Kargilban vesztegelunk, de talan csak holnap hajnalig

Jelentem, megusztuk Sringart, igaz, meg nem ertuk el Leh-et.
Az ugy volt, hogy felhivtuk a kocsog lakohajosunkat, hogy jojjon ertunk, mert ugye ra voltunk szorulva, hogy csonakon elvigyen bennunket a lakohajoig. A netcafebol hivtuk fel, ahol a multkori blogot irtam. Erre azt valaszolta, hogy o csak oda megy, ahol kitett bennunket, csak nyugodtan bukdacsoljunk oda a toksotetben. Szegenyke nem tudott kibaltazni velunk, mert egyreszt mindig ragadnak rank helyi erok, akik nana, hogy odakisernek a kert helyre, masreszt, kivalo a telefonomon a ledes lampa, vilagit, mint csillar. Viszont akkor vegleg eldontottuk, hogy masnap kicsekkolunk, es kikoltozunk a partra, hogy konnyebben talaljunk valami jarganyt, ami elvisz bennunket Ladakhba. Ez igy is lett. Masnap beszoltunk, hogy megyunk. A lakohajos bunko ki se jott a kuckojabol, foleg, hogy a szolgaja, akik hozott-vitt bennunket, nyilvan jelentett, hogy azt mondtuk, hogy a gazdaja vagy sotet, vagy hazudos, mert azon az uton, amire azt mondta, hogy le van zarva, es amit rogton kiszurtam, hogy meg nincs is Old Sringarban, no meg embereket is lattunk rajta, szoval, hogy az igenis jarhato, minden nyitva van, na meg hogy onnan be lehet menni oda is, ahol a katonak orkodnek, ezt egyenesen toluk kerdztuk meg, es nem igaz az sem, hogy az allami budzpalyaudvar ne lenne elerheto. Na, mikor vegre elhuztunk tavi bortonunkbol, becsekkoltunk egy kinti szallasra, es nekivagtunk buszt vagy dzsipet nezni. Akkora mazlink volt, hogy azt kell, hogy mondjam, hogy meg ide is elert a nepali aldas, mert osszefutottunk harom feheremberrel, akik szinten huztak volna el. Igy hogy oten voltunk, eselyesek lettunk egy dzsipre, amirol megtudtuk, hogy barmikor indulhat, csak vasarloero kerdese az egesz, es feher szahiboknak szabad az ut is. Reggel meg kora delutan vannak dugok a kozeli Sonamarg-i zarandoklat miatt (ez a Yatra), de kulonben mehetunk szabadon ki a varosbol. Az volt csak kar, hogy utitarsaink csak Kargilig mentek, nem Leh-ig. Kargil feluton van. Itt volt 1999-ben egy eleg nagy csata, es meg most sincs teljes nyugi a pakisztani hatar kozelsege miatt. Korabban eleg sok buszt megtamadtak az uton. At is mentunk Tiger Hill-en, ahol a legnagyobb gazok voltak. Na, mindegy, gondoltuk, legalabb Sringarbol eltununk, amig lehet, mert barmikor lezarhatjak az utakat, es a bennrekedesnel jobb egy kis kargili tenferges. Onnan csak eljutunk tovabb valahogy.
