Már itthonról...

Basszus, alig tudok írni a magyar billentyűzeten, úgyy elszoktam tőle. Nemrég ertünk haza. A lakás olyan, mintha kisebb földrengés lett volna, mindenhol kupacokban gyanús dolgok, és én meg koszosan, büdösen kicsit leültem pihenni, mert a kipakolás és szortírozás nem tartozik a kedvelt időtölteseim közé.
Az utolsó napról írok még röviden, aztán holnapra már tervezem a képek kiválogatását és felpakolását, na meg tervezek egy praktikus ismereteket összegyűjtő poszotot is
Az utolsó nap méltó zárása volt az eddigi történetnek. Reggel összepakoltunk, beraktuk a cuccunkat a csomagmegőrzőbe, és vágtattunk a királyi palotába meg a fekvő Buddhához. Nem minden arany, ami fénylik, de tény, hogy nagyon impozáns az egész epületegyüttes még akkor is, ha egy kicsit túl van lihegve benne a diszítés, na meg a Buddha is elég elrajzolt. De erről is is inkább majd képeket rakok fel, amelyek remélem, mutatják, hogy milyen elképesztő mértékű és léptékű dolgokról van szó mindent tekintetben. A minden tekintethez hozzátartozik az öltözködésre vonatkozó döbbenetes műsor is. Egy táblán primitív, de nagyon szemléletes rajzon bemutatják, hogy mi mindenben nem lehet bemenni a palotába, úgy mint rövidgatyában, átlátszó ruhában, ujjatlan ingben, de hogy még az se volt jó, hogy az ujjatlan felsőre az ember sálat terített, az elég példátlan. Ez még a legortodoxabb pópáknak is jó volt, de nem ám a thai királyi palotában. Itt tilos még az eltakart ujjatlan cucc is. Akinek nem megfelelő a ruházata, kap nagyon ronda vackokat, undorító inget, gusztustalan hosszú lapszoknyát és gatyát, de darabonként 200 bath depositot kell érte fizetni a nem kevésbé borsos, 350 bathos belépőjegyen túl. Tehát aki túl pucérnak minősül az őrük számára, durván fizet. Na, a Zsuzsa is így választhatott magának egy csini kis nájloninget világossárgában, hogy abban aszalja végig magát a nagy palotai bejárásban.
A bejáratnál megszólított bennünket egy fickó magyarul, bár némi akcentussal. Nem Magyarorszűgról jön, csak beszél magyarul. Izraelben lakik vagy 20 éve (saccolt életkora alapján gyerekkorában került oda), Raanana városban, pont ahova mentünk tavaly, mikor meglátogattuk Alfe Menasheban lakó barátainkat. Na, ezt említettem is neki, mire még barátságosabb lett (naná, azzal, aki tudja, hogy létezik ilyen kis telep Izraelben, mint Alfe Menashe) Mikor azt is bedobtam, hogy nemcsak Izraelben voltunk, hanem kb. két hétig Jordániában is, látszott a szemén a döbbenet. Kérdezte is, hogy, és milyen volt Jordániában. "Szuper", mondtam, és ezzel letudtuk a kérdést.

code dress a királyi palotában

Zsuzsa az illedelmes ingben 

És most pár kép a királyi palotáról:

lehetett szerzetesekkel együtt fényképezkedni

a királyi palotának jó neve van: Barom Piman Hall

bonsai-hegyek

iskolások egyenpólóban

ima esztétikus kellékekkel

Angkor Wat makettje a királyi palotában

a Barom Piman Hall őre 

a Ramajana thai változata

Mikor kijöttünk a palotából, rögtön támadott egy zsivány taxis, aki lazán behazudta, hogy a fekvő Buddhás hely már bezárt, menjünk inkább velünk egy ingyen tuktukos bevásárlásra, hogy kaphassanak benzinkuponokat. De mi már tudtuk, hogy ez duma, az összes taxis és besegítő társaik, a magukat sgítőkész idegennek kiadó egyének, mind börtönbevaló szemét gazemberek, és elhessegettük őket. Helyettük inkább a velünk együtt az egyetem művészeti kara előtt gyorsétkező egyetemistákat kérdezgettük, akik le is rajzolt nekünk, hogy merre kell menni. Két sarkot kellett kben, de vagy minket néztek ilyen hülyének, vagy ők voltak kiss lelassultak, mert ezt még le is razolták a jegyetfüzetükbe, Úgyhogy immár tudomáyosan tévedhettünk el, de mégsem ezt történt, mert meglett a buddhás templom, és persze, hogy nem volt zárva. Nagyon érdekes ez a megalomán állami buddhizmus Nyugat-Tibet után. Valahogy az egész kicsit túl cukorkás, de tény, hogy nagyon izléses a lótuszvirágos-füstölős-meditálós istentisztelet. Azért azon kicsit elgondolkoztam, hogy vajon a mindig hazudozós gengszter taxisok is olyan áhitattal imádkozgatnak, mint ahogy láttuk a helyiek előadásában? Ha igen, akkor vajon miket mormolhatnak magukban ("Ó Avalokitesvara Boddhisattva, adj nekünk minél több átvágnivaló sápadtarcút...")

