Bhaktapur a regi

Eloszor is regalnek nehany kommentre:
Termeszetesen nyomon kovetjuk a focit, mivel a Zsuzsa ezt kedveli. En meg mindig nem tudom megkulonboztetni a krikettol, de hat mar ugy latszik ilyen hulyen halok meg. Nepalszerte kivetitok vannak es az egesz varos uvoltott es horgott minden golnal. Mikor visszaertunk Kathmanduba, a Durbar sqare-i kivetiton meg 2:0 volt, mikor a szallasunkra ertunk es lealkudtuk a dzsungeltura arat, addigra mar 2:1 lett, aztan egyszercsak elkapott egy ujsagiro es kellett adnom interjut arrol, hogy Nepalban mi tetszik a legjobban, es mit tartok negtivumnak, addigra rugtak meg ket golt a melletunk levo teveben, amit a szemelyzeten kivul egy ketmeteres Buddha is nezett sargarezbol. Meg az alpakka gyuru is dragabb most, mondvan, hogy focivebe van. Sajatos osszefuggesek... Viszont a dzsungeltura olcsobb, mivel nincs szezon, es ott tan nem nezik nagy kivetiton a meccseket.
Igyekszem a torteneseket megirni, mar amennyire az itteni viszonyok kozott lehetseges. Egy netcafe van nyiva ejfelig, a tobi 10-kor zar. Nem art percenkent menteni, mert neha kattt, es elszall az aram. Ez errefele gyakori. A kormany vizhianyra hivatkozik, de a rossznyelvek szerint azert sincs eleg aram, mert eladjak a villamosenergiat Indianak. Mikor Buddhaeknal voltunk, akkor is elment az ara,m, de rutinosan gyertyat gyujtottak, ami mar ott varakozott a hazioltaron. Buddhaek nagy csaladja egy kis szobat berel Kathmanduban, mert falun van nekik ugyan ket hazuk (ez alatt nem egeszen tudom, mi ertendo, de ok igy mondjak) es mivel a fovarosban dolgoznak, ezert itt lakik az egesz csalad, papa, mama, gyerekek es par unokatestver. A szobaban ezert a matracok az uralkodo berendezesi targyak. Van ugyan egy agy is, de leginkabb matracok vannak a falnak tamasztva, meg a foldon. Vegulis kenyelmes ez. Van meg egy kisebb szekrenyuk is, amelyen hazoltar van berendezve, Buddhaval, Pancsen Lamaval, nagypapaval, nagymamaval es a nagymama sogornojevel a mult szazad elejen keszult foto alakjaban. Kaptunk mazat, ami egy eleg finom mangoital, etelnek is megfelel, olyan suru. Buddha (ez az ismerosunk neve - a nevet onnan kapta, hogy egy napon szuletett Buddhaval, azaz szerdan), szoval Buddha tobb nagy es egy kispoharat hozott az italhoz. Eloszor Buddha (marmint az oltaron levo) kapott inni egy stampedlivel, ti.odarakta a lany a poharkat az oltarra, azutan kovetkeztunk mi, csak szepen sorjaban, ugye... A szobaban ucsorgo egyik unokatestver eppen meccset nezett, ugyhogy mikozben megtargyaltuk a tamang es a mezei nepali nyelv kozotti kulonbseget, kovethettuk, hogy mi a rajzolat Del-Afrikaban (hogy miert kellett a rohadt hideg, esos teli Afrikaban rendezni ezt?) Na, de mar megint elkalandoztam.
És ugyanez képekben:

Buddha Park - errefelé laknak Budhháék, akiknél voltunk

És az arcok közelebbről: 

Ez a Buddha már Swayambhunath buddhista kolostorában figyel:

Kathmandu a Swayambhunathról 

Zsuzsa Buddhával Swayambhuban

imamalmok a sztupa körül 

itt látszika lépcső végén a vajra (lándzsa - tantrikus szimbólum) ami alatt van a kútszerűség, ahova az öngyilkosjelöltek ugráltak, amíg le nem fedték

Buddha egyik unokatesója a swayabhui albérletben 

Itt van még pár rövid infó Swayambhunathról: http://www.sacred-destinations.com/nepal/kathmandu-swayambhunath-stupa