Igy megalakult kis nemzetkozi csapatunk, es kozosen kifizettuk a nem keves, 4500 rupias dzsipet, ami zsiruj volt es kenyelmes, merthogy mas mar nem szallt be. Utitarsaink nagyon jopofa arcok voltak: egy mindig tatott szaju, ezert fogyatekosnak kinezo fiatal ficko Svajcbol, Marius, aki mint kiderult, egyaltalan nem hulye, csak orult. PHD-jet irja a Bern-i egyetemen a kargili dialektusbol (megigerte, hogy ha kesz lesz, elkuldi). Mivel svajci, eleve beszel par nyelvet, ugy mint nemetul, franciaul, olaszul es angolul, no meg tud, tibetiul, hindiul tan beszeli az urdut is, no meg a tibetinek azt a ladakhi valtozatat, amelyet Kargilban beszelnek. Ez egy igen osi valtozata a tibetinek, ezert eredekes tudomanyos szempontbol. Vicces, hogy a lakossag itt javareszt muszlim, megpedig siita (mindenutt Khomeini fotok emlekeztetnek erre), megis egy igen osi tibeti nyelvjarast hasznalnak, pedig hat Tibetre igencsak a buddhizmus jellemzo. Nem messze van persze Pakisztan, ez igaz. Tibeties arcok muszlim kornyezetben. A nok muszlim modon bebugyolalva, a fazonok egy reszenek a jellegzetes tokfedo a fejen, es mecsetek, gompak viszont nincsenek. Na, de megint elorerohanok (uhh, kozben elszallt a net, de nem sok veszett el szerencsere). Masik ket utitarsunk, egy kozepkoru ferfi es no, eredetileg csehek, valamikor a 80-as evekben leptek le Ausztraliaba. A no pek, a fazon valami elektronikai dologgal foglalkozik, de eppen eladtak mindent, es honapok ota utaznak. Open jegyuk van, nem kergeti oket a tatar, most konkretan Zanszkarba igyekeznek, ami leginkabb teherautoval, stoppolni kell ezeket, es lovon vagy oszveren kozelitheto meg. Evek ota utagatnak mindenfele, leginkabb Azsiaba, de jartak mar Csehorszagban is, miota leleptek onnan, meg szerte Europaban. Nana, hogy agyonnosztalgiaztuk magunkat a regi Praga urugyen, meg megdumaltunk minden kozos elmenyt. Jo kis multilingualis tarsasag voltunk. Marius hindiul beszelt a kasmiri taxissal, velem nemetul, a tobbiekkel, angolul, mi a csehekkel angolul, a csehek meg mi persze magunk kozt az anyanyelvunkon. A dzsipet Ivan valasztotta ki, aki oreg hippi formaju, hosszu osz haja copfban, es baromira reszletesen es nagy nyugalommal, de lerazhatatlanul faggatta a helyi eroket. Jobb volt igy egyutt atmenni a katonai checkpointon is, foleg, hogy a katonak kicsit tul sokszor mondtak, hogy no problem. Ja, azert volt rajtuk, golyoallo melleny es nagy dog puskak. Az utcak kihaltak voltak, ahogy mentunk a dzsippalyaudvar fele, es a boltok is zarva, de mikor odaertunk, lattuk, hogy a redony nem volt teljesen lehuzva, es a resen keresztul tudunk venni hideg vizet. Az alkudozas utan egy ora mulva indultunk is. Nem tudtuk igy kihasznalni uj szallasunkat, ami 300 rupiaert igen franko volt. Csicsas, de tiszta, es volt benne hideg-meleg zuhany, na meg egy olyan foszer, akit egy dan no tartott ki halalaig, es utana rahagyta a penzet (ebbol lett a panzio). Csak annyi idonk volt, hogy ezt a sztorit levagja nekunk a nehai selyemfiu, aki biztositott bennunket arrol, hogy az oreg dan nonek (aki szerinte kisertetiesen hasonlitott a Zsuzsara, hahaha) halalaig gondjat viselte, mindig masszirozta, ha kellett, es elfaradt vele mindenfele Europaban.

