnak a reggelinêl is. A parton elõttünk fiatal török pár - nyugatias külsejûek, a pali hosszúhajú, a nõ bikinis - két lányuk, 5-7 év közöttiek. Egyszercsak az egyiknek táblát akasztottak a nyakába "házi limonádé, 1 líra" felirattal, a másik kezébe kanna és múanyagpohár került, és mosolygós, dandy apukájuk nógatta õket, hoy irány, árulni. Mellettûnk egy ïdôs nêmet házaspár vett tõlük. kõzben apuka elmesêlte nekik tört nêmetül, hogy így neveli életrevalóságra õket, meg gyakorolják így az angolt. Ahhha, hát szuper têlleg. Kisvártatva visszarohant a parti fürdõlepedôs bázisukra a kisebbik lány bõgve, leszedte a táblát és a homokba vágta. Az az êrzésem, êppen tanított neki valamit. Apukáját én is szívesen megtanítanám a nyálán csúszni, de intergalaktikus sebességgel. ílyen egy állatot. Anyuka is szêp firma, hogy ezt lazán vêgignêzi. Aztán mêg volt egy eladási kísérletük, de a csajok fellázadtak, és bementek a vízbe. A Gábor, aki nemegy Amundsen, de kaszkadôrnek se készûl, nem csípi a mai nagy hullámverést. Zsuzsának: azért messze nem akkorák még, mint Varkalában. Én viszot igen, úgyhogy zárom soraimat, és vetõdök is be a habokba. Két fürdés közt azêrt elláttam az Rtl Klub pécsi riporterét pár információval, hogy a mai hiradó is jó legyen. Fõ a tájékoztatás, a lábam meg sül.

Nát jór biznisz...

Nát jór biznisz,fákk jór máder.... -mondanánk legszívesebben a ránk lógaszkodó árusoknak és egyéb szolgáltatóknak kedves kérdésûkre, hogy hàu ar ju, meg wer ár ju guing.. Számomra csöppet sem szokatlan ez a viselkedés, mivel közel-s távolkeleten széles körben elterjedt dologról van szó,de ettôl fûggetlenül mindig tudom utálni. Úgyis mondhatnám, nem ezért járok ide. Ránézel valamire,és már a földalól ott terem az árus, aki azonnal megbízza magát, és sztájlisztoddá szegõdik. Csak nehezen akarja tudomásul venni, hogy nem tartasz rá igênyt. Ebben a mûfajban a csúcs az volt, mikor lementünk megnézni a teljes.ellátásba tartozó szaunát és.hammamot. Az egység alkalmazottja, egy agresszív nõ azonnal nyitogatta az ajtökat, és tesséket befelé. kinyitotta a hammam ajtaját is, ahol éppen egy palit vettek kezelésbe. Fekûdt a mozaikos csempén pucéran, a tökére dobott törölközõvel. Fel is nézett, hogy mi a szart akarunk itt, én meghátráltam kifelé. A nõ meg csak nógatott, hogy menjek én is bátran. Hogy a francba gondolta, nem tudni. Egyrészt megy a burkolózás, a helyiek még a parton is nyaktól talpig beöltözve és kendõben, a hammam meg koedukált? Vagy csak a külföldieknek? Nem fogjuk megtudni, mert kihûztunk de hamar, és meg se álltunk a partig. Ma viszot sikeresen átkúrtuk a parti kölcsönzõk fejét. Egy cetlire tollal gyártottak nekünk "bérletet" egy hétre, Elvileg minden nap hpzzá kell járulni, és megmutatja a két napágyat meg ernyõt, ami aznapra a miénk. Rádobott törölközõvel kell einstandolni. Ma azonban nem láttuk a rossz arcokat, helyet viszont igen, és szépen rátelepedtünk. Tehát, ha valaki jönne utánunk, van két személyre egy felhasználatlan konyai villamosjegyûnk, meg egy napra (egyelõre csak egyre) két napágy, ernyõ és kisasztalhasználati jog a Kleopatra beachen, annak is a 12. standjánál. Meg vannak ugyanis számozva a területek. Ez itt a fõbeach legeslegközepe. Itt a legszélesebb a bomokpad, hullámzás, zuhany, vécé, alles. A Gábor tegnap kissé zakklatottan jött ki a vízbõl: - Képzeld, láttam felborulni egy csónakot. Többen ûltek benne, mindenki beleesett a vízbe, de nem pánikoltak, hanem visszaszálltak, és mentek tovább -És nem sárga színú volt véletlebûl az a csónak. - De. Miért, te is láttad? - Nem, hanem azért kérdeztem, mert akkor ez nem csónak volt, hanem a banán nevü cucc, amire azért fizetnek be, hogy gyorsan menjenek vele, majd dobódjanak le. Még jó, hogy nem pánikoltak.