Tehat ma reggel fogtuk magunkat es rutinos versenyzokkent elhuztunk a Ratna Parkba, ahonnan a kis csoffadt tavolsagi buszok indulnak Bhaktapurba. Tudtuk mi ezt mar, meg azt is, hogy igy 50 rupiaert megyunk szemben az 500 rupias taxival, nem beszelve arrol, hogy igy utazni sokkal erdekesebb. Bhaktapur meg mindig szemet modon draga a kulfoldieknek: 750 rupia a belepo. Termeszetesen nem hivjak fel a latogato figyelmet arra, hogy ennyiert nemcsak egy napra, de egy hetre is kerheti a belepot, de hat mi szerencsere tudtuk ezt. Mondom az urgenek, hogy nem jo ez igy, adja a jegyet egy hetre, mire csak annyit tett, hogy felirta az utlevelszamunkat es annyi. Na, igy viszont tutti, hogy visszamegyunk meg, mert ennel szeb hely keves van a vilagon. Rengeteg kepet csinaltam, es alig varom , hogy lehuzzam mar oket Buddha irodajaban, mert az itteni netcafes gepekbe nem szivesen dugom a memokartyamat. Itt minden virusos. Most is irja folyamatosan a NOD. hogy feregvirus van a gepen, de nem tudja eltavolitani. Miert nem hoztam legalabb egy virusolot magammal, ha mar netbookot nem. Na, szoval a fotokra meg varni kell, de remelem, meg fogja erni, mert ez az uj gep szinte mindent tud, epp hogy csak a szemetet nem viszi le. (Idiaminnak uzenem, hogy olyan sorozatot fog kapni, hogy szerteszetallnak a fulei, ha kirakja, lesz nezoje a blogjanak.)
Ossze-vissza kovalyogtunk es mentunk teazni a kis lilliputi helyre a foteren, ami egy kis tomzsitornyos templomalaku haziko. Olyan kicsi, hogy a korteraszan levo turistak ugy neznek ki, mint az oriasok, akik mindjart szetvetik az egeszet. Nem olcso hely, viszont draga, de muszaj ott lenni. Aztan lomnezes volt a program, a Zsuzsa felprobalta az osszes letezo badoggyurut, mar a vegen en is huzogattam oket, jo feketek lettunk tole. Lattunk orulteket, akik dobolva vandoroltak vegig a varoson, meg-meg allva minden szemetkupacnal, rengeteg faragott ablakot fabol faragott es aranyozott ajtot, szobor es faragashegyeket, leirhatatlan, na. 6 fele huztunk vissza, mert nem akartunk ugy jarni, mint ket eve, mikor a legnagyobb monszunesoben, combig gazolva a vizben kellett vagy 5 km-t menni a legkozelebi buszmegalloig, mert a varosbol elment az utolso busz. Most viszont pont elertuk a buszt es szeppen visszahuztunk, aztan irany a foter es kozben a kifozde vagy mi. Hatalmas puffadt langosszeru izet ettunk kisse csipos, de finom vega toltelekkel es ittuk hozza a legkiralyabb tejes teat (habos, zamatos, nyammm...) A bazarban vettunk par rendkvul fontos holmit, ugy mint jakcsontfarku rendkivul ezust berakasos famadarat, vasbuddhat, fekete maszkot a szmog ellen, amiben olyanok leszunk, mint Luke Skywalker.

Egy kis Bhaktapur képekben (hamarosan, most megint el kell mennem kicsit melózni):

Ezek a hinduk...

tankafestő

szemmelverés ellen kifestve 

A Nyatapola teplom Nepál legmagasabb temploma. A lépcső melletti illetők - két bokszoló, elefánt, oroszlán,   griff, félisten egymás fölött azt mutatják, hogy az egymás fölöttiek 10-szer erősebbek az alattuk lévőknél. Amúgy Laksmí istennő templomáról van szó, aki mindannyiuknál erősebb és bölcsebb, demonstrálva azt, hogy a megvilágosodás erősebb dolog, mint az izmok és a tudás. 