reggelink a lakóhajón

itt még rabságban 

Ugye, mennyire baromira hasonlít Zsuzsára a halott dán nő mikor még élt? 

pékség (nagyon jó kenyeret sütöttek)

Sonamarg a zarándokok sátraival 

tiszta Svájc (ill. annyira nem tiszta) 

recycling

kashmiri hegyek 

keskeny, szakadékos utakon...

Marius a Zoji-La hágónál 

az a fószer hátulról az Ivan 

középen a sofőrünk, a sápadtarcú Iván jobbszéln

gleccser 

kis csapatunk (kivéve a fotót készítő Marius) 

itt már Marius is látható

elég gleccseres az út

Ivan érdeklődik

Drass (itt alig több, mint 10 éve nagy csaták voltak: http://en.wikipedia.org/wiki/Kargil_War)

szerény szállás Kargilban

kívülről tök jó a szállásunk

Kargil: 

Mikor hagytuk elfele Srinagart, sajnos az nekunk inkabb megkonnyebbules volt, semmint banat, a politikai helyzet, na meg a sok taplo miatt, akik azt a teruletet lakjak. Atmentunk azon a helyen, ahol nemreg az egyik kiskorut agyonlottek. Ott 20 meterenkent alltak a katonak. Neha beneztek az autonkba, de latva a sok sapadtarcut, mindig tovabb lettunk engedve. Parszor azert Kashmirban tartozkodasunk alatt ki kellett tolteni mindenfele ostoba nyomtatvanyt, igy az uton is, de ez a legkevesebb.
At kellett kelnunk a Zoji-La hagon, merthogy utba esett, es a Himalajaban ezeket nem igen lehet kikerulni, mivel nincs tobb ut. Majd ha vegre lesznek fotok meg videok (szerintem csak otthonrol feltoltve), lehet latni, hogy mirol van szo. Addig is probalom leirni. Mentunk, mendegeltunk jo uton, egyszercsak lettek oriasi, hofodte hegyek korben, nekunk is belogott a jeges ho az utra, es lattuk a kivalo zarandokhelyet is, a fent emlitetett, ahova gazdagek nem am gyalog mennek fel, hanem helikopterrel. En Shiva helyeben azert lehet, hogy lecsapnam ezeket egy oriasi legycsapoval. Mentunk a szerpentinen felfele, az ut egyre keskenyedett, egyre zotyogosebb lett, es korlat az persze nincs arrafele, csak marha mely szakadek. Drukkolni kell, hogy a kocsi elferjen az uton, mikozben allandoan jonnek szemben is. A mi soforunk, egy srinagari humorherold, vigyorgott egyfolytaban, es kozben dudalt es elozott. Ezen az uton. Mi Ivannal es Ivanaval (hehe, ez volt a cseh no neve, komolyan) mondtuk, hogy take it easy, meg ugyis fotoznank, nem kene elozgetni, mert ugyis ott van meg 200 teherauto elottunk, a pofa aszonta, hogy imadkozott az ut elott (ez igaz, mert lattuk, mivel mi mentunk oda erte, es utkozben szedtuk fel a tobbieket), es mindenkit beajanlott Allahnak, meg kulonben is, az istenunk utan, nyugodtan higyjunk benne, legyen mar o a kovetekezo a sorban. Na, ezutan rahagytuk a dolgot, es vartuk, hogy mi lesz. Lassan kikecmeregtunk a hagobol, es jobb ut kovetekezett, csak neha szelte at egy-egy folyo, de azon a dzsipunk vidaman atevickelt. Ejjelre megerkeztunk a poros kisvarosba, Kargilba, amit mar tobbszor szetlottek, de most eppen nem. Nagy nehezen talaltunk szallast, egy iszonyatos kutyaolat 300 rupiaert. Egy koszos, am amugy viszonylag ures szobat kell elkepzelni, bordo szonyegpadloval, amit mikor lekoszosoztam, a hazigazda szolgaja el kezdett ciroksopruvel soporni. Erre akkora port kerekedett, hogy nem latszott benne az arc. Gyorsan megkoszontem, hogy eleg is lesz a takaritas. Van meg benne egy mocskos matrac, ugyanolyan paplannal - errol egy sereg koszlott csako ugrott fel, mikor kiadtak nekunk a szobat. Kerdeztem, hogy nincs kedvuk tiszta agynemut adni? Erre az volt a valasz, hogy ezek csak teveztek ott, nem aludtak. Es tenyleg, egy teve is van a szobaban meg egy mocskos hamutarto (ez mar nincs, mert kiraktam). Na, ezt foglaltuk el. A vece, mosdo kinn. Nem gondoltam, hogy annyira, amennyire, mert a mosdo a folyoson van, az eges szemelyzet nezi, hogy az ember hogyan mos fogat, a vece seggmosoreszeben van egy vodor, erre mutatott az urge, mikor kerdeztem, hogy hol a zuhany. Az nincs, de a vodorrel onthetek magamra vizet. Mondjuk ugy, hogy a vece melle allsz, es zutty. Nem latszott ez rogton, mert allandoan foglalt volt eleinte a helyiseg, el is mentem mergemben, de a fonok, beintett a szobankba egyszercsak hogy lehet menni, mert megtehette ezt. A szoba egyik fala uveg, be lehet ugyan huzni a fuggonyt, de nem teljesen, marad ott egy res, es kinn meg a recepcionak kijelolt asztal van es korulotte nagy elet reggelig. Az ajto folott res, hogy lehetoleg minden behallatsszon hozzank. Na, igy lakunk itt mi a kirakatban. De nem sokaig, remeljuk.
Ma megtudtuk, amit Marius, a svajci Korosi Csoma nem mondott nekunk, hogy hajnalban, 4,30-kor indulnak a buszok. Dzsipre nincs eselyunk, mert nem talalunk annyi embert, hogy megerje berelni. Na, meglett a jegy, koponyankent 300 rupiaert megyunk Lehbe,es insallah, du. 3-ra odaerunk.
Ma megneztuk Kargilt, ami egy nagy, havas hegyek koze ekelt kisvaros, kb. 1 ora alatt kiismerheto, ugyhogy gyalog felmasztunk Kargil fole egy Goma nevu faluba, megnezni a hegyi eletet. Iszonyat szegenyseg van, valyoghazak, nagy szakadekok, baromi rohano, bo vizu patakok, es a Suru folyo, ami a varos kozepen morajlik at. Jo volt latni ezt is, de meg jobb lesz vegre menni. Most indulunk is lassan a szallasra, mert kora hajnalban keles, es indulas a kedves kis himalajai 10 oras utra a de luxe busszal (na, kivancsi vagyok).

