A cim konkretan ertendo. De szerencsere tuleltuk. De mielott ebbe belekezdenek, volna egy fontos hianypotlas: tegnap nemcsak a korabban irt kolostorokban voltunk am, hanem Chemreyben is, ahol eppen pujara erekeztunk, ami valami nagyon remek volt. A lamak mely hangon kantaltak, erdekes suveggel a fejukon, idonkent veszetul vertek a dobokat es fujtak a hosszu kurtjuket. (Az előző bejegyzésben van is róla kép). A helyi erok a foldon ulve neztek az egeszet. Hogy nem fagyott oda a fenekuk. Mi konyveken alltunk es ultunk a Zsuzsaval, mert kulonben szetfagytunk volna. Ott is maradtunk volna meg, ha a rendkivul buddhista francia utitarsunk nem nogat bennunket, hogy eleg volt mar. Az a no nem normalis, a tarsa, Max, ma elegge el is hatarolodott tole.
Ma koran reggel indultunk volna, ha Christine nem szokarozik, hogy o nem ilyen, hanem amolyan kavet ker es hasonolok. Na, vegre elindultunk egy nem nagyon jo kocsival. Taxi volt rairva, az utazasi irodas azt mondta ra, hogy taxi limuzin vagy valami ilyet, a limuzinra pontosan emlekszem. Na, ez egy eleg ocska roncs volt. A Trans Tara cegnek kben ilyen szar kocsijai vannak, ezzel szamolni kell, ha valaki idejon. Nem ugy, mint az a ceg, akikkel a Pangong tohoz mentunk. Nekik legalabb a kocsijuk volt erosebb (igaz, azok meg kestek). Ott mondta is az urge, hogy Suzuki szamuraj. Ez volt a szava jarasa. Bennunket ez az Uvegtigrisre emelkeztetet (izirajder ocsem). Ez a kocsi olyannyira nem volt egy szamuraj, hogy elakadt az ocska szaros uton tobbszor is. Persze, az hogy ut, enyhe tulzas, mivel egy nagyon zotykos szakasznal ki volt egyszercsak irva, hogy closed. Egy darabig acsorogtunk ott, a taxisnak lathatoan fogalma sem volt, hogy mittegyen, mire valakik elhuztak szepen a tabla mellett a lezart utszakaszra. Erre a mi emberunk is felbatorodott, es mentunk a lezart szakaszon egy darabig. Hamarosan kiderult, hogy miert is volt lezarva az ut. Ti. egyszercsak megszunt letezni. Csak munkagepek es terdig ero korakasok, suppedo kosivatag, na meg szakadekok - ezt birtuk latni. Darabig eldulongeltunk, aztan vegleg megfeneklett az auto. Se elore, se hatra. Christine, a bolond parizsi no, elindult gyalog visszafele egy szal esernyovel, amit nap ellen hasznalt. Maxnak fajt meg a gyomra, en adtam neki gyogyszert, es strandpapucsban volt, tehat eslytelen arra, hogy gyalog elmenjen valahova. Kb. 3500-4000 m kozott jartunk marmint magassagban es 7-8 km-re Lamayurutol. Mi a Zsuzsavalk elhataroztuk, hogy gyalog elmegyunk Lamayuruba, es igy is tettunk. A soforunk csak tarta szet a kezeit, fogalma se volt, hogy mit tegyen, Christine lelepett, Maxnak mondtuk, hogy esetleg menjen a baratnoje utan a dzsippel, majd terjenek arra az utra, ami jo, es amin a busz is megy (azon jottunk Kargil felol). Mire Max elhatarolodott Christine-tol, mondvan, hogy csak par napja ismeri, es baromira utalja mindenki a parizsiakat, mert olyanok, mint ez az oreglany, ubermenschnek kepzelik magukat. Megjegyeztem, hogy tan nem is a kaja miatt van ki a gyomra. Elegge helyeselt. Azer azt elhallgatni napokig, hogy regard Max, attention, ne ide nezz, hanem amoda, orokke ugralt a no a kocsiban is, uvoltozott, szoval egy hulye picsa volt, aki raadasul baromira kivolt az egesz helyzet miatt, vegig mondogtta nekem, hogy ugye visszamegyunk az irodaba, es visszakerjuk a lovet, meg balhezunk, ami persze megint ram maradt, ahogy az kicsi hazankban is lenni szokott. Aki a leghangosabb, vegul, az nem vallalja frontalisan a konfliktust. Na, de mar megint elorerohanok.