Namaste Cyber cafe - innen (is interneteztünk)

Zsuzsa halad befelé 

és felfelé: 

kígyós medence a királyi palotában

kedvenc liliputi teázónk

momo

Utkozben hazafele begyujtottunk par ajanlatot egy kis Chitwan tutara. Zsuzsa most eppen ezeknek nez utana a neccen. Keddre tervezzuk oda az indulast, egy haromnapos turara. Holnap kiralyi palota lesz, na meg minden mas ez-az Kathmanduban, meg Boddhnat (nagy Buddha szutpa Buddha baratnenkkal kozosen) es Pashupathinath, ahol valami nagyobb szabasu puja (istentisztelet) lesz.

Holnap Bhaktapur

Ma ossze-vissza jarkaltunk Kathmanduban, ami egy hihetetlen hely. Gyonyoru regi epuletek, oriasi forgalom, meg a szuk utcakban is, es estefele mindenhol foci. Oriasi kivetitokon megy a vilagbajnoksag. az emberek allnak es ulnek az utcan es nezik a meccseket, kozben meg athajt kozottuk par teherauto, meg motoros. Nem gond ez nekik, utat nyitnak nekik es bamulnak tovabb. Minden nap elmegyunk a Durbar Sqare-re es kornyekere, ma felmentunk a Swayambhunath sztupahoz is, nagy kedvencemhez. Masneven ez a Majom templom, amelyhez ropke 350 lepcso vezet fel. De megeri a faradsagot, mert eleg jol nez ki az egesz komplexum. Sajnos meg mindig ados vagyok a kepekkel, mert itt nagy internetinseg van. Koran zarnak, szarok a gepek, szoval nehez osszehegeszteni nemi fotomellekletet, de talan most lesz ra remeny , mert talaltam egy ejfelig nyitva tarto netcafet. Legkozelebb be fogok probalkozni a lementegetessel, es akkorbutitok par felvetelt, amiket igyekszem felrakni, igerem. Addig is nemi foto regebbrol itt: http://picasaweb.google.com/nagyerzsi
 Es most par uj:

Az a gond, hogy olyan szarok itt a gepek a sokaig nyitvatarto helyen, hogy a linekeleshez is ido kell. Legkozelebb netbook-kal kell sulyosbitani a csomagomat, mar latom.
Talalkoztunk itteni ismerosunkkel, Buddhaval, aki elmeselte, hogy a Swayambhunath sztupa lepcsofeljarojanal levo oriasi vajra (a tibeti buddhizmus egyik szimboluma) alatt mely ureg van, mint egy kut. Regebben fedetlen volt, es ide jartak leongyilkolni magukat sokan. Egy ido utan aztan eluntak ezt a szerzetesek (vagy a hatosagok) es befedtek a tatongo nyilast. Most mas szakralis ongyilkolohely utan kell neznie, akinek ilyen terve volna. Van itt par kiemelkedes, es elegge buddhasak a helyek, ugyhogy biztos menni fog ez. Buddha - marmint az elo, az ismerosunk, aki kben egy lany - holnapra igyekszik nekunk olcso dzsungelturas lehetoseget szerezni. Remeljuk, ugyesebb lesz, mint a taxiszerzesben, mert semmivel sem szerzett olcsobban kocsit ugyanarra a tavra, mint mi, ami azert eleg gyanakvova teszi az embert, hogy vajon a legtalpraesettebb emberrel van-e dolgunk.

Itt kulonben meg a penzvaltonal is lehet alkudozni, eddig csak tan a gyogyszertarban nem lehetett, de lehet, hogy csak nem probaltuk. Az ido meg mindig egesz jo, nem kell megfoni.
Utcan vacsoraztunk be kemeny 90 forintert, ha atszamolom. Nagyon fincsi sult vega kaja volt, ami osszetorort kis sult krumpligombocokbol allt es hozza valami parolt zoldseges trutyi, mindez levelbol keszult tanyerkan talalva koszos-penzes-zsiros kezbol. Dehat ez nem gond, mert az a kez, amivel ettuk, ugyanilyen volt. Azert biztos, ami totsicher, ittam ra egy gyilkos Coca colat. Ennel brutalabb mereg szerintem nem nagyon van, amit italnak adnak el. Ha az ember idoben megissza, nagy csondet csinal a belekben. El tudom kepzelni, miket muvel a sejtekkel. Namindegy, nem szoktam nyaklo nelkul inni a Colat, mert egyebkent azt hiszem, ki nem allhatom.
Koszugyileg sokat fejlodott a belvaros, mert mindenhol le van rakva - eszmeletlenul szar minosegben (a pecsi burkolatokat lepipalva) - az uj burkolat, de errol mintha mar irtam volna. Na, hagyon is abba, mielott duhrohamot kapok ettol a geptol. Holnap Bhaktapurba megyunk, ha igaz.