iskoláslányok

az igazgatónő glóbusszal 

nagymosás

 lábáztatás útban Goma felé

kisbolt Gomában

 jó magasan...

Szep hely a Dal to, de mennenk mar elfele innen

Nagyon szep kirandulast tettunk a Dal tavon shikaraban, ami egy fedeles elfekvos nagyobb csonak es lassan viszik az embert ossze-vissza a tavon es kozben jonnek az orkok mindenfelet eladni es hasonlok. Egeszen kozelrol lattunk madarakat, sasokat, kingfishereket, darvakat meg mindenfele nehezen meghatarozhato fajokat. Alig hiheto, hogy balhe van tolunk nem messze. De az van, most meggyozodtunk rola, na de elobb a shikarazasrol. Harom orarol volt szo, hogy megyunk 600 rupiaert, erre elvittek masfel orara. Kisse beragtam, mondtam a hazigazdanak, aki nagyjabol a tulajdonakent kezel bennunket, no ez nem fair, viszont unfair. Erre egyre hangosabban lajabalt, vegul mikor latta, hogy nem vagyok ettol meghatodva, felajanlotta, hogy visszaad nemi penzt, de inkabb azt valasztottuk, hogy megyunk meg egy kort. A csonakos pofa nagy nehezen belement es egy darabig duzzogott is, es szerintem bosszubol egeszen mocsaras helyre vitt bennunket, de az a helyzet, hogy mi ezt elveztuk a legjobban. Kis csuk csatonacskakon haladtunk, neztunk kozben korbe, mint Klaus Kinski a Pachitean a Fitzcaraldo c. filmben. Szoval, kiraly volt ez a program. Utana kis pihi kovetkezett, aztan megint nem fertunk a borunkbe. Valahogy nem kultivaljuk, hogy ulunk egy romban, ami tenyleg lakajos, es hajora emlekeztet (ez a houseboat, es sajna a luxus verzio is eleg leomlottnak hat kozelrol) de vegulis a vizivilag bamulasan kivul mast nem nagyon lehet tenni, esetleg meg lehet szemlelni a hazigazdat, amint rozsdas szogeket huzogast ki korhadt fakbol, vagy anyat, aki a foldkoszos de amugy aranyos gyereket abajgatja. Ja, a gyerek egy eves, de nincs nappal pele3nkaja, mert allitolag sirassal jelez, ha uritenie kell. En ezt a gatyaja alapjan nem nagyon iszem el, mert eleg foldkoszos szegenyke, es mivel itt minden gyorsan szarad, ezre se veszik, ha parszor beereszt.