Alanyai víg napjaink

Alanyai víg napjaink.... nyugi... pihi,... jó kaják, italok... tenger minden mennyiségben homokos parttal (ezt már csak a fehér, lisztszerû homok tudja felülmúlni. Na, de most ez is megfelel). Az is király, hogy nem süt mindig a nap, ami itt elég gyilkos tud lenni, még a vímzparton is. Persze, nekünk bérletünk van ernyõre és nyugágyakra. Most is itt nyugszom, mialatt írok, pár méterre a víztõl. És még wifi is van. A szállásunk pw-jékvel bejön a kõzeli hotel netje tán még a vízben is. Ennek köszönhetõ folyamatos fb- skypr- és viber-jelenlétem. Még mielõtt valaki sajnálkozna, hogy ez akkor is csak lóg a neten, mikor a tengerparton lehetne. Hát, igen, a kettõ békés szimbiózisban együtt mûködik. Gábor megjegyezte ma reggel, hogy "Törökországban problémák vannak a komornyik-képzéssel." Arra utalt, hogy szinte, nem szinte, minden helyen a pincérek lesik hogy mikor végez az ember, és már visznek is el mindent, poharat, tányért,stb-t. idõnként elcseszik, és vinnék már a félig megevett kaját, meg a félig megivott teát is, ha az ember egy ideig nem nyúl hozzá. Szóval nem árt gyors reflexekkel védelmezni a tápot. Valószínüleg erre tesztelik õket, mert több helyen láttunk service-re vonatkozó feliratot. A "normal service" az ilyen gyorsbegyûjrõs rendszer. Göremében, a jó kis elfekvõ helyen, a két sétalóutca között, a szigeten - pl. az van kiírva több nyelven, hogy "lassúak vagyunk". Tényleg kicsit késõbb hozzák ki a cuccot, mint máshol, viszont itt is elvitték volna a félig telt teásfindzsát, ha nem morgok rájuk. Itt is jelen van a Mo-on ismert probléma, hogy szegény emberek viselkedésükkel tovább ássák magukat bele a nyomor és létbizonytalanság rosszállagú iszapos talajába. A takarítás 10 és 5 óra között van. Igen ám, de hozzánk 2 körül, akkor jött volna a nö, mikor éppen ebéd után ejtõztünk. Lámpa világít az ajtó mellett, ha bent vagyunk (mágneskártyánk az áramot adó résben van). Szóval látta, hogy bent vagyunk, de azért bejött, hallózások közepette haladt a belsõ szobafelé (merthogy szerény szállásunk kétszobás). Bekukkantott, és láthatóan úgy tett, hogy érti, hogy mindjárt megyûnk, de pár perccel késõbb kolléganõjével együtt energikusan kopogtak (dörömböltek) az ajtón. Akkor már nem mosolyogva szóltam vissza, hogy dzsászteminit és megyûnk, és mentünk is. Õk meg bosszúból nem adtak tiszta törölközõt. Hát kapják be. Az ágytakarót mindig nagyon artisztikusan helyezik el, a hálózsákomat félredobva, amit rendesen gyülölök, de elhatároztam, hogy nem teszem szóvá a bunkóságukat, hacsak nem növelik exponenciálisan, mert nem akarom, hogy elveszítsék az állásukat. Viselkedésük olyan mint gyakran nálunk, az érdekeiekért semmit nem képesek tenni (nem látjuk, hogy szabadidejük lenne) viszont olyankor és úgy beszólnak, ahol és ahogy nem kéne. Mákjuk van, hogy ezt az attitûdöt és annak szociokulturális (értsd: nyomorális, kiszolgáltatottális) hátterét Mo-ról jól ismerem. Elõttûnk van baywatchnõ standja.Uniformisban, guibottal vókitókiva, fûlében mp3-mal, szemén sötét szemûveg mögött szendereg. Hogy hallja így az esetlegesen fulladozók sikolyát? De ez annyira költõi kérdés, hogy semmi köze a valósághoz.A tenger annyira sós, hogy nem lehet elmerûlni, ha meg valakit egy nagyobb hullám lep el, annak nincs ideje sikonyálni. Tehát max. arra vigyáz, hogy valaki ne hajtoson naszáddal a fûrdõzôk közé. Na, befejezem a süketelést és hûzok a vízbe... A Gábor minden nap áldja Allahot, hogy nem az olympuszi vagy cireli fai lakban szálltunk meg, amit elõször befoglaltam. Hogy nem kell minden nap a fáról leászálódni, újra kétlábra állni és levonszolódni a romvároson keresztül az igényelen partra. Eszternek és Gábornak: ebben a hotelban nincsenek oroszok, zömében skandináv és német, tûrhetõen visszafogott vendégsereg van, akik nem nomád csordaként vetik rá magukat a kajára. Szóval végülis én is belátom, nem volt rossz választás átbookolni ide.