Kathmandu

Na, elhagytuk a kies Delhit (lesznek fotok is, ha vegre talalok valami normalisabb netcafet, es meghegesztem kicsit az oriaskepeket es foleg, ha nem hagyom a szallason a kartyaolvasot).

Siman repultunk a full ellatasos Kingfisherrel. Volt sajat monitorunk es egy vegyesz egyetemi munkaero, aki rettentoen buszke USA utlevelere es hogy o ott egy egyetemen tanit. Elarultam neki, hogy megyunk este a Full Moonba, es nini ott vart mar bennunket. Remelhetoleg hamarosan el megy zarandoktarsaival Pokharaba, es akkor a kisse uncsi beszelgeteseknek vege szakad. Merthogy zarandokuton van a lelkem, ezert szlopalja a sort a kocsmaban es cigizik mint gyarkemeny. Dehat Shiva is tolta anno a gandzsat, o miert ne dohanyozhatna, nem igaz? - monda okosan.

 A súlyos indiaival a Full Moonban

De megint elore vagyok rohanva, mert azert a partraszallasunk nem volt ilyen sima. Az lett volna, ha a Zsuzsa nem keresi meg meg a repulon a fenykepeit (nagyon humanus, rozsaszinesitett kis simitott rancu igazolvanykepeket gyartattunk meg Delhiben). Szoval megkereste es ugyesen az olebe rakta, es mikor felalltunk, szepen leejtette, ahogy kell. Na, ki is derult, hogy nincsenek meg a kepek, mikor a vizumot akartuk csinaltatni, es nana, hogy nem vettuk eszre a repteri fotos. En azonnal szolgalatba helyeztem magamat, es mentem vissza a kifutopalyara, gondolvan, majd csak felreugrok, ha jon egy gep. Rendori kiserettel ment mindez, akik serenyen telefonalgattak a fedelzeti szemelyzetnek, akik kerestek a Zsuzsa fotoit. Egyszercsak futva jott egy fegyveres ero kezeben a fotokkal. Na, igy vicceztunk veluk, mindjart az elejen.

Azutan felvettuk csomagjainkat, amire addigra mar piros kingfisheres nagyon dizajnos neni vigyazott, nem ertve, hogy mit baszakodtunk eddig. Aztan megvivtunk a taxisokkal, akik mindenkeppen 400 rupiaert akartak bennunket bevinni a belvarosba. Vegre talaltunk egy vagy suket vagy ertelmi fogyatekos arcot, aki mikor bemondtam neki hogy 160 rupia, azt valaszolta, hogy OK, de mikor odaadtam neki a penzt, nezett furan, szerintem akkor esett le neki, hogy mit is okezott le, de akkor mar persze nem engedtem. Nem volt visszajaro penze, meg minden trukk elojott, vegul elunva a csevelyt, kapott 100 indiai rupiat es mentunk szokott szallasunkra a Mt. Annapurna Guest House-ba. Buddha baratnenk nem intezte el a foglalast, de azert persze volt ures szoba, a tag is felismert bennunket, es mondtam neki, hogy ugy mondjon arakat, hogy mindenre emlekszem, es nem nagyon fizetnek tobbet ugye. Na igy maradtunk napi 500 rupiaban (ami azert 50-nel megis tobb), viszont elfoglaltuk a ket evvel ezelotti takaros, rovartalan, szep veces, rendes zuhanyos (hideg-meleg), tisztaagyas kis szobat. Egesz nap csak boklasztunk a varosban, logattuk a labunkat a Durbar Sqare-en, mentunk a kedvenc teazohelyunkre (Angan - a Durbar mellett, ahol a turista iroda van ott kell kijonni, vegigmenni az arusoknal, es egy sarkon a nagy keresztezodesnel), es mentunk este a fent emlitett Full Moonba, a kis hippihelyre ami nem olcso, viszont draga, de nagyon laza.