Na, szoval, bemondtam, hogy mar megint mennenk kifele a partra, netcafezni, penzt valtani, meg ugy egyaltalan. A huseboatos faszi nagyon ideges lett es uvoltozve alairatott velunk egy papirt, hogy csak sajat rizikora mehetunk. Mondtam neki, hogy eleg regota sajat rizikora kozlekedem a vilagban, ugyhogy nyugi. Arra ragott be szerintem, hogy nem azzal a fazonnal akartunk bizniszelni penzvaltasugyileg, akit odahozott volna, hanem officebe akart vinni bennunket. Erre csonakkal kivitt bennunket a foutra, ahol minden zarva volt, se net, se penzvalto, se semmi, csak egy katonat lattunk, amint valakit bottal utott, es par tenfergo embert. A hazigazdank nagy kedvesen beszolt, hogy nem biztos, hogy vissza fog ertunk jonni, en meg kerdeztem, hogy mi a francnak kellett bennunket idehozni, de csak kajabalt az anyanyelven. Rogton felajanlotta egy ficko, hogy elvisz bennunket a mar jol ismert helyre, ahova eloszor is akartunk menni, na de a vizen talalkoztunk a hazigazdaval. Megint orditozott a kocsog, hogy szalljunk at, kenytelenek voltunk, mert a masik megijedt tole, es akkor a szokasos nethelyre vitettuk magunkat. En a Lonely Planetben mar lattam, hogy ahol a netcafe van, azon az uton siman lehet menni, ha tenyleg csak Old Srinagarban van a balhe, es lattunk is onnan embereket jonni, csak ez a marha ugatott, hogy ne menjunk. Na, mentunk, es nem volt semmi gond, viszont talaltunk egy csomo jo helyet, netezot is, meg szallast, hogy ne legyunk a disznoknak kiszolgaltatva. Azt is mondta az arc, mikor uvoltozott a csonakban, hogy akar most is huzhatunk el tole. Ez a szoveg mar ismeros volt Chitwanbol. Na, azt hiszem lett volna baja, ha a pakkunkkal felkeressuk a jardot, hogy ez este kizuzott bennunket. Ugy nez ki, hogy azert adnak arra, hogy idegeneknek ne essen baja.
Elsetealtunk a zart ovezet fele, es kozben filmeztunk, de tenyleg nem volt semmi gaz. Oda is mentunk a zart resz elejen orkodo allig felfegyverzett arcokhoz megkerdezni, hogy holnap reggel bemehetunk-e oda intezni a buszunkat Lehbe, mert az iroda Old Srinagarban van. Of course, volt a valasz,miert ne. Nasszoval, most majd meglatjuk, hogyan szabadulunk innen. Trekking es hasonlok torolve, es mar az aranykadas szutyokba se akarunk menni egyaltan sohasem, csak innen jussunk el ep borrel Ladakhba. Talakoztunk 4 lengyellel, akikkel kozosen berelhetnenk dzsipet, de felnek a foldon menni, es valoszinuleg repulni fognak (csak jovo heten szerdan lesz repulo, ugyhogy ez nekunk nem jo). Holnap kikoltozunk a szarazfoldre es mindent megmozgatok, hogy a leheto legbiztonsagosabban el tudjunk innen koccolni. Lehet, hogy kibereljuk a dzsipet kevesebben mint 6-an legfeljebb tobbet fizetunk, vagy megyunk taxival, meg nem tudom. A busz 2 nap mert meg kell allni Kargilban. Na, az a hely se egy eletbiztositas. Amig irok, a Zsuzsat lassan felesegul vesik, de legalabbis egy pasas azon van, hogy megmutassa neki a fotogyujtemenyet, de o csak kemenyen alkuszik euroeladasilag. Sikerult is neki, mert a ficko, aki nagyon szarul akart valtani, most visszajott es megkottetett az uzlet.

Ezt iratta alá velünk a nagyokos

Na, hamarosan megyunk vissza a lakohajonkra, remelem, meg nem adtak el a cuccunkat az orditozosek, es tan meg haza is visznek, merthogy rendetlenek voltunk es eltuntunk az alatala nem javasolt utcakban. Haditudosito egyelore nem lettem, de nem arulok el titkot gondolom, hogy erzek nemi affinitast ehhez. Ha fiatalabb lennek, menne ez nekem, mert izgi. Na, jo, persze, megdogleni nem ohajtunk.
Zsuzsa azt uzeni a hazaiaknak, hogy elunk, es remeli, hogy Lehbol mar tud freemailezni, mert innen meg mindig nem tud kuldeni mailt.