All inclusiviában...

All inclusive Paradise - amibe csöppentünk. A hosszas többszöri átbookolásoknak meg lett az etedménye. Valószínüleg a létezõ legjobb tengerparti szállást sikerült megcsípnem. A Tac Premier Spa & Anex-et mindenkinek tudom ajánlani. Arra azonban vigyázni kell, hogy a rendszerükkel nem komtibilis a Citi life Mastercard hitelkártya, a Visa viszont mûködött szerencsére. A szálloda a 90-es évek végén epült, de 2012-ben teljes felújításon esert át, és most egy baromi igényes, egyszerû, de mégis elegáns, kétszobás, teraszos, elképesztõ világításos, álllati kényelmes, tiszta és szép egységeket alakìtottak ki. Gyors becsekkolás után meg is kaptuk sárga mûanyagkarkötõnket, amiért itt teljes ellátás jár egy hétig. A kaja maga a menyország. A pool is jól néz ki, de a tenger miatt ezengem mülönosebben nem érdekel.Azért lehet, hogy párszor belevetem magam. A tenger baromi jó, homokos part, hullámok, csak rohadt sok.az ember. Ez a leglátogatottabb rész errefelé, a Kleopatra beach. Egy napra 10 Líráért két napozóágyat és egy ernyõt kapunk. Mi kell még? Ma este felfexeztük a látnivalókat: erôd, barlang, múzeum. Azért egyszer feltápászkodunk, és megnézzük ezekrt, bár az lenne jó, ha minden éjjel is nyktva volna, mert baromi meleg van, és ki szeret ilyen idõben kutyagolni, mikor fürdeni is lehetne. Gár szedi az indiai antibiotikumot, ami direlt hasmenésre jó. Valahol, a konhai házikosztra gyanakszunk - o összeszedett egy ázsiai hasmarsot, de már nön ki belõle.Fotólat nem tudom, miért, denem enged tölteni a rendszer. Pedig a mennyország se jó annyira, ha nincs benne gyors wifi.