Ma talalkozot tervezunk a helyi ismerosokkel, akiket be akarunk vetni, hogy olcso kirandulast segitsenek nekunk intezni a Chitwanba, mert ott mar 3 eve nem jartam. Az ido is olyan tiszta, hogy egy Everest repules is befigyelhet meg. Na, majd kialakul. Kathmandu nagyon jo hely, mar nem is annyira saros, mert megcsinaltak a fobb utakat (koveztek pecsi modra, fele feljott mar, a masik fele meg csampasan van lerakva).

kathmandui utca

Durbar sqare

Megerkeztunk Delhibe

Na, vegre itt vagyunk ujbol a jo kis budi Paharganjban. Aki ismeri ezt a helyet, is nemileg sokkos allapotba kerulhet az itteni viszonyok miatt. Ti. valami sportjatekok leszek - olyasmi, mint az olimpia - es most megya renovalas, ami itt azt jelenti, hogy gyakorlatilag minden haz kulso homlokzatat leverik, tatonganak a nyilasok, es most az a szoveg, hogy 4 honap alatt hasonlo dizanjra epitik ujra az egeszet. Ja perzse, 4 honap... 4 honap es hany ev? - kerdeztem en vissza joindulatuan. Ez most ugy nez ki, hogy bontasi es epitesre szolgalo anyagokbol hegyek vannak az utcan, az epuletek, ahogy irtam, szetverve, de a kozleked zavartalan. Mindenki megy at a kupacokon, a tehen es a riksa is, bar az a nagyobaknak elakad. A szallasunkra kibontott vastag csoveken egynesulyozunk. A kedvenc ettermunkhoz vezeto ajto nincs, mivel fal sincs, de bent fel lehet menni a tetore. Nagyon nem erdemes a szelere menni, mert nem tudom, hogy azt a reszt mi tartja.
Na, de vissza az elejere.
Paraztunk az otthoni kozlekedesi viszonyok miatt, miatt mivel az IC-k a vaganyok vizbekerulese miatt kisse kesnek, meg vonatpotlo buszok vannak, es a Zsuzsa novereek autoja eppen bedoglott (kesobb tudtuk meg, hogy megis el tudtak intezni az utazasunkat), szoval nagy paraban voltunk, hogy elerjuk-e a repulot. Ezert mikor megjavult a kocsi, akkor is hajnalban indultunk (a nemreg atadott M6-os is par helyen meg van rogyva, ezert tartottunk a dugoktol). Na, persze, semmi baj nem volt, igyu jo koran megerkeztunk Ferihegyre. En mar addigra kisse betepett allapotban voltam a sok nem alavastol, mert hogy nem tartottam ertelmesnek a hajnali 4-re tortont bepaokolasom utan fel orat aludni. A becsekolas elott bemondtak, hogy security csekkolas lesz, amirol nem gondoltuk, hogy nem mas, mint total felhaborito zaklatasa gyakorlatilag minden utasnak. Fura volt, hogy lassan halad a sor. Na, megtudtuk, hogy azert, mert szinte mindenkit - csecsemoket, ovodasokat beleertve - megmotoztak. Kerdeztem az egyik szervet, hogy mi vegre ez az izraeli reptereket lepipalo cseszkelodes, mire azt mondta az urge, hogy teljesen igazam van, ez nem mas, mint zaklatas, amita fonokeik rendeltek el, es a boot.hu weboldalon tegyunk panaszt, ezt tanacsolja. Ezt meg is fogom tenni, amint a blogolassal vegzek. A Zsuzsat total atvizsgaltak, engem nem ,mert rajtam semmi fem leven, a legnagyobb igyekezetuk ellenere sem csorogtem be a kapun. Utana megvettuk az obligat orias tobleronet es indultunk a torok geppel. Gabitol mar hallotuk, hogy eleg kiraly a kiszolgalas, es tenyleg az volt. Kaptunk szemfedot, ragacsos talpu zokni, fuldugot, fulhallgato, takarot (Gabi, azt tettuk, amit megdumaltunk, de sajna ez nem olyan szep, mint amit mondtal). Es jo volt a kaja is, na meg sok. Aludni is tudtam egy keveset. Delhibe erve aztan kezdodott a szauna. Orult meleg van, es mara megjott a monszun is. Jarmeczky Istvan kolleganknak szandekoztunk lefotozni, hogy milyen is ez, mert egyszer azt talalta mondani, hogy ne vakitsuk ilyesmivel, ez nem nagy ugy. Csakhogy feltettuk a kamerakat. Egy autoriksaban ert bennunket az ozonvizszeru eso, es mindenunk vizes lett, bevert, mint a rosseb. Ez ugy kezdodik, hogy tejfeher lesz a levego, a szemkozti hazat se lehet latni, aztan csipp, csepp, 1 csepp, 5 csepp, meg 10... es aztan rengeteg, hompolyog a mocskos ar, es lassan elall (vagy nem, de most szerencsere igen) es pillanatok alatt fel is szarad a kevesbe godros helyeken. Fel ora mulva az emberek mar ulnek a vizes fuvon a parkokban, mintha mi sem tortent volna. Elmentunk a szokasos bevasarloutra, gyogyszerek, fotok, LP (Gabi nem innen kapsz LP-t mert marha draga lett, szinte otthoni ar). Ja, India dragult. Decemberben a taxi 160 rupia volt a repterre, most altalaban 300 (en azert talaltam 220-ert), meg a 300 rupias szallasunkat se tudtam lejjebb vinni 400-nal. Igaz most egy kicsivel tan jobb szobat kaptunk, olyan nagy, hogy tancorakat tudnank benne adni, es a furdoszobaban is boven elferunk, mert egy hosszu folyoso van erre a celra berendezve. Csak meleg viz van, ami nem igazan husit. Az eso azert jot tett, mert most tan lement 35 fokra, ami mar egeszen huvosnek hat.