ők azért eljátszódnak 

shikarázgatunk 

nincs nagy forgalom 

Haboruban vagyunk

Gyonyoruen sut a nap, remek az ido itt Kashmirban a Dal tavon. Minden csendes es bekes. A heyiektol azonban megtudtuk, hogy ez parszaz meterre korant sincs igy. Kijarasi tilalom van, tegnap 6 embert megoltek Old Srinagarban. A halottak kozott van egy fiatal lany is, akinek a helyiek szerint annyi volt a "bune", hogy kinezett az ablakon. Mi biztonsagban vagyunk a Dal tavon. Most megyunk varosnezesre, mar ahova beengednek bennuket. Midenhol golyoallo mellenybe oltozott dzsiajdzsok vannak. A kasmiriak fuggetlenseget akarnak, besztrajkoltak, mindenki az utcan volt Old Sringarban, nyilvan volt a szokasos kodobalas is, es lett erre kijarasi tilalom, lodozes, es az utak le vannak zarva. Kora reggel azert remelhetoleg lesz majd lehetosegunk elmenni Ladahkba dzsippel, kedves kis videk fele, a pakisztani hatarhoz kozel. A trekkinget a hegyekbe lefujtuk, es szerintem lanovkazas se lesz a politikai helyzet miatt. Most en is inkabb erre a temara vagyok rakattanva. Allitolag elvisznek olyan helyre, ahonan ra tudunk zoomolni a zavargasokra. Ez ahogy elmondjak, talan mar annal kicsit tobb is. A turistakat mindenrol tajekoztatjak, mondjuk nem sokan vannak itt rajtunk kivul, es biztonsagban tartanak bennunket. Szolt a lakohajo tulaja, hogy ne menjunk el a netcafe bodejatol,mert abbol baja lesz, ugyanis itt, ahol ulunk, nem messze van Old Srinagar bejarata. Akik itt vannak helyiek, most nem tudnak hazamenni, mert senkit nem engednek be a varosba a katonak. Na, igy nyaralunk mi (csak oregesen :))
Monszun nincs, viszont a fenti helyzet egyre jobban van, most indulunk interjuzni a helyi lakosokat. Zsuzsa azt uzeni az Istvannak, hogy meg nincs pompazatos kasmiri ruhaja, viszont nem szeretne feher lepedot szemfedonek. Es ez nem vicc. Szoszerint ezt uzeni. Na, azert nono aggodalom, vigyazunk magunkra. Wppen most mutatjak a teveben, hogy tolunk 10 percre gyalog mekkora harcok vannak az utcan. Lehet, hogy mi vagyunk csak mar itt turistak, na jol kinezunk. A netcafes arctol eppen kerdezem, hogy amit mondanak a teveben (indiai teve), hogy ezutan majd normalizalodik a helyzet, nem igaz, mert az emberek fuggetlenseget akarnak, es nagyon be vannak ragva, mert a halottak kozott 9, 11, 13 eves gyerek is vannak, es a lany, aki a konyhabol kinezett, es fejbelottek 24 eves volt, ezek nem dobaltak koveket.
Zsuzsa uzeni, hogy irt mailt mindenkinek, de nem tudja elkuldeni. A net erosen le van korlatozva es nagyon lassu. A magyar hiroldalak elerhetetlenek, de egy csomo mas is.

És mindez képekben:

Alá kellett írnunk ezt a hülyeséget, mert Sunny szerint veszélyes helyre mentünk (egyébként veszélyes volt valóban, de nem annyira nekünk, hanem inkább neki, mert kerestünk másik szállást. 

Így termelik ki a susnyát a tóból (tán zöldtrágyának hasznosítják)

Kingfisher 

a reggelink 

a hajón 

A helyzet azóta se lett jobb (viszont romlott) 

Forrás: http://www.greaterkashmir.com/ (a képeket sajnos azóta leszedték)

Srinagarba ertunk

Rovid repules,de osszesegeben hosszu utan ertunk Sringarba, mert a Jetlite, amit senkinek se ajanlunk, mert nincs rajta kaja, csak csillioert valami ocska suti (ugy latszik ez itt a Go air-rel egyutt fapados) Jammuban is leszallt es allt egy csomot. Viszont a baromi sok ellenorzes elmaradt, ami jo volt, mert az elozo nap nagyon megviselte az idegeinket.

 Kicsit Jammuban is leszálltunk

Rettenetes ideig vartuk a csomagjainkat, utana egy fel szakdolgozatnyit kellett adminisztralni, hogy mi a halalnak jottunk, mikor megyunk, hol lakunk, stb. Kaptunk ajnalatot szallasra is, amit jobb hijan elfogadtunk, 400 rupia per kopfert. A pofa azt mondta magarol, akinek a lakohajojara vetett a sors, hogy o Sunny es Sunny is funny, es tenyleg. Egy nagy hazudozos rabeszelos diszno, de sajnos nem jart jol velunk. A lakohajo eleg gyonge, olcso, de semmi aranykad es egyebek, ugyhogy szerintem le fogjuk valtani hamarosan egy luxury tipusra, foleg ha meg tudjuk fizetni, mivel az isten penzet is elszedik errefele.