Szoval mentunk a hegyek kozott, a duborgo folyo menten a szerpentinen, ahol nehol eltunt az ut, de gyalog atjarhato volt. Danok is jottek gyqalog, tehat nem voltunk egyedul, csak az zavart, hogy nem lehetett tudni, hogy mennyi ideig es milyen magasra kell menni, hogy Lamayuruba erjunk. Iszonyatosan tuzott a nap. Vegre, egy kayar utan meglattuk a 11. sz-ban (asszem) epult gompat. Nagyon megoroultunk, meg a Lamayuru tablanak is, de meg jocskan kellett gyalogolni, hogy egy vendegloig, egyaltalan lakott helyre, erjunk. Izombol megtalaltuk let evvel ezelotti szallasunkat es a hozza tartozo ettermet, ahol jol beittunk (az osszes citromos vizet, ami volt) es bezabaltunk. Keszulni kellett arra, hogy esetleg stoppal jovunk vissza, vagy netan ott mradunk ejjelre. Feltetelesen le is targyaltunk egy szobat 250 rupiaert, aztan felmentunk a faluban, ami kben allati osi es nagyon klassz, a gompaig. Na, ott talalkoztunk Maxekkal es a taxissal. Kiderult, hogy Christine stoppolt egy dzsipet, majd mikor lefele haladtak az uton, osszefutott Max-szal es a taxissal, akik a szar kocsival mentek a masik utra. Kiderult hogy a taxis azert valasztotta ezt az utat, mert fel oraval rovidebb lett volna. Csak eppen nem szamitotta be szerencsetlen, hogy az ut le van zarva, gyakorlatilag nehany szakaszon meg nincs is, az o kocsija meg egy roncs, nem am negykerekmeghajtasu uj dzsip. Mert azzal azert at lehetett vergodni, azt lattuk. A taxis be volt szarva, hogy mi van velunk, es allitolag keresett bennunket, de szerintunk mi akkor mar javaban a pizzat es a vegetable pakodat ropogtattuk.
Lamayurut alaposan atneztuk, meg egy lamaszobaba is bementunk, na meg mindenhova, ahova lehetett, es ahova nem. A vorossipkasok e kozpontja nekem kulonosen kedves, nem tudom, miert, ezert szamomra meg ez az aladozatos ut is megerte. Remelem a kepek majd bizonyitjak, hogy igazam van. A sok kesedelem miatt azonban esely sem volt arra, hogy Alchiba es Likirbe bejussunk, ami azert veszteseg meg akkor is, ha ket eve jartunk mar ezekben a kolostorokban. Kertuk, hogy az este kozeledte miatt azonnal menjunk Lehbe, na meg azert, mert tobboras razatasnak neztunk igy is elebe, nem beszelve a szakaadekos szerpentinekrol. 3D-ben nyomtuk az utat, idonket ropkodtunk is a levegoben es izgultunk, nehogy egy bucka tetejen fulladjon le a jargany. Tenyleg komolyan addogni kellett az allaga miatt, no meg, hogy kifogy belole a benzin. Az egyik toltoallomasnak nem volt eppen benzin. Egy masik helyen meg a taxisunk ego cigivel a kezeben harom viszkisuvegnyi benzint ontott a tankba es slussz. A franciak mikor meglattak az ego cigit, ki is menekultek a kocsibol. Szoval ilyen egy hulye volt szegyeny sofor. Mikor vegre beertunk Lehbe, mar sotet volt, egyenesen huztunk az irodaba. Egy kezeit tordelo, mosolygo arcnak eloadtuk, hogy mi volt, es kertuk, hogy keritse elo a fonoket. Sajjjnos, az nem volt lehetseges, meg mobilon se birta ertesiteni valamely rejtelyes okbol. MI meg nem tagitottunk. Ill. Christine el akart menni, pont o, aki a legjobban ki volt akadva elotte, de monduk Max-szal, hogy ha most lelepunk, akkor holnap ezek mar sehol se lesznek, vagy minden le lesz tagadva. Mikor sokadszor emlegettuk a police-t es kertem, hogy legalabb a taxis keresse az arcot, aki az irodat vezeti, vegre megmozdultak, es kisvartatva elokerult a fonok. Azt hazudta, hogy baleset volt a jo uton - ez nem igaz, mivel mi, amikor gyalogoltunk, fellattunk arra az utra, es lattuk, hogy zavartalan a forgalom - aztan meg arra hivatkoztak a taxissal egyutt, hogy mi voltunk a kocsogok, mert elindultunk, ezert volt a