Fázisképek a fekvő Buddháról:

pénzáldozat a fekvő Buddha templomban

Bangkok az Aranyhegyről

a szállásunk melletti elfekvőben 

WC a vasútállomáson (lehúzója nincs, a vízben lévő edénnyel kell leönteni)

ugyanez guggolós stílusban

Jól elmászkálódtunk, no meg az 53-as ingyenbusz is elég későn jött és lassan haladt a dugóban, úgyhogy arra maradt csak idő, hogy bemenjünk egy utolsó nagy fagyikehelyre, na hova is, hát a Swensensbe, majd pedig egy pohár sörre az egyik elfekvőbe. Utána a buszos maffiának adtuk át magunkat, és végül többünkkel együtt bevagoníroztak bennünket egy airport minibuszba és röpültünk az utópisztikus csupafém, üveg és tükör és mozgólépcső, mozgójárda óriásreptérre. A reptér nagysága ellenére teljesen átlátható, és könnyedén ment a becsekkolás és az összes rohadt ellenőrzés, ami a repülést megelőzi. Az azért fura volt, hogy csakúgy, ahogy kambóbol kifelé jövete is, most is a mellkasunkra csaptak egy matricát, ezúttal turkish-est. Nem értem, hogy is képzelik ezek a primitívek, hogy egysyer nem kapnak valakitől egy marha nagy pofont, hogy minek is nyúlkálnak ilyen helyekre.

A repülőn most is kiváló volt az ellátás, és nemcsak a kaja volt rendben, hanem a volt sok választható film, zene és ostoba játék a hosszú repülőutat feldobandó. Én sufi zenét és arab grove-ot hallgattam a tűrhető fajtából. Próbálkoztam filmekkel is, de mindet elég nyálnak ítéltem. Végül egy alapfokú francia nyelvleckével sűlyosbított nagyon sötét kis játékkal altattam el magam. Istanbulban aztán vártunk vagy hat órát. Győztük magunkra locsolni a sok drága parfümöt (szagunk alapján ránkfért) meg átnézni az értelmetlen árukat kínáló boltokat, de ólomlábakon járt az idő. Hasonlóképpen járt 40 pécsi gyerek is, akik Sanghajból érkeztek, ahol kórusolimpián vettek részt ezüst minősítéssel a végén. Szóval, voltak ismerős kollégák Istanbulban. A rövid repülőút után már felgyorsultak az események, (Gabiknak, köszi, hogy kijöttek) és egyszercsak hazaértünik. Nem könnyű feldolgozni, ami az elmúlt másfél hónapban történt, de igyekszem, és most már nem annyira írni róla, hanem minden bejegyzéshez a képeket hozzárendelni. Ezzel is egész jól el fogok egerészni, már előre látom.

király ellátás a repülőn

nagy programválaszték kivehető távkapcsolóval 

sajnos itt már mentünk haza. 