 egy lakójó a sok közül

 a mi hajónk Sunnyval (aki nem kicsit funny, de viszont nagyon hülye és szemét)

 a nappalink

 hálószoba

És a vizesblokk:

Ez is a nappali (a ventillátor mellett tartja a kis dicshimnuszos füzetét, amibe bele sikerült írnom pár keresetlen és egyúttal figyelmeztető szót magyarul és németül, hogy ne mindjárt derüljön ki neki, mikor mutogatja az idegeneknek, hogy van a szövegek közt vastag kritika is (az asztal üveglapja alatt van egy 500 Ft-os, és a könyvbe dugva egy magyar arc mérsékelt dicsérete, amiért kézbe fogja adni magyaroknak is a füzetecskét. Ezért reménykedem, hogy ha valaki odavetődik, bele fog olvasni, megtalálja a szövegemet, és még időben kereket old.)

shikara

 Nasir, Sunny cselédlegénye

  

 papírmaséárus jött a házhoz

Sunny lánya

az édes apjával 

ejtőzés a shikarában 

egy jobbfajta hajó 

Na, mi ez? (Shikara.)

Na, és ez? (Lakóhajó.)

A Dal tavon lakunk tehat egy un. lakohajoban, amihez egy kis sziget is tartozik. Van bene tkeppen minden, agyak, rendesnek mndhato azaz nem budos furdoszoba, konyha, kert, es kingfisheres, tavirozsas, sasos, kacsas sokcsonakos jo kis to. Voltunk a tavon egy csomot csonakazni es mi vettuk at rovid ido utan a vezetest. Lapatoltunk rendesen es neha nekimentunk ennek-annak. Kozben bufehajok tamadtak rank,de igyekezetunk ellenallni. Holnap varosnezes lesz, meg kitalaljuk akirandulasokat is helyi busszal, ami az urge szerint akinel lakunk, nemletezik, de mi mar tudjuk, hogy hova van shared taxi (mondjuk ugy lehet forditani, hogy iranytaxi) es onnan valami kis jargany egy olyan helyre (Gulmarg a neve) ahol cablecar van a hegyekbe, ami egy kis zart kabinos felvono vagy mi. A Zsuzsa majdnem sirt,mert en szerettem volna a hegyekbe is menni , de ez nem pontosan igy volt, ez nem szerepelt az elozetesben!!!!- irja be diszno modon Zsuzsa. Szoval nem kell tartania a nagy kirandulasoktol, mert nekem sincs inyemre, hogy ket ejszaka a hegyekben satrazzak a ciganyokkal (ok laknak errefele konkretan), furdes es minden nelkul, marpedig itt ilyen programot ajanl Sunny rettenetes aron. Erdekes volt, am megis eleg volt az egy kis helyen kuporgasbol, budosen (mikor is Mudiban egy agyban fekudtunk harman a fustos szobaban labunkal Buddhaval, akit feltunk, hogy lerugunk,ezert ki se mertunk nyujtozkodni)
Szoval beke lett egy ido utan, de azert csak meg kene nezni a hegyeket, ezert a Gulmargos kirandulas. A pofa szerint sztrajk van, ezert kerdeses az odajutas. Mi mar a nevet se hisszuk el, ezert aztan magunk fogjuk a kalandot organizalni. Most var rank es tele van a bugyra, hogy az alig mukodo billentyuzeten ennyit irok.
Zarom is soraimat mindjart, de eszembe jutott, hogy meg azt megemlitem, hogy amikor fel- es leszallt a gepunk, amin mi voltunk az egyetlen sapadtarcuak, el kezdtek orditani, velhetoen oromukben, igy nogatva a gepet, hogy ne robbanjon fel, vagy ne zuhanjon le. Orom volt, hogy nem lottt senki a plafonba, pedig nem csodalkoztunk volna azon sem.
Na, megyunk is, mert a vadember ideges mar. Meg a vegen uszhatunk vissza a hajonkra.
Bocs, meg valami: irto sok meg mindig a katona, tobb, mint a helyi lakos. Nagyjabol minden bokorra jut egy osztag. A helyi kormanyzati erokre fognak mindent, a kozlekedesi akadalyokat (ami nem is biztos, hogy van), meg a magas arakat is (ami szinten lehet, hogy hazugsag, csak etetik a bekes tavon billego turistakat).