keses. Na, ekkor hataroztam el, hogy nem csak a kimaradt ket kolostor miatti osszeget, hanem a teljeset fogom visszakovetelni. Ez igy is lett. Max is beszallt, mutatta a fotokat a kovekbe ragadt autorol, mondta, hogy az nem baleset, hogy ilyen szar volt az autonk, a hulye Christine meg mintha nekik drukkolt volna, probalt szepiteni, hogy nem a taxis hibaja (aaa, nem o valasztotta az utat, ugyebar, dehogyis), meg hogy vegulis lattunk egy kolostort. Mondtam neki, hogy aha, csak kar, hogy az ut egy reszet gyalog tettuk meg, es az is elofordulhatott volna konnyeden, hogy elkeruljuk egymast, aztan johetunk haza stoppal. No, meg nem biztos, hogy trekkingre keszultunk. Na, szo szot kovetett, vegul a faszi a teljes osszeget visszafizette. Ekkor valamit dumaltak Maxnak, en Christine sipakolasatol nem hallottam, csak azt lattam, hogy Max odadobja nekik az 1000 rupiat, es azt mondja, hogy ya, and this is France and you are slumdogs (ami eleg serto, merthogy a nyomornegyedben elo kutyakat jelenti - ezt sokan tudjak az Oscar dijas film ota). Kerdeztem utana, hogy ez mi volt. Azt mondta, hogy nala akkor kapcsoltak le a villanyt, mikor az egyikj irodas csaj beszolt, hogy naja, this is Ladakh (szoval, hogy ugyanma mit is varunk el), es erre lepte ezt. En nem tartottam helyes eljarasnak, es kifejtettem neki etologiai megfigyelesemet, ami kb. annyi, hogy itt ezeket a nepeket nagyjabol a vegeredmeny erdekli, es az ahhos vezeto ut nem. Egymassal is eleg sokat balheznak, mit nekik egy kis vita. Az a lenyeg, hogy a zseb legyen tele. Csak az szamit buntetesnek, ha vissza kell adni a lovet. Mondtam meg Maxnak, hogy besoltam az urgenek, hogy na, adja csak oda a francianak a penzet, mert micsoda dolog ez, hogy itt szenvedtettek, nem latta, amit akart, es amiert fizetett, es most itt vigyorognak - mert azt tettek - hogy beragott es visszadta a penzt. Nana, hogy nem adtak neki vissza. Nana, hogy en meg szepen eltettem a mi reszunket. Mikor kijottunk, a taxis meg beprobalkozott, hogy kapjon tolunk valami kis lovet, de nem hallgatam vegig a mesejet, hanem elhajtottam. Christine persze adott neki nem tudom mennyit, o, aki a legjobban ki volt akadva, es beigerte, hogy minden topicban elaztatja a gazembereket, akik az eletunket is veszelyeztettek. Ha ezek utan meg penzt ad nekik, csak megerositi oket abban, hogy ezt meg lehet csinalni, hiszen a kocsog feher ufok ugyis fizetnek. Na, mindegy, erzekeny bucsut vettem toluk, es elhuztam a szallasunkra. Zsuzsa mar elozoleg lelepett, mivel nem birja az ilyesmit. En ugy vagyok ezzel, hogy ha valaki nem teljesiti amit igert, es meg utana ossze-vissza hazudozik, azt nem tudom szo nelkul hagyni, ez van.
Jelentosen learaztuk tehat a programokat, de nem bantuk volna, ha nincsenek ezek a viszontagsagok, bar nyilvan ezekre fogunk majd a leginkabb emlekezni. Azert persze egy ilyen szar kocsival rosszul is vegzodhetett volna a kaland.
Most a netcafeban a fonok gepenel ulok (torzsvendeg leven) es mokas, hogy tolem kerdezik , hogy van-e szabad gep. Jottek izraeliek, mondtam nekik "ken" (igen) es mutatam melyik gephez uljenek. Lassan penzt is szedek, mert a fonok mondta, hogy kicsit ledolne, es ram bizta a ceget. Na, de lassan en is megyek. Zarom a boltot.
A rafgtingot lehet, hogy megis kihagyjuk, mert ennyi zorro tortenet kicsit elgondolkoztatott bennunket, na meg a valagunk is kivan, de majd meg meglatjuk.
a távolban feltűnt Lamayuru
és megvan!
a viszontagságok után...
Lamayuru
szintén
szerzetesi szoba
Raftingolni lehet velünk, hosszabb útra viszont ne menj, mert ócskák az autóik
falun dafa Ladakhban is
Lehi piac