Utolso egesz nap Bangkokban

Reggel csobbantam egy kicsit a tetoteri uszodaban, ami egy gyerekmedence-fele, de azert hoseg ellen jo volt. Addig a Zsuzsa netezett, nehogy otthon eltuntnek nyilvanitsak. Utana indultunk volna a kiralyi palotaba (elotte Swensens fagyizo), de megint kozbeszolt a sors. Egy urge utbaigazitott bennunket. Tok spontan dolognak tunt, ahogy beszelt, pedig tutti, hogy a szokasos beugratas volt ez is, amirol egyebkent meg a Lonely Planet is megemlekezik a veszelyekrol szolo fejezetben. Az van, hogy jon egy jolszitualt figura, aki valami dajkamesevel egy zaszlos (allami) tuktukoshoz kuld, hogy az majd potom penzert mindenfele visz. Csak hat be kell menni par allami (ertsd: draga) uzletbe kicsit korbenezni, hogy a fuvaros benzineskuponokat kapjon, tok ugy, mint Indiaban. Ezert csak jelkepes osszeget kell neki fizetni. Egyszer mar mentunk ilyennel az allobuddhahoz, es most megint be lettunk dolve. Igaz, vegulis nem jartunk rossszul, mert mondtam neki, hogy miket akarunk latni, es abbol az egyik eleg messze volt, ahova vegul ingyen elvitt bennunket. Csak eppen ott is hagyott. Az ugy volt reszletesen, hogy a beeteto ember azt hazudta, hogy a teveben is bemondtak, hogy valami unnep van, es mindenhova ingyen lehet menni, a palotaba is, de csak 3 ora utan (az LP szerint fel 4-ig vannak nyitva, es ez nem volt eliras). Nem lattuk a teveben? - kerdezte tobbszor is. Hat, nem. Na, szoval, ingyen be lehet menni, az allami taxis 20 eysegert mindenhova elvisz, ilyen duma volt. Ez igaz is volt egeszen addig, hogy elmentunk az allami boltba, hogy megkapja a kuponjait, es utana elvitt bennunket az aranytemplomig, de mikor azt megneztuk, mar nyoma se volt. Elhuzott a gennyedek. Azert mi nem estunk zavarba, es nemi rohadthusnak tuno utcaikajaeves es a nagyreszenek kutyaknak osztogatasa utan alkudtunk taxira es huztunk a palotahoz. Ott persze megtudtuk, hogy mar zarva vannak, es rajottunk, hogy mar megint kamu volt az egesz. Na, nem baj, ma megyunk oda ugyis. Az Aranytemplom vegulis ingyen megvolt, amelybol baromi szep a kilatas egesz Bangkokra. Innen latszik a varos ketarcu volta, a regi es a hipermodern resz. Lattunk buddhista temetot is, amelyben a hamvakat orzo urnakat eltemetik, es kis siremlekeket emelnek a halott fotojaval, vagy eppen fekvo Buddha szoborral a mesterseges hegy oldalaba. A palotat kivulrol megneztuk, aztan elmentunk a kikotobe, utcan bekajaltunk, es sajnos megint talaltunk egy jo kis fagyizot, nana, hogy Swensens-t es betoltunk egy-egy kelyhet. Sokaig teblaboltunk, mert nem talaltuk a hazautat. Kozben esett, idonkent szakadt az eso. Ugettunk hosszan a vizes uton oda es vissza, ahogy a felkegyelmu de nagyon segitokesz helyi erok mondtak. Itt az is segit, akinek fogalma sincs semmirol, mert a thai nagyon segitokesz nep (es elonyuk, hogy nem harkolnak es kopkodnek az utcan, vagy legalabbis meg nem tunt fel). Jut is eszembe, hogy a marvanytemplomot is lattuk a nagy zuheban. Nagyon szepek ezek a helyek, de inkabb majd kepekben szamolok be roluk.
Este grasszaltunk a kornyeken, es bucsuztunk a varostol. A Zsuzsa osszetorette magat egy thai masszazs erejeig, en meg addig es azon tul is inkabb netcafeba jottem. Holnap ill. ma en is tervezek egy torturat, azt szeretnem, hogy halak egyek a boromet. Van itt ugyanis egy ilyen szolgaltatas is. Lehet, hogy ez az utolso itteni bejegyzes, de majd meg meglatjuk. A repulonk este 3/4 12-kor indul es magyar ido szerint 4-en negyed 1-kor (nappal) erunk Istanbulon keresztul Pestre.

kicsit sincs személyi kultusz

a hagyományos meg a modern Bangkok 

Uszo piac

HajnalI 8-kor kicsit rossz volt felkelni, miutan vagy negyig elcsetelelodtem a neten. De hat hiaba, az otthoni dolgokat is intezni kell. Szoval, felpattantunk a huvos legkondis szallasunkon, mentunk ki a punnyadt melegbe es kerestuk a buszt, ami kivitt bennunet a deli buszpalyaudvarra, merthogy, elhataroztuk, hogy tomegkozlekedunk most, de tenyleg. Na, igy is volt, csak kicsit sokaig tartott. Meglett nagy nehezen a helyi busz, meg elvitt bennunket a buszpalyaudvarhoz, ami elegge kint volt a varosbol, de kicsit fura lett a folytatas. A palyaudvaron kerestuk, hogy hol kapunk jegyet az uszopiacos faluba, amit nem szeretnek fejbol felidezni nevileg, mert eleg kacifantos helysegnevek vannak itt. Lenyeg, hoy nalam volt az LP, amiben benne volt a telepules neve, es mikor onnan felolvastam, lathatoan villany gyult a hallgato fejeben, es mindjart tudta, hogy merre mutogasson. Na, igy ertunk el a jegypenztarig, ahonnan csak kb. 4-szer kuldozgettek minket mindenfele, mig egy kis penztarhoz ertunk, ahol is intett a no, hogy kovessuk, es kiment a lyukjabol. Mi mentunk utana, mozgolepcson le, kijartaton ki, mire szolt, hogy egy padra uljunk le. leultunk. Lattuk, hogy a szemben levo colaarus uvegkupacabol elovarazsol egy adag jegyet, odajon es tep belole, es mondja, megint miutan fizettunk (2*80 egyseget), hogy menjunk vele. Egy mikrobuszhoz vezetett, ami odavitt bennunket szuk 2 ora alatt az uszo piacra. Nyilvan valami maszek musor volt ez, de nem zavart vegulis bennunket, mert visszafele allami busszal jottunk, es az se volt olcsobb, viszont lassubb volt. Kiraktak bennunket az uszo piacnal, ahol azonnali heveny alkudozasba kezdtunk a csonakra, ami bevitt a piacra. Vegul 250ben megegyeztunk, es huztunk a ladikkal a tett szinhelyere. Sajnos itt is a szokasos giccseket arultak nagyreszt. Azert vettunk par vackot, inkabb mar azert, mert elegunk lett az arusok nyavogasabol. Aztan mikor kitettek egy ora utan a csonakbol, a szarazfoldon visszamentunk, es a partrol rendeltunk kajat, amit a csonakokban foztek, sutottek. Kertuk, hogy ne legyen szpajszi, azaz eros, es tenyleg nem volt. A kaja utan sajna gyalog kellett visszamenni a buszhoz, mert eppen megint nem jott semmi jarmu, hiaba irta az LP. Az LP thaofoldi kiadasa egyebkent minosithetetlen, semmirol nem ir kielegito informaciot. Irja, pl. hogy az uszopiacra, a legnagyobbra a deli buszpalyaudvarrol indulnak buszok, csak eppen azt felejti el irni, hogy oda hogyan lehet eljutni, de meg terkepen se tunteti fel a deli buszpalyaudvart, ami ez esetben jatszott. De ugy altalaban is ez a helyzet a thai LP-vel, amelyet majd a honlapjukon is meg fogok kritizalni, hatha a kovetkezo kiadasa mar hasznalhatobb lesz.