 egy teherautónyi katona

 Zsuzsa kasmíri öltözetben pompázik

Vissza Delhibe

Sajna lejart az idonk Nepalban, es ma du. 1 ora korul indultunk a repterre. Tegnap este meg elmentunk a Full Moonba egy utolso mulatozasra, es nem gondoltuk, hogy tenyleg az lesz. Nemetek ultek mellettunk, egy hippicsalad, betepett papa, mama es a normalis, 11 eves lanyuk. O szegeny mar kozonyos keppel nezte, hogy az anyja tisztara be van allva. Mondta nekem, hogy ez szinte mindennapos. Az apja is jol el volt szallva, de vele lehetett ertelmesen beszelni. Pokharaban vettek egy hazat a Pewa tonal es oda mennek eztan, na meg mindenfele Nepalban. Ittuk a soroket es jol elvoltunk, aztan huztunk haza, mert masnap indulas.
Ma shopping, es repter, amirol nem gondoltam, hogy az izraeli hatarellenorzest is lepipalja. Ahhoz kepest, hogy idefele, majdnem visszamehettem a gepre a Zsuzsa fotoiert, most haromszor volt csomagszkenneles, haromszor motozas, es meg ketszer a kezipoggyaszt is megneztek, eloszor mindent ki kellett pakolni. Mikor szalltunk fel a gepre, meg a lepcso elott is volt egy motozas, meg taskaellenorzes. Ez mar total zaklatasszamba ment. A feladott csomagok is le voltak ragasztva es pecsetelve. Orultek ezek. Viszont a latvany mindenert karpotolt bennunket: lattuk a osszes himalajai hegyet, az Everest es az Annapurna csoportot is. Lefotoztunk parat es majd felteszem a blogba.

És íme:

 Kingfisher-es kaja

a Kingfisher kívülről

Az ujsagok szerint Delhitol delre, Gurgaonban baromi nagy esozesek voltak, viz ala kerult jopar utca, Delhiben is nagyon esett, de szerencsere most eppen nem. Paharganjban a sok letaposott sitt gyakorlatilag megemelte az utcaszintet, a nemzetkozossegi jatekokra el akarnak keszulni, de meg mindig minden haz eleje szet van verve. A repterrol bejovo ut mellett viszont minden egeszen redben van, 11 nap utan lathato a valtozas.
Ma este kedvenc helyunkon idoztunk a Krisnaban, ahol mar regi ismeroskent fogadnak, de a mellette levo hennas ember is kijott udovozolni bennunket, hiaba, sok az ismeros Delhiben. A szobank is ugyanaz, ami volt, mar alkudni se kellett, meg hatott a multkori alkudozas, es az ara maradt. Allitolag mentek fel kozben az arak, nyilvan amiatt, hogy hamarosan kezdodnek a brit nemzetkozossegi jatekok, ami itt gyakorlatilag olimpiaszamba megy. Most indulok is lassan aludni, mert holnap korankeles van, a taxi mar fel 8-kor a haz elott lesz (remeljuk).

 a szétvert Main Bazar

Bhaktapur reloaded

Ma ujra elmentunk Bhaktapurba, csak mert, hogy egy szep hely. Tenferegtunk ossze-vissza, beultunk a kis lilliputi teazoba, ittunk tejes masala teat meg himalaya teat es edes bivalytejet. Mar lassan mindenki ismer bennunket, meg az is, aki nem. A bejarat elott rajottunk arra, hogy lejart a 750 rupias jegyunk egy nappal, de bemutattuk a jegyet es kozben felismerni veltuk az egyik turistara vadaszo gazembert, aki tankaiskolaba invitalt bennunket, es persze, hogy mondtam neki, hogy hiszen ket eve nala vasaroltunk. Na, lett belole beszelgetes, a datum a jegyen meg feledesbe merult ill. fel se tunt (lehet, hogy a szamokat nem is ismeri az or). Csirkes buszon mentunk, jottunk, majd pedig ugyancsak egy kis csirkesre (mikorbuszra a helyiek szerint) valtottunk, es indultunk Bodhnathba, ami szinten nagyon szep, es  ugyan sokszor voltunk ott, de ez nem szamit, mert most bucsuztunk Kathmandutol es ugy altalaban Nepaltol. Szar innen elmenni. Holnap taxit vadaszunk, es irany Delhi, aztan meg holnaputan Srinagar. Fotokkal nem kiserletezem, mert szetgyakom az egesz blogot, majd egyszer egy hightechebb helyen.