Szetriksaztuk magunkat, na meg kedvenc helyunkon ittuk a special teat (ami illegalis sor teaskannabol teascseszebe toltve). Holnap indulunk Kathmanduba.
Aki meg latni akarja igazi csoffadtsagaban Paharganj-ot, a Main Bazart, az most jojjon, mert hatha megtanuknak az itteniek dolgozni, es tenyleg kinyaljak a hazakat, persze szigoruan csak az utcafront fele (ebben persze komolyan nem hiszunk). Probalok feltenni par fotot, de nem igerem, hogy skeriul is, mert ezek a gepek itt eleg hanyadekok. Az uj kameraval filmezek is, nagyon elvezem, de a vegeredmeny persze kerdeses.

 

 Zsuzsa a Lord Krisnában

 

Palak panir

Ilyen lett a Lord Krisna, aminek a tetőterén ettünk (asszem, kicsit romos)

Összepakolva

Most már csak el kell indulni. A szokásos helyzet: nono alvás, örülök, ha addigra elkészülök, míg jön a taxi. Nem, baj, majd a repülőn lesz idő aludni. Már csak az a kérdés, hogy mi maradt itthon. Gyanúsan könnyű a zsák. Isztambulon keresztül megyünk Delhibe, ahova a hűvös, 35 fokos hajnalba érünk (nappal 45 fok körüli hőmérséklet vár, hehe). Delhiben a tervek szerint fényképeket csináltatunk a továbbí vízumokhoz, veszük pár Lonely Planet könyvet, na meg ellátoatunk a kedvenc helyeinkre. Idén nem sokat leszünk Delhiben, ki kell használni az időt. Na, kalandra fel!

Az összes repjegyet befoglaltuk itthonról

Ahogy a címben írtam,összes repjegyet befoglaltuk itthonról, tehát most már csak végig kell utazni az útvonalat, ami attól tartunk nekünk menni fog, csak már ott tartanánk. Ettől két cikk választ el, meg némi felkészülés, de insallah, meglesz ez is. Jaj, csak már végre.....