Egy kis úszópiaccal lazítom a szövegtestet:

sörösdobozból készült eszméletlenül esztétikus kis tárgyak 

Damnoen Saduak

úszó piac (mi a Damnoen Saduak-ban voltunk, de van több helyen is)

készül az ebédünk

ezt ettük ott

itt és ezekkel 

a desszert

Damonen Saduak főutcája

piaci áru (tőle vettük Máriának a kalapot) 

ostyás, tojáshabos, gyümölcsreszelékes édesség

Mikor jottunk vissza a hulla forrosagban, eppen kerdezoskodni akartunk a buszok irant, mikor arra jott egy nagyobb busz, Bangkok volt rairva, es mar messzirol integetett a kalauz, es meg is allt a busz, hogy fel tudjunk szallni ra. Egyszoval, mazlink volt a hazauttal. Lett vagy du. 5 ora, mire a Kaoshan roadra ertunk, ugyhogy a kiralyi palotat holnapra (ill. mar mara) halasztottuk, es shoppingolas es kajalas kovetkezett. Kar, hogy itt altalaban giccsek kaphatok, raadasuk mindenhol ugyanazok, es Indiahoz es Nepalhoz kepest dragabban. Ha a minoseget nezzuk, akkor Nepal, de India is, egeszen mas minoseget kepvisel. Az viszont jo, hogy nincs szamottevo mocsok es buz sem, es erdekes ahogy egymas mellett el a hagyomanyos varos a kis piacokkal , a rengeteg kajaldaval a felhokarcolos space nagyvarossal. Az emberek inkabb a hagyomanyok szerint gondolkodnak. Larhatoan nem szeretik a bonyolult dolgokat, egynel tobb informacio mar megfekszi a gyomrukat, no meg erdekesen tudnak viselkedni is. A H1N1 virusparabol megmaradt a buszokon a fertotlenito genya, amit fel lehet kenni a kezre, na meg a kalauzon a maszk, ugyanakkor, iskolai osztalyok ugy viselkednek, mint a vademberek. Lattam Jomtienben a parton egy mokas vetelkedot ket osztalt kozott. A tanar bombibe beszelt, kulonben nem hallottak volna. Ket csapat versengett valami srafetaversenyben, ahol egy nagy koszos nadragot kellett mindenkinek sorban felhuzni es futni vele egy kort a homokban. Volt a csapatoknak dobosuk is. Mikor az egyik gyozott, olyan tancot vagtak le, hogy ahhoz kepest a kurvanegyed gogo-girljeinek kigyozasa egy 0 volt. Tiszta torzsi orulet vett rajtuk erot, es mindez a toronyhazak altal ovezett strandon. Osszesegeben, nem tudom, hogy el meg ez az orszag, egyaltalan hogyan bir mukodni, ennyi, lathatoan csokkent ertelmu lakossal, de megis valami hajtja ott a dolgokat, megpedig jobban, mint Mo-on, mert itt a fejlodes kezzelfoghato, a valsagnak pedig nyoma sincs.

Bangkok egyik főútját a király családi fotói díszítik bemutatva őt és közvetlen hozzátartozóit különböző életkori szakaszokban

szerzetesavató a büszke szülőkkel